1-500 | 501-716
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | fiskusok, uradalmi ügyészek; de prókátor, aki a publikumot
2 1 | aki „pénzért hazudik”.~De hogy megérthetővé legyen
3 1 | házhelyekre és utcákra felosztani, de a Terézvárosnak már volt
4 1 | utca. Ebben az utcában, de csak ebben, volt szabad
5 1 | náluk zálogban ott maradtak, de benn a városban nem volt
6 1 | alperes, vagy a felperes, de valamelyik bizonyosan meg
7 1 | Ide sem kellett prókátor.~De hátha a misera plebs contribuensnek
8 1 | Nemesi nevén „Mathias Ráby de Rába et Mura.”~Ez volt az
9 1 | szólal meg, csak nyöszörgés; de ha egyszerre adhatnák ki,
10 2 | akik az apjukat megverték; de a legnagyobb számot három
11 2 | sokkal érdekesebb „puncta de utri” keresztkérdéseire
12 3 | valóságos házi kereszt. Jaj, de szeretné már a prefektus
13 3 | valaki megszabadítaná tőle! De szívesen megadná neki a
14 3 | legfeljebb gyönyörűség; de minálunk „kultusz”. Még
15 3 | az nem négy táblabírónak, de négy gulo primigeniusnak
16 4 | volt benne szerencséje; de segített magán azzal, hogy
17 4 | forspont: utánadöcög az szépen; de a szolgabíró úr új hintója
18 4 | a „jó ember” titulust?~– De nem ám. Mert arról bizonyos
19 4 | igen hűséges lesz – hozzám; de hogyha én veszem el, nem
20 4 | mint a barátnak az ancilla. De hát, spectabilis uramöcsém,
21 4 | kisasszony a medaillonjába; de nihilominus mindenkinek
22 4 | elindultam az ollót keresni, de itt következik a fatalis
23 4 | rejté el ő a medaillonjába. De el ne mondja valakinek,
24 4 | kirepültek az üléseikből; de még az imminens veszedelem
25 4 | saját hátramaradt fogatát.~– De aztán el ne beszélje ezt
26 4 | uramöcsém? Sohasem volt a Laskóy de Lakosfalva familiában traditor,
27 4 | bricska mégsem érkezett. De még ez a bosszúság sem rontá
28 4 | láthatáron a veszedelmes jármű; de nemcsak az, hogy olyan lassan
29 5 | más szeggel, facövekkel; de az úri hintó csavarját nehéz
30 5 | felkötöztek már a tengely végére, de azt a kerék puskája két
31 5 | visszatérett fölvesz.~– De köszönöm a mulatságot! –
32 5 | eshetett ki többet a kerék; de nem is fordulhatott többet;
33 5 | még hosszabb lett az út.~De még az sem rontotta el a
34 5 | Parasztöltözetet visel, de cifrát, szűre virágokkal
35 5 | hogy emlegetnek?1~– No, de engemet csak nem akarsz
36 5 | hogy megkaptam én azt; de egy kis parázs halber zwelwén
37 5 | Csak éppen egy embernek.~De Gyöngyöm Miska nem várta
38 5 | legjobban rá lehetett azt bízni. De a „fölséges német” minden
39 5 | állni a pénzes levelekért; de már kihordót nem lehetett
40 5 | okwolgeboren Fraülin Öfrüzin de Zabváry. Porto nix becal.
41 5 | utána traversirozhattunk. De a miserable couyon azzal
42 5 | expensnótáival terque quaterque. De hát mire kell neked most
43 5 | tantéja. Azt se hiszem. De ha van, utoljára bizonyosan
44 6 | megadná a két forintot. De nem úgy van ám ez egy jól
45 6 | parasztnak az nem tetszik.~– De már ez mégiscsak istentelenség!
46 6 | kee porciós könyvében?~– De hát mért van az a sok numerus
47 6 | forint, az csak a „dica”; de hol van azután még a „subsidium”;
48 6 | szüretelők hazatérének; de nem pihenni, hanem hivatalos
49 6 | voltak bevéve országszerte; de azok csak ünnepnap kerültek
50 6 | s megszólal, mondván:~– De már megkövetem az érdemes
51 6 | pattogott vissza a legény. – De akkor mi magunk pógárok
52 6 | Nem a, hogy nem vész el, de még inkább szaporodik –
53 6 | valami hamis pénzverő műhely; de mivelhogy ezt feltenni Isten
54 6 | rakott sárga csikókat.~– De hát nincsenek ezek az aranyak
55 6 | s igaz járatban vagyok; de ne rácul írja, hanem diákul.~–
56 6 | betűt is közbeszúrni.~– De hiszen Rotheselnek híja
57 6 | mondanám, hogy énnekem bizony de csak egy babkámba se kerűlt
58 6 | valami százezer forintot; de azt nem én fizettem meg;
59 6 | láncolata, megindult valahová de hogy hová, azt csak a nótárus
60 6 | négyen próbálkoztak vele, de nem mentek semmire, fordultak
61 6 | is, balra is, tízszer is; de egyszer se nyitottak.~–
62 6 | majd el is szólta magát.~– De, hogy még őexcellenciájának
63 6 | pénz megint szaporodott; de hát az Isten áldása hol
64 6 | a kis cassa is kiadja.~– De ördög anyját adja! Hát az
65 6 | ők fűtenek be nekünk.~– De hát a szegények háza! Amire
66 6 | való szegényt a városban?~– De ördög anyját nem kaptok!
67 6 | sorban; ki vak, ki sánta; de ha azt akarom, hogy a vakok
68 6 | fizetünk a kincstárnak; de nem engedte el Péternek
69 6 | mormogásból következtetve; de leverte a lábáról valamennyit
70 7 | üres kézzel a comissio elé; de mivel abban a hírben állt,
71 7 | oláhok laknak; azok innák: de nincs pénzük hozzá; északnak
72 7 | fizetni is tudnak érte, de az ország törvénye szerint
73 7 | Maradna a nyugoti határ; de arrafelé meg az a baj van,
74 7 | mindegy, akárhogy híják; de a tizenkét fiúra nézve ez
75 7 | bajon utólag segíteni fog. De úgy, hogy mégse kerüljön
76 7 | lajtorja! Felmászni rajta! De visszajönni még nehezebb.
77 7 | Ábrahám csak elvitt híven; de, ha kérdezte az úrfi, hogy „
78 7 | instantiával a reszkető kezében.~De nem látott Ábrahám a császárbul
79 7 | szép asszony körtéjét”.~– De ezek az aranyak benne!~–
80 7 | Vigye vissza a pénzét.~– De már minek vigyem vissza?
81 7 | i” fölötti punctumért?~– De csak nem fogok egy „i” fölötti
82 7 | kártyázza el jó pajtásokkal: de én vissza nem viszem a pénzt.~–
83 8 | neki, hogy „ifjú úr”.) – De mármost nem megyek el innét,
84 8 | van szó?~– Elhiszem azt. De annál jobban értem én. Van
85 8 | pedig a feljelentőnek jut.~– De hát ha ön tudja, mért nem
86 8 | meglátni; mert ő zsidó. De azonban pediglen mindamellett
87 8 | földesúr csak megkopasztotta; de a kupaktanács már megnyúzza
88 8 | Százezer forintba került az; de azt nem én fizetem meg,
89 9 | elajándékozásra termelt. De amit elajándékozott, azt
90 9 | madárijesztőket kigondolt. De azok az udvari színeket
91 9 | Faust, csinált egyszer), de elnevette magát, mert csakugyan
92 9 | Matyi öccsét ismerte fel; de elvégre is örült neki, hogy
93 9 | láthatja; mert nagyon szerette.~De ezt a sok indulatkifejezést
94 9 | nagy bajusz közé.~– Ejh, de megemberesedtél, amióta
95 9 | megemberesedtél, amióta nem láttalak! De csak már legalább kölcsönadhatnék
96 9 | ugass rá, mert megütlek! No, de most már csak nem eresztelek
97 9 | Itt telelek az idén.~– No, de a kutyámat tedd bolonddá,
98 9 | ha én beszélni akarnék! De hát „audi, vide, tace, si
99 9 | si vis manere in pace!”1 De te csak nyaggasd, ahogy
100 9 | vicispánságnál; aztán most üres.~– De hát hogy keveredem én abba
101 9 | keveredem én abba belé?~– Ejnye de durae capacitatis homo2
102 9 | fiatalember céklavörös lett.~– De urambátyám, én nem azért
103 9 | rázta át a kirilájzumot.~– De hát édes öcsém, a szegény
104 9 | az akarat nálam megvan.~– De hát tehetség van-e hozzá?
105 9 | Hát még? Nem elég ez?~– De gutát elég! Patrónusod-e
106 9 | vagy Orczy! Az már valami. De ha csak annyit tud mondani,
107 9 | véleményszabadság barátja.~– De lánchordtát. Ha énellenem
108 9 | én nem vagyok császár, de régen kaptam volna a fokost,
109 9 | megeszel magad, az sem árt meg. De próbálj belőle csak egy
110 9 | keserű lesz tőle a szád, de olyan nyavalyássá leszesz
111 9 | tessék, neked termesztettem – de amíg éretlen, ne lékeljétek
112 9 | akarsz erre mondani: hogy de bizony lehet a dinnyét is
113 9 | filantróp kozmopolita barátaid. De hát ugyan ki győzne az egész
114 9 | uborkája: elkorcsosítja; de azért a hű kertész mégiscsak
115 9 | erőt, birkózzál meg vele. De félek, hogy beletörik a
116 9 | nincsenek.~– Ez már okos beszéd. De hogyan jutsz azokhoz a dátumokhoz?
117 9 | látnak mindenütt a városban – de a belső ügyeikbe bele nem
118 9 | gazda; tele van adóssággal. De a legnagyobb baja az, hogy
119 9 | Idáig hát csak meglennénk? De hát aztán, ha kezedben lesznek
120 9 | öreg ravaszul mosolygott.~– De most jut eszembe valami.
121 9 | nyögvenyelőt”7 főzött neki ebédre. De a te praetextusod elüti
122 9 | mala femina, fumus.”9~– De már, urambátyám, mi baja
123 9 | a disgustálására?~– Jaj, de szeretem, hogy már egyszer
124 9 | patvarista voltál a háznál, de sok cifra iskátulát csináltál
125 9 | viszi az egész háztartást, de nincs olyan rend sehol a
126 9 | azazhogy te már tudod; de más meg nem látja azt, mert
127 9 | köszönhetjük.~– Az ám. Az már igaz. De már ugyanannyi erővel azt
128 9 | kutya utánad fog iramodni, de nagyobb az annál, hogy minden
129 9 | kvekker-formára szabott, de mégis körülprémezett, zsinórral
130 9 | eleison?~– Tartja bizony. De ki kell ennek szolgálni
131 9 | fokossal; a tolvaj megugrott, de a nyakába vetett kirilájszum
132 10 | nagyhamar csinál az asztalos; de ha akarod, megveheted a
133 10 | Legjobb a „Fehér farkas”; de nem a pesti „Fehér farkas”,
134 10 | megint a vármegye házához.~De már messziről elkezdett
135 10 | bizony most ment ki éppen; de azt mondta, hogy mindjárt
136 10 | Egyúttal fortepiano is. – De jól emlékszem még a zenéjére!~
137 10 | hogy arca kigyulladjon. – De még másban is igazat mondott
138 10 | csaknem megharagudott érte.~– De ugyan, Mariska, hát nem
139 10 | Kegyelmed már nagy úr…~– De hát ha akkora úr volnék
140 10 | Mikor ráérek, olvasok.~– De hát mit olvas, ha nem tud,
141 10 | a Zrínyiászt is ideadja; de most még nem értek hozzá.~–
142 10 | körüli dolgokkal tölti?~– De van egy kis kertem az udvaron.
143 10 | Nekem volna kedvem hozzá; de édesapám nem szereti a gitárt.
144 10 | bácsiról beszélni. „Matyi bácsi de soká…” szerencsére a mondat
145 10 | csak haza kell jönni hozzá! De nem tetszik az ilyen könnyű
146 10 | az Isten minden embert; de arról az Isten sem tehet,
147 11 | haja hátrafelé simítva; de nem copfba fonva, hanem
148 11 | leszorítva. Bajusza is volt, de kurtára nyírott, egyéb része
149 11 | a nép barátja vagyok?~– De a nemzetnek ellensége!~–
150 11 | tanítója.~– Volt eddig! De a kor meg nem áll ott, ahol
151 11 | jobb közoktatást követel.~– De mindezt egy hatalomszóval
152 11 | csúfolt alkotmányunkat; de a németalföldiek már fegyveres
153 11 | Messiása minden népeknek; de a saját nemzetét, a zsidót
154 11 | meg a kerek föld népének, de a maga népétől elvette a
155 11 | egész emberiségre nézve; de minket, ős magyar nemzetet,
156 11 | elkövettettek, megorvosoltassak.~– De ki bízta ezt rád?~– Először
157 11 | jog a megye közönségeé.~– De a korona joga követelni,
158 11 | megteszi, amire fel lesz híva. De tovább ne lépj, mert ott
159 11 | maga székében, azt fogadom! De ki az oka, hogy restauratiót
160 11 | ember születik helyébe; de a constitutiónak nem szabad
161 11 | melyik éli túl a másikat. – De neked annyit mondok, hogy
162 11 | amit elkezdtél, senki, de senki segítségére az országban
163 11 | csak egy emberben bízhatom; de afelől bizonyos vagyok,
164 12 | híttalak én, kisleányom. De hát gyere be!~– Haragszik,
165 12 | hízelkedve az atyjához.~– De igazán nem hítt, édesapám?~–
166 12 | szobába. (Tudott ő táncolni, de csak úgy, a maga örömében,
167 12 | nem lett belőle „gálickő”; de a Tekintetes Rendek is hiába
168 12 | Pálcát mindenki viselt, de azon aranyzsinórt csak a
169 12 | meg az úr a kötelességét. De jól vigyázzon mindenre,
170 12 | mondok. Servus humillimus!~De Ráby nem hagyta magát ilyen
171 12 | Kocsin is fel lehetett menni; de azt nem köszönte meg az
172 12 | pasquilljai József császár ellen. De ott volt az „Antininive”
173 12 | műhelyt is állított fel; de hát mégsem tudott aranyat
174 12 | a kocsmáros felesége?~– De azt én most meg nem kérdezhetem,
175 12 | rossz truppal kínlódnunk. De hát az is jó, ha nincs más.
176 12 | fennakadnak a pókhálóban, de a nagy excellenciás dongók
177 12 | majd kikérem az ítéletedet.~De inkább sohase jön ide többet
178 12 | nagyobb, vagy Kutzeloch.~– No, de most már színházba menetel
179 12 | e kegyes nagylelkűséget; de haza kell sietnem, s megírnom
180 12 | ik kaccsában foglaltatik, de szó szerint is tudta azt
181 13 | atyafiaknak a szívességét; de neki az ekvipázs még ilyen
182 13 | mellett kalászt szedni: jó!” – de hát „akit nem éget, az ne
183 13 | embernek haragban lenni”. De hát különben is „bolond
184 13 | darabot magadnak tartsd”, de mivelhogy „akinek Krisztus
185 13 | éppen egész capitalis volt; de majd kiverte azzal Paprika
186 13 | talpára, mint a többinek; de csak megragadt aztán mégis.
