Fejezet

 1     6|        egyet-mást bejegyezgetett. Furcsa dolgok lehettek! Az esküdt
 2    15|          Ráby Mátyásnak a gúzs! – Furcsa áldás.~
 3    17|           füle dobját.~„Ejnye, de furcsa – gondolá magában –, nagyböjtben
 4    21|          nem hallott még semmit a furcsa történetről; mert ő most
 5    23|           a fokost már mindenki a furcsa formájáról; aztán a maga
 6    26|        ajtót se nyitott rám.~– De furcsa beszéd! Hát nem oda lett
 7    31|         nincs úgy megrakva ócska, furcsa fegyverekkel, mint amilyen
 8    32|            A tekintetes úr valami furcsa hangon nevetett.~– Hehem!
 9    32| bolondsága miatt kerültem én ide. Furcsa dolog az nagyon. Majd elhistóriázom
10    33|       nyerges lovamat. Aztán az a furcsa, hogy az asszonyok, akik
11    33|          rákezdem! Akkor lesz itt furcsa ordítás mindjárt. Készen
12    33|   dohányzacskóra. Ekkor jött az a furcsa gondolatom, hogy „Nohát,
13    33|         találtam mind a kettőben. Furcsa élet az a betyárélet! Hanem
14    34|        tettek le, elhozzák.~Hanem furcsa tapasztalatra jutottak.~
15    39|           tette őt le a karjáról. Furcsa kép volt. Egy komolyan szalutáló
16    39|        császárhoz meg ahhoz a kis furcsa porontyhoz, akit még akkor
17    42|      között kepickélő Ráby Mátyás furcsa kalandjairól beszélni, mikor
18    43|           Majd meglátják az urak. Furcsa ember az, nagyon furcsa.
19    43|           Furcsa ember az, nagyon furcsa. Nem ismerik az urak?~–
20    43|  Hunderbunder! Mondtam ugye, hogy furcsa ember ez az excellenciás
21    51|     odakinn, akik excellenciádra (furcsa biz ez, de el kell mondanom)
22    55|          egészségben láthatjuk.~– Furcsa kis öröm meg tisztelettétel: