Fejezet

 1    21|             Isten őrizzen meg tőle!~– Nohát, úgy járjon el a szád.~Okos
 2    22|               Patriarkális állapot.~– Nohát, ezek a nekünk való emberek,
 3    23|           elordítva a csatajelszót:~– Nohát, ki a legény a csárdában!~
 4    23|               hagyhatta szó nélkül.~– Nohát, a bicskeiek kurázsija sem
 5    23|              elszeleskedi a dolgot.~– Nohát, ki kezdje a támadást az
 6    23|  visszafoglalt házába Ráby Mátyást.~– Nohát, nemesuram, hogy tetszett
 7    25|              nagy szükség volt már.~– Nohát, persze szükség volt. Mert
 8    25| sertéskereskedőhöz van szerencséje.~– Nohát, már most ebből megértheti
 9    26|       letettem odakinn a pitvarban.~– Nohát, akkor most eredj haza,
10    26|                mind a nyolc sarkán.~– Nohát, itt van. Tedd el, de jól.
11    26|               Meg az egész világra. – Nohát, jól van. – Kibékültünk.~–
12    26|              is azt felelték vissza.) Nohát, eredj! De csak aztán visszajöjj.~
13    27|      igazságot győzelemre juttatja.~– Nohát, csak tessék elébbre kerülni.~
14    30|              a térdére és zokogott.~– Nohát, ni! Bihászman? Kisleánykám!
15    30|          titkár szaladt az írással.~– Nohát! Bihászman? Micsoda? Meg
16    33|              furcsa gondolatom, hogy „Nohát, ha én Gyöngyöm lettem,
17    46|            rágta, addig is beszélt.~– Nohát, bihászman? Tudja a spectabilis,
18    46|      spectabilis, azt kérdezte tőle: „Nohát, adott-e a császár aranyláncot?”~–
19    46|            fel az alispáni szobába.~– Nohát, bihászman? Mi történt?~
20    46|             kimozdulni… Habeat sibi!…~Nohát! Őexcellenciája mindjárt