Fejezet

 1     6|         fizetünk a kincstárnak; de nem engedte el Péternek meg Pálnak.
 2     9|               arabs a háremére. Dehogy engedte volna másnak azt az örömöt,
 3     9|           nyaggasd, ahogy isten tudnod engedte.~– Már hisz akárki legyen,
 4    16|                vállára téve, s azt nem engedte másnak kiszaggatni, a tejet
 5    16|            harangfélreveréstől, s alig engedte magát megnevettetni a méltóságos
 6    18|               A két fiút csakugyan nem engedte az öreg a teremben maradni
 7    18|                tette, hogy azt mondja! Engedte az egész rettenetes esküt
 8    18|               megkínzott öregembernek; engedte azalatt az egész utcát jajgatni.~
 9    18|              hazáig gyalog ment, s nem engedte, hogy valaki megfogja.~–
10    26|                életrehozásához.~De nem engedte magát.~Mikor aztán kezdték
11    29|                körtefa. Az alispán nem engedte azt kivágatni, mert igen
12    30|            majd többször is eljön.~Nem engedte Tárhalmynak, hogy őt lekísérje.
13    31|             munkájából; de a másik nem engedte elaludni: még az győzte
14    34|                 Prefektus úr pár napig engedte forrni a mustot; akkor aztán
15    35|                a madárnak a fejéhez, s engedte az arcát annak a repeső
16    39|          fáradt ki a magyarázgatásban, engedte a gyereket a vitézségi érdemrendjével
17    40| beletekingetett. Az apja ugyan ezt nem engedte meg; de nem is tiltotta
18    41|              dióval; hanem azt fel sem engedte tenni az asztalra a házigazda;
19    46|             nem szakított félbe, hanem engedte nekem végigfújni az egész
20    49|                Én nem engedem!” És nem engedte.~– A császár itt volt –
21    50|            szívét egy gondolat!~De nem engedte a lelkének ezt a rémséges
22    50|              Talán reggelt sem ér… Nem engedte képzeletének, hogy a haldokló
23    55|              másikéban egy lánc – Ráby engedte őket egészen közeljönni
24    55|          gyóntattak odabenn, s békével engedte őt odább menni.~Amint a