1-500 | 501-625
Fejezet
1 1| elöljáróságával, földesuraságával, hát annak az ügyét ki védelmezte?
2 1| adhatnák ki, mennydörgés volna.~Hát ennek az új mesterségnek
3 2| a törvénytartó-terembe.~Hát az történt, hogy arrul volt
4 3| megadás más szó.)~Hanem hát maga az oka, hogy nem veszik
5 3| is sok lett volna. Hanem hát ez Fruzsinka kisasszony
6 4| spectabilis uramöcsém.~– Hát csak úgy, mint más.~– Nono.
7 4| denegálni, ami factum.~– No, hát igen, hát néztem rá! Mi
8 4| factum.~– No, hát igen, hát néztem rá! Mi az?~– Tudjuk! „
9 4| barátnak az ancilla. De hát, spectabilis uramöcsém,
10 4| tudok ám a benevolisáláshoz! Hát mi is történt csak abban
11 4| mond elsőrendű vádlott?~– Hát én collaudáltam az ablakbul
12 5| legien „Gievngievm Misca”)~Hát azzal a kocsival az történt,
13 5| kezemben van.~– Dehogy evett!~– Hát ebből a borból nem ivott
14 5| üvegben van.~– Dehogy ivott.~– Hát hogy hiányzik mégis annyi
15 5| hiányzik mégis annyi belőle?~– Hát bizonyosan abbul a sonkábul
16 5| mikor rájuk köszöntött:~– Hát azt a Judás-apostollal-összecimborázott
17 5| elnevette aztán magát.~– Hát csak rám ismert mégis, urambátyám?
18 5| híres Gyöngyöm Miska.~– Hát hogy lett tebelőled Gyöngyöm
19 5| Jaj, gyöngyöm Miska!” No, hát mondék: legyek Gyöngyöm
20 5| Válogatós vagyok. – Aztán hát ne prézsmitáljunk sokat.
21 5| begyűrt bársonycsákó volt:~– Hát itt mi csörög, la?~A táblabíró
22 5| szaladt a bámulattól.~– Hát ez már micsoda? Canis tota
23 5| belefúj a trombitájába, hát annak minden paraszt tartozik
24 5| expensnótáival terque quaterque. De hát mire kell neked most olyan
25 6| nem kérdené tőle, hogy „Hát a porciós könyv mit vétett?”~(
26 6| paraszttal veszekedik.~– Hát tehetek én róla, hogy annyi
27 6| porciós könyvében?~– De hát mért van az a sok numerus
28 6| kurtaforintnál; mért fizet hát a szegény gazda mégis hatvan
29 6| csak a „katonatartásra”; hát az „annonarium” egy nagyszombati
30 6| iskolába is járt. – No, hát mi kell, Marci öcsém? Beszélj!~–
31 6| Marci öcsém? Beszélj!~– Hát csak azt szeretném megtudni,
32 6| se svábok nem értünk?~– Hát, Marci öcsém, tudod, az
33 6| forinttal több a rostaalja. Hát már ez hogy lehet, mikor
34 6| rakott sárga csikókat.~– De hát nincsenek ezek az aranyak
35 6| kentek fogják megfizetni; hát mind a kettőre azt mondanák
36 6| nótárus. – Nem ütnők dobra?~– Hát hiszen ha muszáj kellett
37 6| azonban megszólal a pópa.~– Hát hiszen azt látom, hogy megint
38 6| pénz megint szaporodott; de hát az Isten áldása hol maradt!
39 6| De ördög anyját adja! Hát az ispitály mit vétett?
40 6| ölfát Pestre elajándékozni; hát még a sok szárított vizát,
41 6| fűtenek be nekünk.~– De hát a szegények háza! Amire
42 6| magukat: most is üresen áll.~– Hát tehetünk mi arról, ha nem
43 6| s a sánták szaladjanak, hát csak azt kell nekik mondanom: „
44 6| anyja kotlott ki benneteket! Hát a szegény izbégiek, akik
45 6| azoktul hajtottátok be!~– Hát az természetes. A császár
46 6| szénával bedugják a száját, hát még az ember, akinek esze
47 6| egész presbitérium.~– No, hát kendtek is táncoljanak rajta.~
48 7| időjártával támadni.~Hanem hát kezdjük az elején a dolgot.~
49 7| hogy borokba verte mind, hát akkor minden ember azt mondta
50 7| a gúnynevét: „Rothesel”.~Hát bánta is ő! A név csak név!
51 7| homagiuma kétszáz forint hát „egy szamárnak” az agyonütéseért
52 7| színi (nem fújni) kezdett, hát igen szépen szólt. Hát egy
53 7| hát igen szépen szólt. Hát egy ilyen körtét vásárolt
54 7| kikérdezte, hogy van, mint van. Hát a nagybátyja odahaza egészséges-e?
55 7| mosolygásra fogta a dolgot.~– No hát igen. Egy kis körtét hoztam.
