bold = Main text
    Fejezet                                          grey = Comment text

501    32   |                ebből a physionomiából; de nem tudott rá tökéletesen
502    32   |              vágjon frisset, Janosics; de ne bízza a hajdúkra, mert
503    32   |                készítsen halászlevest; de csupa kecsegéből. Behozták
504    32   |                közel. Aztán bejöhetsz; de megtörüld odakinn a lábad.~
505    32   |            nagyon jól ismerem az urat; de az úr nem ismer engem. Pedig
506    32   |             illendően be leszek kapva; de éhomra nem szeretek róla
507    32   |             másik káromkodni mellette.~De még Ráby is egészen ki volt
508    32   |          cselszövényt, s elősegítette; de most végre mégis rajtavesztett
509    32   |            valamin, s börtönbe került. De közös börtönbe, ahol egymás
510    32   |               betyárkodásból tette is, de mégis csak piszkos mesterség
511    32   |          megárt, nincs ő ahhoz szokva, de csak belediktálták a bort,
512    32   |              porkoláb volt még talpon; de az is úgy nyakban volt már,
513    33   |                csak a hideg leli tőle; de én már az „orrommal is túrom
514    33   |              hát az úr porcelán ember. De én csak olyan Ádám agyagjából
515    33   |       szolgabíró. Átkozott szép fickó. De hát az teszi meg, hogy ő
516    33   |          fognak. Oda nem kell kurázsi. De tegye meg valaki azt, amit
517    33   |            mentében úszni gyerekdolog; de víz ellenében, az a legény!
518    33   |              Az lesz az igazi hajcihő! De hát egészen másképp történt
519    33   |              súgta volna, mit mondjak? De engem ez a nem várt csendesség
520    33   |              csak mosdatni jöttem ide, de nem törülgetni is. Hogy
521    33   |            hogy visz valahová az a ló; de hogy hová, azt ő tudja.
522    33   |               kegyelmesen eltakarni. – De akit ledobott a ló, nem
523    33   |            egész casust: compareáltam. De több mérget ettem én ottan,
524    33   |                be, kiküldöm az erdőre; de én többet velük Gyöngyöm
525    33   |              úr abban az időben? – Ej, de sokat szidtam magamban! –
526    33   |          kalitkában, ha elvette. – Ej, de nagy bajt csinált nekem
527    33   |              rajtam az egész vármegye, de még így ebben! S az ilyen
528    33   |          emberiség ellen lázított fel; de ez a második már az istenség
529    33   |            barát, valamikor karmelita; de hogy a császár kitette a
530    33   |            hogy ez szentségtörés lesz. De én azzal fenyegettem, hogy
531    33   |                a királyi tábla, s héj, de sok fejkötőt vehetnék annak
532    34   |           inkább kezére adtak mindent; de ettül a három szobatárstul
533    34   |            magát, csak vádolták volna; de azzal még mindig késtek.
534    34   |                beleegyezését nem adja; de még talán meg is haragszik.
535    34   |               vétke is bebizonyítható; de azért legfeljebb fogságot
536    34   |               szegény Kalabusz lelkét. De hát a szegény rabnak tenni
537    34   |                 Zabváry azt kiabálta: »De addig ne halj meg, amíg
538    34   |                 nyomorult Ráby Mátyás, de nagyon sajnálom a jámbort.
539    34   |                 monda a postamester. – De hát az ő hibája, a saját
540    34   |                 Itt van, vegyétek fel. De hát ez az én öcsém olyan
541    34   |      megmondani másnak, csak minekünk! De ezt az embert nem hagyjuk
542    34   |                gyalázatos praktikának! De fel fogom őket csúfolni! –
543    34   |                voltak őt megfeszíteni; de amint azt látják, hogy Ráby
544    34   |               talentumát értékesíteni; de keservesen tapasztalá, hogy
545    34   |            hegyét a testének szegezve. De nem vallott az egy sem Rab
546    35   |              és kihozták a börtönéből, de nem azért, hogy szabadon
547    35   |               az idő, még nem ebédelt. De a megszokott gyöngéd kezek
548    35   |               megmozdítani a helyéből; de legjobban haragudott saját
549    35   |             eszik. Fekete kenyér volt, de lehetett volna az akár torta,
550    35   |                is jólesett a testének.~De mindenekfelett jólesett
551    35   |             neki fogadni a vádlevelet!~De Ráby eldugta a két kezét
552    35   |       megszólítással: „Du spitzbub!” – De hát ki haragudnék meg egy
553    35   |               csak félrehajtá a fejét, de csak erőt vett magán; az
554    35   |                meg, azt ő nem szokta – de összehúzná szemöldökeit,
555    35   |           vigye le rögtön Rab Rábynak; de ne mondja ám, hogy ő küldi;