187 13 | jöhetett volna az a segítség. De egyszerre híve is lett a
188 14 | elbánt ezzel a feladattal; de Pest vármegyének, ami akkora,
189 14 | mint tekintetes Laskóy de Laskafalva úr? Az aztán
190 14 | elébbivel csak egy ember; de az asztalnál négy helyett
191 14 | akit sohasem látott.~No, de közel volt a segítség. Mintha
192 14 | beszélni, mint kispulykákról.~De már az első negyedórában
193 14 | megfelel:~„A télizöld örökzöld, de sohasem virágoz:~Hasonlít
194 14 | vág be több tölteléket?~De biz ott is győztes maradt
195 14 | elnyomta a többi beszédet.~– De hát én legalább a fiatalját
196 14 | találom meg az asszonyfélének, de te, kapitány, valahányszor
197 14 | tekintetes doktor urat!~– No, de most már elhallgass, indzsellér! –
198 14 | majd azon lehet ám nevetni.~De már ez nem is volt nevetnivaló.
199 14 | gondoskodni.~– No, urak, de már erre a nagy evésre csakugyan
200 14 | kuglizók, ha többségben nem is, de tüzes oppositióban voltak.
201 14 | klavírozni és énekelni; de ma az egész társaságot le
202 14 | pedig elkezdetik a kuglizás.~De biz az csak olyan határozat
203 14 | hangjával énekelni kezde; de miután emellett pipázni
204 14 | Fruzsinka elnevette magát.~– De hisz ez egy sem családos
205 14 | szerzett, valaha rám száll, de ez az a titok, amit nem
206 14 | letépni magamról a gros de Naples bouffant-t s elszaladni
207 14 | megesett a szíve a leányon.~– De hát miért kénytelen ön ezt
208 14 | szalüpöt és a trompőzt. De hát mindent meg akar ön
209 14 | önnek: fusson ön innen!~– De kisasszony, a szavak, amiket
210 14 | Ma együtt ebédelt velük. De az, amit önrül az ellenségeitül
211 14 | kisasszonyt hűsíté vele.~– De hisz ez nekem nagyon tetszik,
212 14 | mondaná-e ön: „Így nem vívok!”~– De az itt lehetetlen.~– Jó!
213 14 | tőle, és szavai kergették; de a szemei maraszták.~– Most
214 14 | ön el most! – súgá neki, de szemei azt mondták: „De
215 14 | de szemei azt mondták: „De jöjjön vissza minél elébb!”~
216 15 | Anadyomenével tartott tanácsot, de magával a sisakos Minervával
217 15 | sértem én meg a kisasszonyt, de csak egy szóval sem. Csak
218 15 | házastársul – a Fruzsinkát?~– De – urambátyám.~– Ha te tudnád,
219 15 | mindent.~– Mindent! Mindent! De vajon „mindeneket”?~Mátyás
220 15 | hölgyeknél ez mindennapi dolog.~– De ezek nem mindennapi dolgok.~–
221 15 | mind megbocsátotta neki.~– De nem vette feleségül… Uram
222 15 | ártatlan kék szemeihez? De hát ha tinektek, gavalléroknak
223 15 | jóakaród, és méltóságos úr.~– De énnekem nem kell semmi méltóságos
224 15 | az apámtól sem tűrném el. De egész őszintén megmondom,
225 15 | ezt igaz, hogy megtagadta; de azért tette, mert ő nekem
226 15 | akkor gondolhatnék őreá. De énbennem egy légió ördög
227 15 | legparányabbikát, eltaposni lehet, de elkergetni nem. S ehhez
228 15 | Nekem viharos életem lesz, de hiszem, hogy dicsőségteljes.
229 16 | el más, csak a könyvek, de azokban sem sokat nézegetett
230 16 | háborúba, vágasd le magadat!” De bizony, mikor nagy veszedelemről
231 16 | vádjával. Sokan haragudtak rá; de azokat mind a kezében tartotta.~
232 16 | elárulta az ellenségeinek, de viszont Rábyt is tudósította
233 16 | prefektus úrhoz ígérkezett el, de vacsorára Rábyékhoz invitálta
234 16 | őméltósága. – Menjünk odább.~– De nem bagatell! És nem megyünk
235 16 | nemcsak az egész commissió, de még maga Ráby Mátyás is
236 16 | hát nem errül volt szó. De igenis arrul a „nagy ládárul”,
237 16 | pattant fel a nótárius. – De már micsoda kupcihér mondhatta
238 16 | lehessen járni az erdőt.~Jaj, de mikor azok a kocsisok olyan
239 17 | mellecnec ugi kell lenni, de azonban egi wigh teurteeneth
240 17 | Tudta biz azt Ráby Mátyás; de éppen nem akarta ezúttal,
241 17 | Nagyszombat csak ürügy volt. (De hát azért ereszt az ember
242 17 | kezdett látni. „Helyettem?”~– De én nem tudnék helyettem
243 17 | fognak kímélni.~– Úgy van.~– De hát nem gondoltál rá, hogy
244 17 | egy regementet felfalni!” De elvégre is, hogy jönne azokkal
245 17 | a prefektus vette át.~– De azt mindenki tudja, hogy
246 17 | hegyére is ragad valami, de attól nem félsz, hogy tégedet
247 17 | hercegnővizet használ (ez divat) , de nem illik róla beszélni.~
248 17 | jött a sodrából e szóra.~– De elvégre is gondold meg,
249 17 | megigéző szép szemeivel.~– De hát Ráby! Arra esküdtünk-e
250 17 | köszöntek is azok neki; de ő el nem tudta volna gondolni,
251 17 | az ember előtt egy szóra. De régen láttuk egymást!~Azzal
252 17 | aztán ott tartá megfogva.~– De bizony magam is örülök,
253 17 | mi szegény városunkban.~– De hát ne tekintetesurazz engem!
254 17 | érte; azt mondtad, hogy „De mármost mit hazudjam én
255 17 | úr azt mondja, hogy „te”, de engedjen meg, hogy én vissza
256 17 | tesz az, hogy „csempész”, de hát az a bőrkötény meg ez
257 17 | takács most is itten laknak, de a házak már nem az övéik.
258 17 | koldus.~– Boldog Isten! De hát hol ennek az orvossága?
259 17 | jó öreg Buczkay él-e még? De szeretném újra látni.~–
260 17 | szeretném újra látni.~– Él; de ne kívánja az úr meglátogatni;
261 17 | elszedték a kapott pénzt.~– De már ez istentelenség! –
262 17 | házához. Nekem ideadják.~– De hát te nem félsz az elöljárók
263 17 | hogy ki haragszik rá.~– De bosszút állhatnak rajtad
264 17 | mert tudom, hogy jó ember; de másnak meg nem mondanám.
265 17 | Az Isten áldja meg érte! De hát mármost tudja meg tőlem,
266 17 | még mind tréfa volt eddig; de most már a földet húzzák
267 17 | vissza, s adj számot.” Az ám; de az eleven cirkalomnak még
268 17 | gazdából lesz zsellér és béres.~De minden nyúl megmenekült
269 17 | hogy kiugrik a villa alól. De azzal sem igen lelte kedvét.
270 17 | meg a füle dobját.~„Ejnye, de furcsa – gondolá magában –,
271 17 | bakancsosnak hátán kell hordani!~De legnagyobb aratása volt
272 17 | kirántja magát könnyen de ha ennek a sűrű ráncába
273 17 | mászkálnom; mind leszédülök.~– De bizony csak egy kortyot
274 17 | pénzem. Tartsd a markod.~– De már akkor csakugyan nagyon
275 17 | meg is szorította a kezét.~De most már igazán ment a Marci.~
276 17 | a bőrkötényt magáról.~– De már ha katonává lettem,
277 17 | ostorpénz, meg borravaló.~– De hát mért kellene éppen nekem
278 17 | neki úgysem mondanák meg.~De alig haladt az agyagvermeken
279 17 | néptömeg mit kiabál rájuk. De e kiabálásnak a hangja valami
280 17 | Marci! Majd megárt.~– De bizony meghasznál! – dörmögé
281 17 | kétségbeesetten akar kimenekülni, de a nehéz úti öltözet lehúzza;
282 18 | tanúbizonysága, s imádlak érte. De halld, angyalom. Ha én innen,
283 18 | vagy szörnyűködjék.~– No, de ez már ízetlen tréfa!~–
284 18 | hanem hát vádolnak vele. De te abból nagy könnyen kivágod
285 18 | hogy ne vörösödjék el; de lehet is azt tenni! Olyan
286 18 | sikerrel tudjon küzdeni.~– De én nem ereszkedem le annyira,
287 18 | referál a törvényszéken, de szavazattal nem bír. – Te
288 18 | Valóban az. Ez önelátkozások! De ami mégis legkínosabb a
289 18 | negyedíziglen áll bosszút az Isten; de az ő nevének megszentségtelenítője
290 18 | Zebaoth még kimondhatók, de az „Adonáj”-t még a szent
291 18 | Megbocsáss, édes öcsém, de neked itt az én hivatalszobámban
292 18 | vagyok már itt?~– Az még nem; de vádlott, akinek én hivatalból
293 18 | tenni abbul a szobábul; de beszél ott minden! Még a
294 18 | köszönöm az ebédre hívást; de én most erős diétára vagyok
295 18 | mondott neki rá valamit – de csak elhallgatta.~– No,
296 18 | nemigen emlékezik rá pontosan, de hamarább kilencszer meglakta
297 18 | alá, s szűr volt rajta. De mindjárt ráismertem a hangjárul,
298 18 | parasztnak füle ugyan van kettő, de az egyik se hall diákul.
299 18 | még nincs bebizonyítva, de Ráby hirtelen bevágta az
300 18 | mondva neki magyarul: – De hát hogy ismerhetett volna
301 18 | egyszer-másszor, megint az lesz abból. De én el nem mondom, amit gondolok,
302 18 | szólt Laskóy elnök úr –, de hát tetszik tudni a törvényt,
303 18 | kikerülte a vármegye tömlöcét; de vigyázzon magára!~
304 19 | nincs az Óperencián túl; de azért Ráby Mátyásnak mégis
305 19 | sehogy sem bírta kitalálni.~De bizony, ha olyan vakmerő
306 19 | azt a másik feltörheti. De feltörné bizony, ha a Corpus
307 19 | fogadtad volna meg. No, de most már szeretlek! Ejh,
308 19 | halkan. – Nem halt meg, de nyomorék lett. Ezért nem
309 19 | asszony a házamhoz soha. No, de régen volt az! Sok szerencsét
310 19 | nem jóban töri a fejét; de tette magát, mintha nem
311 19 | levele, az az én levelem.~– De micsoda vakmerőség az: az
312 19 | nem voltam Gyöngyöm Miska, de ha tetszik, az lehetek.
