Fejezet

 1     5|   tebelőled Gyöngyöm Miska?~– Tán nem emlékezik rá? Hisz urambátyám
 2     6|   honnan kerülhetett oda, azt tán a nótáruson kívül senki
 3     7|       már higgye, aki akarja! Tán még most is hűséges a kis
 4     9|   belé? Hát csak nem számítod tán magadat azok közé az incifinci
 5    18|       innen elküldened.~– Hát tán fogoly vagyok már itt?~–
 6    18|    verték volna Ráby Mátyást, tán nem fájt volna neki olyan
 7    19|       a házat.~– Bolondforma. Tán látogatóba ment?~– Nem biz
 8    21|     akarsz rám emlékezni? Hát tán el akarod tagadni, hogy
 9    21|    öcsém! Hol jársz te itten? Tán biz elfeledted, hogy már
10    21|   őket. Meg sem voltak fejve; tán éhen is vesztek azóta.~–
11    22|      Böske. – Hát csak ismeri tán a tensúr a magáét. A magunk
12    24|   mire lesz ez a nagy épület? Tán csak minden embert oda akar
13    24|   Hisz nincs ma első április. Tán én is csak tudom, hogy merre
14    26|  találja kinn a piacon. S ami tán meghiúsított volna minden
15    28|          No, csak nem fakadsz tán sírva, vagy mi? Csak nem
16    30|   egészen piros volt az arca. Tán a tűz körül járt, vagy tán
17    30|    Tán a tűz körül járt, vagy tán valami öröme volt? Vagy
18    30|       valami öröme volt? Vagy tán mind a kettő? A főúr megveregette
19    45| bugyolálás? A többinek sincs. Tán bizony a kéne, hogy bársonnyal
20    48| tegezve a rabot. – Azt hiszed tán, hogy majd én úgy foglak
21    49|        hogy sótlan a kenyere. Tán azon segítettek? Nem volt
22    54|      meg mind a kettőt. Ezóta tán kardra is kaptak.~– Bárcsak