Fejezet

 1     4|           vidékünkön.~– Nono. Én csak azt mondom, hogy vigyázzon a sárga
 2     4|                 kapun kívül voltak.~– Nem mondom, hogy nem az.~– Sőt visum
 3     4|                   declaratiót tettek. Nem mondom, hogy vice versa! Kár érte!
 4     6|              megjavítsátok magatokat, azt mondom; mert ha énnekem még esztendőre
 5     9|             capitalis dolog! Most már azt mondom, hogy ember lesz belőled.
 6    11|            ártatlan hajadont; … hanem azt mondom neked, édes öcsém, hogyha
 7    14|                vagyok festve. – És én azt mondom önnek: fusson ön innen!~–
 8    17| testvérgyilkosságot elkövető kisbíró! Azt mondom, hogy most mindjárt kieblábolj
 9    18|           cselszövényei között? Én bizony mondom neked, hogy ha most nem
10    18|                 való kiraboltatása?~– Nem mondom biz én, tekintetes uram,
11    18|                  lesz abból. De én el nem mondom, amit gondolok, mert az
12    19|              pisztolyokat.~– De akkor azt mondom, hogy tégy elébb testamentomot,
13    19|                rád, fegyvertelenre.~– Azt mondom, ne hencegj! Ráby! Azt mondom,
14    19|             mondom, ne hencegj! Ráby! Azt mondom, hogy kiszelelj ebbül a
15    21|           observáltam.~– No, én pedig azt mondom, hogy nagy hiba volt tőled,
16    21|              mondá neki:~– S már most azt mondom, Böske, hogy te arról, hogy
17    23|                  padláson. Hát én meg azt mondom, hogy menjünk hát együtt,
18    33|                 Van eszemben! Hanem azért mondom ezt el, mert nekem van az
19    46|                  meg nem mozdíthatja; hát mondom, harmadnapra hívat fel a
20    46|          elsápadva hebegé:~– Akkor bizony mondom, ördöggel kell neki szövetségben