313 19 | Gyönyörű atlétai alak volt, de nem lakott a szívében bátorság,
314 19 | mellé a pisztolyokat.~– De akkor azt mondom, hogy tégy
315 19 | mégpedig egész komolyan; de kettőn áll a vásár. Abba
316 19 | olyan nagy a kurázsid! – De én szolgabíró vagyok, akinek
317 19 | magamért.~Ez így folyt belőle; de már azt Ráby nem hallgatta.
318 19 | az arcáról. – Nem láttuk; de nem lehetetlen, hogy úgy
319 20 | valahová szándékoztak menni, de nem hadműveletre, mert a
320 20 | bőréből erre a szóra.~– De már nekem három hétre elég
321 20 | úgysem fogod meg soha.~– De már ezúttal meg is fogtam.
322 20 | olvasta, hogy én vagyok az.~De már erre a kapitány még
323 20 | volna Ráby megelégedve?~De nem is felelt az arra semmit;
324 20 | falak elfogják a hangot. De a felszálló füstöt mégis
325 20 | igyekeztek egymást eltalálni; de minden eredmény nélkül.
326 20 | lövöldöztek el mindössze.~– De átkozott rossz pisztolyok
327 20 | nem akad ide a romokhoz? De hisz ez messzire ellátszik,
328 20 | kivált az utolsó kettő.~De biz az csak nem érkezett.~–
329 20 | egyik innen, másik onnan; de nem értek azzal semmit,
330 21 | kezdeni, az a legelső dolog.~De minő alapon?~Hasonló casusokra
331 21 | vétessék!” Nem volna rossz. De még sokkal jobb volna annál
332 21 | törvények voltak ezek! – De Ráby Mátyásnak egyik sem
333 21 | hozzátevé halk parenthezisben („De ha az égben is van igazság,
334 21 | akkor nem kapod vissza.”). De már most mit csináljunk
335 21 | Szent István II. 25. – De hát van-e nagy istállód?~–
336 21 | vitium” (kárhozatos bűn).~– De az csak a parasztokra szól.
337 21 | megmondták a neveiket is; de biz azokat Ráby elfelejtette,
338 21 | pirosító szerecsika megtette; de tartott tőle, hogy nem állja
339 21 | billogával megpecsételve.~– De én soha Zaránd megyének
340 21 | senkitől észre nem vétetve. De még a tömlöcajtón keresztül
341 21 | összefussanak a csodájára, de ha valami dolog megtetszett
342 21 | minapi duellum-história. De az tetszett neki az egészben
343 21 | Néztem is én a pofájukat!~– De úgy termetre, mire, érnek
344 21 | mire, érnek valamit?~– De hát én azt mind nem observáltam.~–
345 21 | Hát bírák uraimék.~– De hát miért?~– Azt énnekem
346 21 | már), s vette a fokosát. – De már azt nem szívelem el.~
347 21 | valahogy leszorítani. No, de hamar segített rajta a Ráby!
348 21 | hogy itt van, meg ott van; de Ráby Mátyás a nyakánál fogva
349 21 | Böske. – Hosszú história az! De szaladok elébb a teheneimhez.
350 21 | Különben visznek. Mondok: De hát hogy hagyom itt magára
351 21 | mind feleséges emberek, de meg biz én ilyen salabakterekkel,
352 21 | azt kérdi a nótárus úr: de hát azt nem tudom-e, hogy
353 21 | mert attól nem féltek; de majd valami másra esküdtetünk
354 21 | hová való ördögöcske volt, de utálatos volt; úgy öltögette
355 21 | nem ért rá a fejés miatt, de amint a históriának és a
356 21 | időre! – mondá magában Ráby. De ugyan csalatkozott, ha azt
357 21 | ott egyebet a bútoroknál. De bizony az ágytollat is otthagyták,
358 21 | befogta a markával a száját.~– De mikor az én ládámat is feltörték! –
359 21 | akarták kézre keríteni; de azokat magammal hordtam;
360 21 | nem tudott számot adni.~– De nini. Még a bekecsének az
361 21 | keresztülfúrta az magát; de valamennyit nem bírta átütni.~
362 22 | szerint eladott nekem.~– De már megbántam, hogy eladtam,
363 22 | rajta, hogy meggyulladjon.~– De én kendet készpénzzel kifizettem! –
364 22 | Elpanaszolta neki az esetet.~– De már ez több, mint tréfa! –
365 22 | tűrjük el a pugrisnak.~– De hát kihez menjek panaszra?
366 22 | törik, magára vessen.~– De hát hol vegyük mi azt az
367 22 | azt megcsapják, becsukják. De szabad a nemesembernek.
368 22 | injuriázzák, mortificálják. De nincs azért arra eset az
369 22 | jöttek be lóháton Ázsiából; de egyik szépapja a Dózsa-lázadásba
370 22 | nemességet ismét visszanyerte; de nem az osztrák házból eredett
371 23 | szeretné rásózni valakire; de biz azzal mindenütt kinevetik;
372 23 | torlaszok tulipántos ládákból; de a kolompárosok üstjeinek
373 23 | Készpénzben megy minden fizetés; de azért megtörténik, hogy
374 23 | van ott több asztal is; de ez a „felső tábla” a díszasztal,
375 23 | csapatvezér, Bognár Laci. – De korán megéheztek a velencei
376 23 | csíkfogással bosszantják őket.~De még most nem vesznek össze.
