Fejezet

 1     2|   vesztegetik meg a nagy urakat; az odafenn járt deputáció tagjai pedig
 2     7|     fabrikában vásárol.~Mikor aztán odafenn volt, meghányta-vetette
 3    10|           tessék felsétálni szépen, odafenn van a kisasszony, az szívesen
 4    14|             egyedül hagyta mindenki odafenn a zongora mellett, Ráby
 5    15|             lesz, ha nekünk is lesz odafenn mindig egy jó emberünk kéznél,
 6    17| meghallgatja a panaszukat, elmondja odafenn a császárnak, a császár
 7    24|            megint a császárnál járt odafenn! Már megint delátorkodott!
 8    26|             ő olyan pajtásságban él odafenn a császárral, hogy együtt
 9    28|          mind ártatlanok vagyunk mi odafenn; s eb, aki rávall akár magára,
10    28|           magát a szegénylegény, ha odafenn vallatják. Hát a te kedvedért
11    32|               a második vicispán úr odafenn nem tud alunni.~– Hát ha
12    32|           úr csakugyan táncolhatott odafenn az emeleten, ha kedve tartotta.~
13    34|           vallaná meg, amit az urak odafenn ki akarnak tudni tőle.~–
14    35|            mint ez a gyönge gyermek odafenn – akiknek a nevét rossz
15    35|        titokban, hogy meg ne tudják odafenn a főjegyzőék.~No, ugyan
16    41|             írótollat faragni, mert odafenn Bécsben azt az urak készen
17    46|      folyvást vérzett.~Megtudta ezt odafenn az őriző angyal, s még aznap
18    50|      elcsendesült az a nehéz nyögés odafenn.~De a vigasztaló hang mégsem
19    50|            ki!~Kit énekeltek el hát odafenn?~Azután azok a nehéz kalapácsütések,
20    50|         úrral? S hogy az a gyászdal odafenn nem Mariskának szólt, hogy
21    54|            micsoda nagy patália van odafenn! Az urak összevesztek egymás