Fejezet

 1     3|        ingujjakban ül az asztal végén, s tart magának egy irtóztató
 2     3|       hosszan lelóg a két szája végén, s a két bozontos szemöldök
 3     6|    Ennek a ládakulcsnak a likas végén én olyan nótát tudok fújni,
 4    13|     mind felolvasá a prédikáció végén a császárnak azt a kegyelmes
 5    15|   befogatni. Itt van az a város végén.~– Város végén? – Ott cigányputrik
 6    15|       az a város végén.~– Város végén? – Ott cigányputrik vannak. –
 7    17|      majd mikor elmegy, a város végén rálesnek egész baromsokasággal,
 8    17|     bámulva látta, hogy a város végén a fazekas és vályogvető
 9    21| háborodva, hogy mikor a folyosó végén a lépcsőkhöz ért, szórakozottságában
10    23|       nagy hetykén a hosszú pad végén ülő legényhez, és megszólítja
11    23| cserélnénk pipát?~Az, aki a pad végén ül, okvetlen a legvitézebb
12    23|         igazat mondott. A város végén már nagy néptömeg foglalta
13    25|    bajusza is volt, a szája két végén kiborotválva, ami magyaros
14    26|     vádpontjait.~Ráby az asztal végén, hol számára hely volt fennhagyva,
15    31|        fordult elő.~A másik hét végén aztán egy kis változatosság
16    36|         volt, a Kecskeméti utca végén, s az be volt zárva, azt
17    37|     amint a hosszú asztal túlsó végén Kurovics uramat megpillantá,
18    44|         mesét a XVIII-ik század végén, felvilágosodott tudós férfiaknak
19    48|        Hallgasd meg. Meglátod a végén azt fogod rá mondani: „Ez
20    55|         Azt mondja az emlékirat végén Ráby:~„Nem azért írtam le