Fejezet

 1     4|     pedig még itt jó volt az út. Vajon mi történhetett vele?~
 2     5|   férfiak törik rajta a fejüket, vajon mit hozhatott.~Mert nem
 3    14|       Ráby Mátyásra tekingetett, vajon nem hallgat-e oda félfüllel.
 4    15|             Mindent! Mindent! De vajon „mindeneket”?~Mátyás vállat
 5    17|          nagyböjtben muzsikaszó! Vajon ki lakodalmaskodik most?”~
 6    19|         azon törte a fejét, hogy vajon mikor az ember egy síró
 7    21|      afölötti inquirálás végett, vajon authenticumok vagy falsificatumok-e
 8    21|  capiantur”3, s ennélfogva, hogy vajon ez az egész causa a sedria
 9    22|         város tornyait meglátta, vajon miféle csoda várakozik rá
10    25|          tették az új épülethez.~Vajon lebegett-e Ráby Mátyás szemei
11    25|      válik továbbfejlődhetésére? Vajon álmodott-e róla kalandozó
12    26|    történetének charadái fölött.~Vajon kinek a munkája volt ez
13    26|      szokott az öregúr vadászni, vajon mit vétettek neki éppen
14    28|         tapasztalata is megvolt.~Vajon meddig fog tartani?~Lehetetlen,
15    29|      vasajtón!” – mondá magában. Vajon mi lakhatik azon belül?
16    40|        az ember az újságot tőle, vajon ki áll felőle jót, hogy
17    40|        mi szenvedő anyánk iránt! Vajon belenyugodtál volna-e te,
18    41|       nem volt egészen bizonyos: vajon e nyakas ember, aki az ő
19    41|   szemmel a kamarás úrra sandít, vajon feljegyezte-e ezt a munkálatába?~–
20    41| félretekint a kamarás úrra, hogy vajon feljegyezte-e mindezeket?~
21    42|      kétségeskedni afölött, hogy vajon csakugyan nem ő az az országcsaló
22    43|        csak arról volt szó, hogy vajon elég oltatlan meszet öntöttek
23    53|           hanem a bírák fölé is! Vajon mely dobja el azt hamarább
24    54|         csak azt tudakolja, hogy vajon elég sok oltatlan meszet