377 23 | már elfoglalták a cigányt; de mink meg hoztunk magunkkal
378 23 | mindenik nóta igen szép; de együtt és egyszerre hangoztatva,
379 23 | oda a velenceiekkel.~– No, de minekelőtte elindulnánk –
380 23 | kegyes szokás szerint?~– De bizon jó lesz! Hol a kántor?
381 23 | Tudunk mink ilyent többet is; de most nem érünk rá; csülökre,
382 23 | el kétfelől a bakhátakat; de azok többnyire csak gyerekek
383 23 | kivetni a sarkából a kisajtót; de az nagyon be volt már kötözve.
384 23 | mikor a földet éri. Jaj, de nehezen sajnálják! Pedig
385 23 | szidva az egész világot, de csak egy ember sem akad
386 23 | kabátjukat leporolja. – De legjobban megjárják azok,
387 23 | hogy a kéménybe meneküljön; de ott meg egy kis szalmát
388 23 | is, meg a két karjának, de a teste alsóbb részeihez
389 24 | farkas” jobb vendégfogadó; de hát az ilyen agyafúrt emberre
390 24 | velencei nemesek hadnagya? – De az úr már megint a császárnál
391 24 | felpattanva a helyéről. – De hisz ez nem fölemelése,
392 24 | nemcsak zsidó burgereket, de még zsidó nemesembereket
393 24 | elfoglalni.~– Bone Deus! De hát mire lesz ez a nagy
394 24 | számára.~– Tehát ispitálynak? De hiszen a nagy pestis alkalmával
395 24 | városából, mégsem telik meg.~– De egyúttal lelencház is lesz
396 24 | anyjuk kitesz az utcára? De hisz ilyen nincs Pest városában.
397 24 | Ez most még úgy lehet; de mind megváltozik ez, ha
398 24 | fogja azok calamitásait.~– De hát hogyan legyen ebbűl
399 24 | eljárnak a közel városokra; de valami nagyobbszerű kereskedést
400 24 | megy át a csatorna.~– No, de már, édes fiam, kamarás
401 24 | felgazdagítja a nemzeteket. De nem ért azzal semmit; mert
402 24 | nemzeteknek, akik csalni tudnak, de az együgyűeknek ellenben
403 24 | azután is megmaradt.~– No, de beszélj a bécsi dolgokrul
404 24 | vigyázatlanság volt tőle, amit tett; de nem tudom, hogy melyikünk
405 24 | kölcsönösen tegezték egymást. De amint ő districtualis commissariussá
406 24 | egykori bajtárst tegezze, de az őneki megadja a competens „
407 24 | helyedbe.~– Nem értem!~– De én értem. Most már, „dominus
408 25 | a jutalmat is megosszák; de mikor minden ember előtt
409 25 | hogy „Gyerünk kincset ásni, de ebből magunknak ne tartsunk
410 25 | az anyanyelve német volt. De még milyen német!~Ráby viszonzá
411 25 | tenebrica.~Hát jó volna! De hát mért nem teszi ezt a
412 25 | az utolsó pohár vízzel.~De az a szegény cseléd nem
413 25 | hozzáfogott a kigyógyításához. De megmondta Rábynak, hogy
414 26 | ellenségei nagy számmal voltak, de jó embereinek is csak kellett
415 26 | volt-e itt látogatóban? De az vagy azt felelte rá,
416 26 | felelte rá, hogy volt itt, de éppen akkor jóízűen aludt
417 26 | az egész esztendei bérét, de egy óráig sem tűrte meg
418 26 | ingerültek és háládatlanak.~De Rábynak igaza is volt.~Aki
419 26 | adnám neki az instructiókat. De még jobban félek a katonátul.
420 26 | Hoztál köpönyeget?~– De hisz az régi jó ismerős.~–
421 26 | hogy kinek mivel tartozik. De bár ne emlékezett volna
422 26 | Láttál bizony, ebanyád, de nem ettél belőle. Tudod-e,
423 26 | eldugtátok a magatokét, de annál könnyebben kézre kerítik
424 26 | énnálam az én ládámat.~– De hát ki tudhat arról valamit?~–
425 26 | bolond nélkül is tudom. De kire bízzam, hogy dugja
426 26 | hoztál-e köpönyeget.~– Hoztam; de letettem odakinn a pitvarban.~–
427 26 | aztán megint gyere vissza, de köpönyegestül gyere be.
428 26 | Nohát, itt van. Tedd el, de jól. De olyan jól mégse
429 26 | itt van. Tedd el, de jól. De olyan jól mégse tedd el,
430 26 | becsületes ember, csak mi ketten; de mi ketten is nagyon jól
431 26 | mint a commissió tagjának, de semmi esetre se korábban.
432 26 | ajtót se nyitott rám.~– De furcsa beszéd! Hát nem oda
433 26 | Kibékültünk.~– Velem csak könnyen. De majd azokkal odaát!~– Az
434 26 | Dühös rád az egész nép.~– De hisz ez képtelenség!~– Barátom!
