Fejezet

 1     5| előrántotta a somogyi bicskáját a piros csizma szára mellől, s egyet
 2     6|       Bíró uram, a kövér termetű, piros orrú Bikács János uram meg
 3     7|          zöld selyem szárdutban3, piros hajtókával, tarka, virágos
 4    10|        hegyeset köpve annak a két piros, sarkas, csatos cipője közé,
 5    11|          azon alul a csizmaszárig piros; s elöl a két lábszáron
 6    12|         mert akkor még sárga, meg piros, meg zöld csizmát hordtunk;
 7    17|          maguk is danolták hozzá:~Piros csákós süvegem,~Most élem
 8    21|       nagy pironkodva húzta elő a piros csizmaszárából a kívánt
 9    21|         nyalt a nyelvével a leány piros karján, mikor odament a
10    21|            úgy öltögette ki rám a piros nyelvét, hogy jó, hogy asszony
11    23|       oláh boér, magas süvegével, piros sipkás szerbek, egy-egy
12    23|  kiürüljön; nem sajnálta azt a jó piros bort a fenekén, felkapta,
13    27|    termetű, hosszú hajú, gömbölyű piros orcájú férfi volt, a java
14    30|      leány a szobába, már egészen piros volt az arca. Tán a tűz
15    30|      kettő? A főúr megveregette a piros orcácskáját a tenyerével,
16    37|        férfiköpönyeg közül valami piros viganó kivirít, s azzal
17    39|            urasággal, főtiszttel, piros öves pappal, de különösen
18    39|       megfeszül a zöld dolmány és piros nadrág; napbarnította arca
19    39|        háromesztendős gyerek ült, piros huszárcsákó a fején, fehér
20    39|         fehér gyolcsing és gatya, piros pruszlik pitykékkel, meg
21    41|      Aztán kár volna azért a szép piros hajtókás zöld gros de Napel
22    43|      rögtön elővette a kebléből a piros bőrbe kötött bugyellárisát,
23    48|           bilincsei körül ez a hó piros volt a vértül.~– Rögtön