Fejezet

 1    31|     szobatárs is érkezik; a neve Garabos János. El van ítélve két
 2    31|         Majd megismerkedik velük Garabos uram, lesz rá ideje.~Az
 3    31|        Erre a névre megnyugodott Garabos uram. Úgy látszik, respectusa
 4    31|      Hallgattak, mint a nyúl.~De Garabos uram tudott magában is káromkodni.
 5    31|        aztán ebédre harangoztak. Garabos uram már tudta régi praxisból,
 6    31|    vicispányostól!~– Péntek van! Garabos uram! – magyarázá a porkoláb. –
 7    31|          No, csak ne káromkodjék Garabos uram olyan csúnyául!~– Mért
 8    31|        őket a habarékkal együtt.~Garabos uram elvégre mégiscsak palástul
 9    31|          mondandó ájtatoskodást.~Garabos uram csak nézett rá egy
10    31|        nyakravalóját a torkáról.~Garabos uram csak bámult, hogy mi
11    31|     hivatal nélkül…)~Utoljára is Garabos uram lett az, aki nem állhatta
12    31|       uram nem tette.~Mire aztán Garabos uram kirúgta a széket maga
13    31|        mint amilyen múzeuma volt Garabos uramnak cifra káromkodásokból.
14    31|         Néha már az ágyban fekve Garabos uram kidűlt a maga munkájából;
15    31|          dicséretet; akkor aztán Garabos felkapta a sarkantyús csizmáját,
16    32|   szereti a tömlöcöt. Hát magát, Garabos atyafi, mi lelte, hogy még
17    32| Tisztelem a mesteremet – dörmögé Garabos uram, mely felelet annyira
18    32|   kínálás. A jó gulyáshúsillatra Garabos uram elfelejtette a káromkodást;
19    32|      jobb világ, mint idebenn. – Garabos uram most már csak úgy fűszerképpen
20    32|         fűzni a beszédje közé, s Garabos uram végzé a mondatait „
21    32|       csodákat mívelt; vége felé Garabos uram kezdett imádkozni,
22    32|     következetesen összeveszett. Garabos azért, hogy Kalabusz mért
23    32|         Kalabusz meg azért, hogy Garabos mért imádkozik? Az lett