Fejezet

 1    13|             végén a császárnak azt a kegyelmes leiratát, mely szerint ama
 2    16|              elé az asztalra.~– Íme, kegyelmes uram, itt a mi titkos vasládánk,
 3    24|          tudta jól, hogy mit nevet a kegyelmes úr. A Fruzsinka jutott eszébe
 4    24|       spékelték volna a vékonyait.~A kegyelmes úr elharapta a nevetés vágyát;
 5    24|          Finom mosollyal válaszolt a kegyelmes úrnak.~– Én nem értem rá
 6    24|        tegezés lepte meg egy kissé a kegyelmes urat. Ott fenn Bécsben,
 7    24|           őneki megadja a competens „kegyelmes uram”-at. Hogy felejtkezhetett
 8    24|             az elnök előtt mélyen; a kegyelmes úrnak pedig csak a kezével
 9    24| őexcellenciája Ráby eltávozta után a kegyelmes úrnak.~– Visszacsaholt,
10    25|            fog derülni, a nagyságos, kegyelmes, excellenciás és tekintetes
11    30|            nehéz dolog.~– De hiszen, kegyelmes uram, ezek a császár intimátumai,
12    30|             nincs ám ezzel vége még, kegyelmes uram. Mert őfelsége még
13    30|               mi baj? – förmedt rá a kegyelmes úr, az asztala mellett ülve,
14    30|      gézengúz.~A leány a két kezét a kegyelmes úr szája elé tartá, hogy
15    33|            leveleimet is elfogdosta. Kegyelmes szent Isten! Az volt aztán
16    36|           önök jobban tudják.~Erre a kegyelmes úr behívatta a porkolábot,
17    38|          hínak?~– Ahogy parancsolod, kegyelmes zsiványfejedelem! Rácz Palya,
18    41|            mozgalomnak megindulni. A kegyelmes úr a forradalmároknak is
19    44|           kitört a börtönből?~– Jaj, kegyelmes szent atyám! De hát igazat
20    54|               Király” őfelsége e mai kegyelmes leiratával visszavonja minden