556    35   |               igazat Rab Ráby azonnal. De kitalálta bizony.~S amint
557    35   |             sziszegéssel az egérkéjét; de az nem jött elő. Sok keresés
558    36   |             egy harmadrésze a feladóé; de ha hamis volt a feladás,
559    36   |             átadta a porkolábnak.~Úgy, de ez megint egy új inquisitióra
560    36   |            ellen tervezett forradalom. De már ezért megint itt kell
561    36   |      uraságodat keserves tömlöcéből.~– De én nem akarok innen erőszakkal
562    36   |      szabócéhnek kellett volna őrizni, de az azt nem tette, valamint
563    36   |                 ahol legjobban fázott. De még jobban didergett attól
564    36   |               való közbirtokos társak.~De ő nem emlékezett sem az
565    36   |                téve, ha élve elfogják. De nagy megnyugtatására, a
566    37   |        minthogy olyan félős szegényke. De Kurovics uram megköszönte
567    37   |                a két karjára fektetve.~De alig szunnyadhatott el,
568    37   |             egy pedig jöjjön be velem!~De hát nem lehet-e hasonló
569    37   |           cseppet sem zavarodva meg.~– De van-e passus?~– Kell is
570    37   |                 a másiknak is odakinn! De jól alszik a szentem, még
571    37   |           ébred fel.~– Úgy van szokva. De hát kegyelmedet, várnagy
572    37   |              vármegye.~– Tudom én azt. De hát az urak odalenn elhibáztak
573    37   |             csak én csípem el magam. – De hallja kend, Kurovics gazda,
574    37   |       komédiának! Következett a másik. De már ebben nem Janosics uram
575    37   |           Kísérőid majd utánad mennek; de ne higgy nekik, ne várd
576    38   |               azt mondta az asszony:~– De már ezt nem engedem! Hogy
577    38   |           terve is, amit végrehajtott. De még nem volt megszabadítva
578    38   |          megkeresheted a kenyeredet. – De hát táncolni is kellene
579    38   |                is társaik segítségére.~De ő még azután is folytatta
580    38   |           voltát.~Űzőbe vették amazok, de csak játszott velük. Jó
581    38   |                futhatott volna előlök. De szándéka volt egy kis puskázást
582    39   |      triumfussal visszatérj mihozzánk; de ne egy darab mamlasz papirossal
583    39   |          keserves téli expedíció után; de Kurovics nem hagyott neki
584    39   |         főtiszttel, piros öves pappal, de különösen divatöltözetes
585    39   |            rákerült a sor egymás után.~De legjobban kitűnt valamennyi
586    39   |                fel a két szája szélén. De ami még feltűnőbbé tette
587    39   |  kérdezősködött, nem zsenírozta magát, de a huszár sem fáradt ki a
588    39   |            mikor az ezrednél szolgált; de ez nem konyított őhozzá,
589    39   |                kis kezét és szalutált. De a huszár még akkor sem tette
590    39   |     lódingomban, aztán ne félj semmit, de nem is félt az egy cseppet
591    39   |       gyermekért? – kérdé a császár.~– De igenis, hogy ugyan visszajött
592    39   |       kisgyerekét, hogy adjuk hát oda. De elkergette ám az óbester
593    39   |                vivátot, nem háromszor, de tízszer is.~Csupa tréfa
594    39   |              császár észrevette azt.~– De hát ki mondta önnek azt,
595    39   |              betűket is tudom kezelni; de ezeket a pontokat mégsem
596    40   |           pénzt szed be a publikumtól. De még furcsább az, hogy akadjon
597    40   |             ugyan ezt nem engedte meg; de nem is tiltotta el, tehát
598    40   |              kisleányom, megszabadult. De ahogy én ismerem őt, azt
599    40   |               tette a félénk leányt.~– De hát akkor, hogy lehet annak
600    40   |                 akik bántják?~– Nem.~– De hát miért nem?~– Mert én
601    40   |            mérnek emberi igazsággal.~– De hát mi lehet ez az országos
602    40   |             nem akart tőle tágítani.~– De hát, én Istenem! Miért nem
603    40   |             akar bennünket támasztani; de egy idegen világban. Amazok
604    40   |            fegyverrel, vérhullatással. De ez nem jön ellenünk erőszakkal,
605    40   |                nem mozdíthatja el azt. De ezek az igazságtalan rossz
606    41   |            császár nemcsak Ráby által, de a districtualis commissarius
607    41   |               piros hajtókás zöld gros de Napel frakkért, ha kiszakadna
608    41   |               a köszvényt.~Rossz vers, de jó biztatás.~Őexcellenciája
609    41   |                butyrum, mondjad: vaj).~De biz azt a Johann nem tanulja
610    41   |          nézegette pedig a zsebóráját; de őexcellenciája nem akarta
611    41   |          magának? Conducat sanitati!~– De ördögöt conducál a sanitásomnak!
