Fejezet
1 6| fizetünk a kincstárnak; de nem engedte el Péternek meg Pálnak.
2 9| arabs a háremére. Dehogy engedte volna másnak azt az örömöt,
3 9| nyaggasd, ahogy isten tudnod engedte.~– Már hisz akárki legyen,
4 16| vállára téve, s azt nem engedte másnak kiszaggatni, a tejet
5 16| harangfélreveréstől, s alig engedte magát megnevettetni a méltóságos
6 18| A két fiút csakugyan nem engedte az öreg a teremben maradni
7 18| tette, hogy azt mondja! Engedte az egész rettenetes esküt
8 18| megkínzott öregembernek; engedte azalatt az egész utcát jajgatni.~
9 18| hazáig gyalog ment, s nem engedte, hogy valaki megfogja.~–
10 26| életrehozásához.~De nem engedte magát.~Mikor aztán kezdték
11 29| körtefa. Az alispán nem engedte azt kivágatni, mert igen
12 30| majd többször is eljön.~Nem engedte Tárhalmynak, hogy őt lekísérje.
13 31| munkájából; de a másik nem engedte elaludni: még az győzte
14 34| Prefektus úr pár napig engedte forrni a mustot; akkor aztán
15 35| a madárnak a fejéhez, s engedte az arcát annak a repeső
16 39| fáradt ki a magyarázgatásban, engedte a gyereket a vitézségi érdemrendjével
17 40| beletekingetett. Az apja ugyan ezt nem engedte meg; de nem is tiltotta
18 41| dióval; hanem azt fel sem engedte tenni az asztalra a házigazda;
19 46| nem szakított félbe, hanem engedte nekem végigfújni az egész
20 49| Én nem engedem!” És nem engedte.~– A császár itt volt –
21 50| szívét egy gondolat!~De nem engedte a lelkének ezt a rémséges
22 50| Talán reggelt sem ér… Nem engedte képzeletének, hogy a haldokló
23 55| másikéban egy lánc – Ráby engedte őket egészen közeljönni
24 55| gyóntattak odabenn, s békével engedte őt odább menni.~Amint a
|