Fejezet

 1     5|        principálisom? – kérdé az esküdt, amint körültekintett, s
 2     6|     fogná a lova zabláját, s egy esküdt ember jobbrul, a másik balrul
 3     6|    Ábrahám a két kisbíró meg két esküdt pógár jelenlétében ezt a
 4     6|    viszont a maga botja végét az esküdt polgár kezébe, és sorba
 5     6|     vagyunk, szabad a látás!”~Az esküdt polgárok többször is voltak
 6     6|       Furcsa dolgok lehettek! Az esküdt pógárok „Ejh! Ejh!” sóhajtozásai
 7    13|        egy könnyű bricskával két esküdt polgár, akik közül az egyiket
 8    13|     megint Paprika Péter uram és esküdt társa levének megbízva;
 9    14|       győztes, mert nem, mint az esküdt, kétfelé szakítva rakta
10    14|          huszonkilenc fánkot, az esküdt csak huszonhatig vitte.~–
11    14| revánzsot veszek! – fenekedék az esküdt. – Majd hogy ki vág be több
12    14|         primae classis földet az esküdt uraknak, s ezer ölével a
13    14|         nem! – kiáltott közbe az esküdt. – Fogadjunk, hogy tőlem
14    17|          rajtuk jöttek nótárius, esküdt, kisbíró, s behajtották
15    19|       mertem elvenni, s aztán az esküdt úr odaszegezte kalapáccsal,
16    21|        Az, hogy az úrnak már két esküdt felesége volt, mielőtt Fruzsinka
17    21|       ült az asztalnál a sok vén esküdt, s mind énrám nézett. A
18    22|          az ő perlekedéseik után esküdt, szolgabíró egy réz babka
19    23|           belül az udvaron pedig esküdt uraimék helyezzék el magukat
20    24|      azoknak a húsát a mészáros. Esküdt uraimék felfalták azt mind
21    26|         uramat, nótárius uramat, esküdt uraimékat mind újra! – Ezzel
22    46|    fiskális, doktor, szolgabíró, esküdt mind összeröffentek. Mi
23    54|    kiabálta túl mind a hármat az esküdt. – Én úgy jöttem bele, mint