Fejezet
1 2| egerek által, részint pedig annyira jó rendben vannak, hogy
2 8| új! Azután akit még csak annyira sem visz rá a lelke, hogy
3 18| De én nem ereszkedem le annyira, hogy ily eszeveszett vád
4 21| félszegül talált idézni.~Annyira végtére eljutott Ráby Mátyás,
5 21| elvette az eszméletét. – Annyira meg volt háborodva, hogy
6 24| őméltóságának eszébe, amin annyira nevetnie kellett, hogy kénytelen
7 24| döfés igazolhatja, hogy Ráby annyira elfeledkezett magáról, hogy
8 24| felejtkezhetett el magáról annyira Ráby?~Őkegyelmessége erre
9 26| meztelen fiaveréb.~Amint annyira összeszedhette magát, hogy
10 26| bába, se tilógus nem bírta annyira vinni, hogy azt a barátságot
11 30| kergetett ki az ajtón), a titkár annyira nekiemberelte magát, hogy
12 32| Garabos uram, mely felelet annyira megtetszett a tekintetes
13 32| minden embert megkínált vele.~Annyira imponált annak a másik két
14 32| kompanistáját itatni. Lassankint annyira vitte őket, hogy Kalabusz
15 35| Ráby az önéletírásában: „Annyira hozzám szokott ez a kis
16 38| pedig egy gombostű kevés, annyira se becsülje. Az ilyen talentumnak
17 42| jókedve túlságos mértékében. Annyira bolond volt, hogy az ember
18 46| benne a jó.~Alig virradt meg annyira, hogy a szűk ablakon behatott
19 46| a vasbékókat; ne sértsék annyira a lábait.~Ez volt Rab Rábynak
20 48| bűnösöknek? – Hiszen ha még annyira megtörne is a testi-lelki
21 51| tizenháromból elenged neki.~Utoljára annyira dühbe hozta Rábyt, hogy
22 54| harangé, mikor megszólalt, s annyira el volt fogódva, hogy e
23 55| szeretetteljes ápolás mellett annyira magához jött, hogy lábon
24 55| controllor-folyosó.~A császár annyira felgyógyult, hogy a panasztevőket
25 55| szidalmazni – a derék pertárnok annyira haragba jött, hogy kilökte
|