612    41   |      köszvény-összehúzta kezdőbetűtől, de akiről nem tudni, mi nemzetiségből
613    41   |          veszik, sem ismer ő meg abból de csak egy keserves betűt
614    41   |            vette saját autographonját.~De biz ő maga sem tudott abból
615    41   |                soha itt se lett volna. De nagyon csalatkozott. Alig
616    41   |                efféléket faragtattak), de viszont Dejoces nem más,
617    41   |         viszont Dejoces nem más, mint „de jó okos”. Semiramis az világosan „
618    41   |           raphanum sine sale comede!”6~De nem bánta volna már a báró,
619    41   |               másik; harmadik öl már!) De még ezzel a halállal is
620    41   |              kamarás urat abban a gros de Napel frakkban. Őexcellenciája
621    41   |         komornyik kinyitotta az ajtót. De úgy elszaladt báró M…szky,
622    42   |              nem a szíve hajlandósága, de a tiszta igazság szerint.~
623    42   |           tovább Rab Ráby történetét.~„De most már visszamegyek!”~„
624    42   |             hajigálhat az egész világ; de ennek az egy leánynak meg
625    43   |            hatalmass aallat az cethal; de mindazonaaltal, ha zaarazfevldre
626    43   |           ilyenre visszafordult volna.~De még jobban megjárta Plötzlich
627    43   |              bezárt ajtón keresztül.~– De hát abbul az egérlyukból
628    43   |               aranykulcsos bürokraták; de mégiscsak, mindazonáltal
629    43   |  őexcellenciája pedig közel van.~– No, de mégis a császár csak nagyobb
630    43   |                 Nem ismerik az urak?~– De hát mit csináljunk? Nekünk
631    43   |             Csak nem ijedünk meg tőle. De mi történik addig nemes
632    43   |       hatóságának, Pest vármegyének.~– De az ellen én ünnepélyesen
633    43   |                  mondá Plötzlich úr. – De mi vele megyünk, ahogy a
634    43   |     eltaszította a csónakot a parttól. De alig indultak meg, már jött
635    43   |             egyszerűsítené a reportot; de biz ez nem történt meg,
636    43   |            magukat, hogy mit keresnek. De ez még annál rosszabb volt
637    43   |                kezére láncot vertek?~– De biz a lábamra is.~– Ne féljen
638    43   |            eltűrni.~– Köszönöm szépen.~De már ez több volt, mint amennyit
639    43   |           alispán szobája, a II-odiké; de aki azonban nem volt maga
640    43   |                  Mást nem tud az úr?~– De igen. A Frühlingsliedet.~
641    43   |                a láncokat?~– Levették; de majd visszaadják.~– Holnap
642    43   |                 Mink is ott leszünk.~– De én nem leszek ott.~A biztosok
643    43   |                folyosót kifüstölnöm.~– De hát mi baja van?~– Nem tudom
644    44   |                láncolva a kezéhez.~No, de nem tart ez soká! Itt van
645    44   |              Az nincs a vádlevélben.~– De ott van. Én magam olvastam.~–
646    44   |                 kegyelmes szent atyám! De hát igazat mondjak?~– Igen,
647    44   |           akarnak engem elmarasztalni…~De nem mondhatta tovább, mert
648    44   |                szó se legyen több!~No, de még annak a szegény hajdúnak
649    44   |                 hanem a hallgatókra.~– De hát, uraim! Tekintetes urak!
650    44   |             igaz, hogy nem bizonyítva, de elszámlálva; ami azonban
651    44   |              engedték magokat kínozni. De az én vérem szálljon azoknak
652    45   |            nehéz vas fel ne sebesítse.~De a porkoláb elkergette onnan.~–
653    45   |              Rábynak a földön ültéből. De nem tudott.~A két kezével
654    45   |          megrántja vele a másik lábát: de kisebbet se lépjen, mert
655    46   |           semmi sem, még az arany sem.~De valami mégis megtalálta
656    46   |                 Fölnézett a feje fölé, de nem látott semmit. Az a
657    46   |                 Húzza széjjel a nádat; de vigyázva.~Ráby a nádszál
658    46   |          vékony szalmapapirosra írott, de sűrűn teleírott levelet,
659    46   |               nem lehetett észrevenni. De ha lehetett volna is, olyan
660    46   |                nem competált is nekik, de jólesett nekik.~Azzal aztán
661    46   |             magára hagyták a jámbort.~…De hát az a két levél, Ráby
662    47   |           levznec.)~Csaknem egyszerre, de egy napon érkezett meg Rab
663    47   |            nappal későbben küldték el, de extrapostán; míg az előbbi
664    47   |              újtól megkülönböztetni. – De olyan volt ám Rab Rábynak
665    47   |              bírja elhordani a lelkét, de nem azért, mintha valami
666    47   |                lángol, ha soha nem is, de már akkor csak szokott mosolyogni,
667    47   |                bor, olyan a latinság). De még aztán nem is inni belőle!