435 26 | Láttam én már karón varjút!~– De nem ettél belőle! (Ennek
436 26 | felelték vissza.) Nohát, eredj! De csak aztán visszajöjj.~Ráby
437 26 | népség tanácsválasztásra.~De már útközben mindenütt gyanús
438 26 | eszébe kalapot emelni előtte. De még csak utat sem nyitnak
439 26 | commissáriusét és Lievenkoppét. De ott vannak aztán Laskóy
440 26 | beesik, az ájulás környékezi.~De a lelki erő feltartja a
441 26 | azt csak mástul hallotta, de maga nem látta, az a más
442 26 | nevében előadja a védelmet.~De nem volt abban szó a tanács
443 26 | vérével keresztelnek; – de mindenekfelett a népnek
444 26 | megesemmisítő csapásnak.~– De hogy megismerjék, hogy micsoda
445 26 | sétál végig a promenádon…~De már ennél a mondásnál nem
446 26 | hozzáfogtak az életrehozásához.~De nem engedte magát.~Mikor
447 26 | kezdték észrevenni, hogy de nem akar ez többet élni
448 26 | fülénél fogva, úgy unszolta:~– De Kracski! Meg ne halj, amíg
449 26 | Ébredj fel. Ne légy bolond! De Isten uccse, nem mégy a
450 26 | nem adod a kis ládámat!~– De hát a mi nagy ládánkat? –
451 26 | megmondja, merre a nagy láda.~De biz azt se bába, se tilógus
452 26 | beszédébe belenevettett. De a vád, amit ellene felhoztak,
453 27 | mert én sokszor próbáltam; de belőlem se okosabb, se vitézebb
454 27 | particularis gyűlésben azonnal.~– De hisz ez hallatlan vakmerőség! –
455 27 | erőnek ellent nem állhatok, de bízom az isteni gondviselésben,
456 27(1)| volna, nem tudnám igazoni; de mivel igaz történet (olvasható
457 28 | trincliniumoknál.~Egészen classice! De mármost Ráby Mátyás személyében
458 28 | előtt lát.~Hiszen „álmodni! De hogyan aludni!” Erre mondta
459 28 | Vén legény lehetett már, de még a haja mind fekete.
460 28 | kapnánk, hát azon aludnánk, de így a téglán még egészségesebb.~–
461 28 | téglán még egészségesebb.~– De hát a Pápis hol aluszik
462 28 | Ráby még jobban elbámult.~– De hát hogy fog az ottan aludni
463 28 | Visszaszökik?~– Vissza biz az.~– De hát hogy lehet az?~– Hát
464 28 | tudathatná József császárral!~– De hát mivel írjak levelet?
465 28 | odadobta neki a földre.~De azalatt, amíg a porkoláb
466 28 | Egy sem hiányzott belőle.~De hát hogy tudott mindezzel
467 29 | ide internálva. „Ejnye, de szép lakat van ezen a vasajtón!” –
468 30 | híres „corridorfolyosó”? De most nincs időnk rá, sietnünk
469 30 | Ez sürgetős ügy lehetett.~De mégsem végezhette el azt
470 30 | kiabálni, ami nehéz dolog.~– De hiszen, kegyelmes uram,
471 30 | biztos a fogait szívta.~– De nincs ám ezzel vége még,
472 30 | kellett készülni odahaza.~De majd megette a derék urat
473 30 | rettenetes társaságból, de nem azért, hogy szabadon
474 30 | gonosz emberek voltak ott; de mégis emberarcok voltak!
475 30 | szitok és átkozódás volt; de mégis emberhang volt.~Mikor
476 30 | ezt a vöröset per mopsz…~– De nem valami még rosszabb
477 30 | neki.~– Hát mért jöttél? De csak úgy magadban? Hát ha
478 30 | cukedli? Nem kell? Nincs is. – De már most ne sírj hát!~Lehet
479 30 | ha az ember belejött.~– De bizony, még náthát kapsz,
480 30 | megsimogatta a fejét.~– De már most aztán hogyan mégy
481 30 | fog tűnni a processusból. De legalább, amíg a pöre tart
482 30 | vegye elő, védje magát; de minden erőködése a törvényen
483 30 | gondoskodással, amit ma tapasztalt, de vigyázzon magára, hogy ne
484 31 | karakteres rablók voltak. De hát a Noé bárkájában ne
485 31 | hogy miért került oda.~De hát ha még csak hamisító
486 31 | csak vége lesz egyszer. De arra ugyan hiába várt. Megpróbálta
487 31 | azt mind, felelt is rá; de aztán megint csak folytatta,
488 31 | annak valamikor böjtje; de biz az másnap korán reggel
489 31 | akarnak törni az ég felé, de ez a motollára szedett könyörgés
490 31 | kegyelmet kérnie ellenségeitől, de ő küzdeni akart velük még
491 31 | s újra kell kezdeni.~– De mondja meg az úr, miért
492 31 | Alacsony, öreg legényke volt, de olyan peckesen járt, mintha
493 31 | ebben a szöglében nyugodott. De ezt a Messiásnak sem engedem!~
494 31 | Hallgattak, mint a nyúl.~De Garabos uram tudott magában
495 31 | odafente az asztal széléhez.~De ugyan megjárta vele! Mert
496 31 | Düködjön meg, aki komponálta.~– De hiszen itt a kanál hozzá,
497 31 | amilyen cifrán csak tudta.~– De már azt a jégenkopogó fapapucsos
498 31 | akarja úszni a ciberelevest.~De nem arra való volt a nekivetkőzés.~
499 31 | Mondjad rá, hogy alleluja!~De biz azt Kalabusz uram nem
500 31 | kidűlt a maga munkájából; de a másik nem engedte elaludni:
1-500 | 501-716 |