Fejezet

 1    13|   hengerítettek le a pincéjébe; s nem mondták meg, hogy ki küldi. Az udvarára
 2    14|              súgá neki, de szemei azt mondták: „De jöjjön vissza minél
 3    17|       odahívattak a tanácsházhoz, azt mondták, hozzam magammal a kőműves-szerszámaimat
 4    17|              is. Odamentem. Akkor azt mondták, hogy el kell mennem a nótáriussal
 5    20|              rövid értekezés után azt mondták, hogy beleegyeznek a sorrend
 6    28|       asszonyok, azoknak meg a hajdúk mondták. Ez egy ispion!~Arra az
 7    29|        termettek rajta, ámbár sokszor mondták neki, hogy az ilyen nagy
 8    32|            neki mosolyogva:~– Hát nem mondták még meg az úrnak, hogy kinek
 9    33|            barátom is udvarolt, s azt mondták, hogy tetszett is a fiú
10    36|     hétköznapi ábrázatjával, s meg is mondták a neveiket Rábynak: Szentendréről
11    44|               önök reá, hogy ugyanazt mondták önök az uralkodói hatalommal
12    47|           hogy ha ő nem szólhat, azok mondták volna meg: „Itt vagyunk!”~
13    49|               nem találhatott rá; azt mondták neki: már kiszabadult ön;
14    49|           előtt. Kinevették vele. Azt mondták rá, hogy álmodta azt.~
15    51|   ügyetlensége ezt a balesetet okozá?~Mondták neki, hogy a Dunába akarta
16    52|             iránt.~A megye rendei azt mondták rá: „Nem!” – El kell neki
17    54|       elvitték magukkal.~Senkinek sem mondták, hová.~Mint a szeráfok éneklése,
18    55|         ketten hímeztek-hámoztak; azt mondták, hogy nincsenek tisztában
19    55| minisztertanács elé került, s ott azt mondták, hogy az ugyan nagyon szép,