668    47   |           ilyen levelet Szentendréről, de csakhamar utána egy másikat
669    48   |               Sed rogo tamen audiat!”, de ez nem hagyta szóhoz jutni: „
670    48   |            Minő látvány! Szegény Ráby! De már ez égbekiáltó!) Alig
671    48   |          belőle erény – egy megeshető, de meg nem történt dologra
672    48   |      mindenféle nyomorgatóit vádoltam; de olyan mélyen meg nem alázhat
673    48   |   Kínoztassatok tovább! Ölessetek meg! De amíg az én lelkem parancsol
674    48   |           rájuk a legnehezebb békókat.~De ez már sok volt ennek a
675    49   |           mérgezve.~Ráby sejtette azt.~De hát mit csináljon? Akkor
676    49   |               kell egy szegény rabnak.~De hát az ital? Annak is kitalálták
677    49   |               mégsem adta ki a lelkét; de csak nem is panaszkodik.~
678    49   |        beszélte a hang –, kereste önt, de nem találhatott rá; azt
679    49   |              megesett rajta a szíve.~– De bizony, Janosics gazda,
680    50   |         szorítá a szívét egy gondolat!~De nem engedte a lelkének ezt
681    50   |                a nehéz nyögés odafenn.~De a vigasztaló hang mégsem
682    50   |             allegrettóban van tartva – de ezek a mi kálvinistáink
683    50   |               is.~Rab Ráby reszketett; de most már nem a hidegtől.~
684    50   |            láncokat pokoli jókedvében!~De ezt Janosics nem mondja
685    51   |              szintén igen jó mulatság.~De ne leskelődjünk mi e titokban
686    51   |             parancsolgat!~– Bihászman? De ha én most mással vagyok
687    51   |         excellenciádra (furcsa biz ez, de el kell mondanom) rá fogják
688    51   |           gutaütött eszméletéhez tért, de csak azért, hogy megtudja
689    51   |              Dunába akarta magát ölni, de elfogták. Erre azt mondta
690    51   |                 aki elveit megtámadja; de nagylelkű és jótékony ahhoz,
691    52   |        nagynénjéhez.~Mariska megijedt: de nem a beteg nőtül, hanem
692    52   |                virrasszon a Mariska! – De már ennél több esze volt
693    52   |            azon nő szobájába belépjen.~De Fruzsinka nem is engedett
694    52   |           elhívatni, hogy elénekeljék.~De azután egy még ennél is
695    52(1)|            Juris-ban van egy t.-cikk, „de erectione haramiarum” (a
696    53   |              nemcsak Rab Rábyra nézve, de az egész vármegyeházára
697    53   |           szívükben igazat adtak neki; de ő egy eszmét testesített
698    53   |                 erre mindenki felállt. De Tárhalmy még akkor is eltakarta
699    53   |                szája tárva-nyitva áll, de egy szó drága, annyi se
700    53   |      Megsemmisülök. – Ölessetek meg. – De ne kínozzatok; ne gyalázzatok
701    54   |                orruk előtt vannak.~No, de semmi! Elég, ha mi tudjuk.~
702    54   |               akik elébb voltak jelen. De aki legjobban átalakult,
703    54   |              az igaz lelkű táblabírák.~De aki a leghangosabban kiabálta
704    54   |               mind megölnék egymást!~– De mástul félek én, Janosics
705    54   |              kettőnk nyakában marad.~– De mákuccse nem marad! Már
706    54   |               a négy elementum között.~De csakhamar rajtok ütött a
707    54   |      fütyürészve tért meg a szobájába.~De egyszerre csak elhagyta
708    55   |             maga drámáját Ráby Mátyás; de még ekkor sem hagyta megpihenni
709    55   |                szentendrei processust; de Ráby nem tartozott a kigyógyítható
710    55   |           becsületét követelte vissza.~De hogyan jusson annak a koporsójához?~
711    55   |                nem ismeri a személyét, de az aktáit olvasva, azt meri
712    55   |         részrehajlatlanságában bízott; de ugyancsak felsült velük.
713    55   |             ilyen igen ártatlan ember, de azért mégis neki azt az
714    55   |                fejével a Burg ajtaját; de már nem eresztették a király
715    55   |                neki innen futnia kell. De merre?~Hazájába lehetetlen,
716    55   |             külföldre útlevél kellene; de ahhoz semmi reménység. Egész