56 7| ezek az aranyak benne!~– Hát azért a kegyes pártfogásért,
57 7| Ez a fáradságáért van. Hát nem fáradt-e az „i” fölötti
58 7| Bécsi úrfi s nincs adóssága! Hát nem tartozik se szabónak,
59 7| vendéglősnek? Ilyen nincs több. – Hát vegyen rajta ajándékot a
60 7| hogy elvörösödött rá! – No, hát költse el, traktálja el,
61 8| Búzát! Szalonnát!”~– No, hát halljuk azt a három szót!~–
62 8| halljuk azt a három szót!~– Hát az egyik az: hogy amióta
63 8| hosszú volt „egy” szónak; hát a másik mi lesz?~– Hát a
64 8| hát a másik mi lesz?~– Hát a másik meg énrólam szól.
65 8| feljelentőnek jut.~– De hát ha ön tudja, mért nem jelenti
66 8| tekintetes Ráby Mátyás úr, hát ebben a Bécs városában olyan
67 8| az is igaz volt. – Hanem hát ki törte volna a fejét azokon
68 9| neki. – Visszatekintett. – Hát azt látta, hogy a háta mögött
69 9| teneked parancsoljon.~– No hát, most az éppen azt parancsolta,
70 9| én beszélni akarnék! De hát „audi, vide, tace, si vis
71 9| a nyakát a prefektusnak, hát esztendő ilyenkorra visegrádi
72 9| tiszttartó? Visegrádon?~– Hát, öcsém, az a legjobb hivatal
73 9| vicispánságnál; aztán most üres.~– De hát hogy keveredem én abba belé?~–
74 9| keveredel te abba belé? Hát csak nem számítod tán magadat
75 9| át a kirilájzumot.~– De hát édes öcsém, a szegény népnek
76 9| sáska, jön fagy, jön árvíz: hát ki tehet az Isten csapása
77 9| mind lehull. Ki tehet róla? Hát az elöljáróság is csak ilyen
78 9| akarat nálam megvan.~– De hát tehetség van-e hozzá? Vana
79 9| támaszkodol?~– Maga a császár.~– Hát még?~– Hát még? Nem elég
80 9| a császár.~– Hát még?~– Hát még? Nem elég ez?~– De gutát
81 9| egy rongyos paraplénál, hát neki hogyne volna szabad,
82 9| lenyelni, mikor még éretlen, hát nemcsak az, hogy keserű
83 9| melegágy meg üvegharang. No, hát ilyen melegágyban, üvegharangban
84 9| kozmopolita barátaid. De hát ugyan ki győzne az egész
85 9| azt elejitől végig. No, hát ilyen magvető vagyok én
86 9| bajuszát.~– Ember vagy, öcsém! Hát ha érzed magadban az erőt,
87 9| amennyi szükséges.~– Idáig hát csak meglennénk? De hát
88 9| hát csak meglennénk? De hát aztán, ha kezedben lesznek
89 9| magyar Corpus Jurisből! Hát nem ismered már Szt. István
90 9| hiányzik a qualificatio.~– Jó. Hát akkor megházasodom.~Már
91 9| hogy „Esik az eső.” – „No, hát akkor köpönyeget veszek.”
92 9| azokat a neologizálókat. No, hát nekem bizony semmi – egy
93 9| lesz, urambátyám.~– No, hát ha nem tréfa a dolog, akkor
94 9| hogy „háztűznézés”.~– No, hát háztűznézni.~Az atyafiságos
95 9| én a templomba járok.~– Hát én nem mehetnék urambátyámmal
96 9| hasonlít.)~– Ad vocem: köntös: Hát urambátyámnál még mindig
97 10| panaszkodott a „másikra”; hát még majd ha a „másik” kezd
98 10| lókötő volt: „No, öreg, hát még mindig itt szolgálja
99 10| érte.~– De ugyan, Mariska, hát nem ismer?~– Hogyne ismerném,
100 10| ismerném, Ráby bácsi?~– Hát akkor hogy csókolhat nekem
101 10| Kegyelmed már nagy úr…~– De hát ha akkora úr volnék is,
102 10| vagyok kisasszony.~– No, hát én sem vagyok nagy úr. Mármost
103 10| németül.~– Nem tud németül? Hát aztán mikor a pesti burgerek
104 10| nem tudok.~– Nem táncol? Hát mivel mulatja magát?~– Mikor
105 10| Mikor ráérek, olvasok.~– De hát mit olvas, ha nem tud, csak
106 10| elolvasgatnom.~– Példának okáért?~– Hát azt a szép „Cancionalét”.~–
107 10| most még nem értek hozzá.~– Hát aztán az egész napot mindig
108 10| Szeretem a virágokat.~– Hát énekelni nem szokott? Nincsen
109 11| meghallgatod.~– Sőt kérem.~– Hát, tudod, édes öcsém: én mindenkor
110 11| a nemzetnek ellensége!~– Hát nem a nép a nemzet?~– Nem!
111 12| híttalak én, kisleányom. De hát gyere be!~– Haragszik, édesapám?~–
112 12| pörpatvar volna. No, gyere be hát egészen.~A lányka odasompolyodott
113 12| elkészíthesd számára. No, hát csak láss hozzá. Kell valamit
114 12| hevesen megrázva, azt mondá:~– Hát ez, bihászman? Micsoda?~
115 12| gyanakodva a látogatóját.~– No hát – ilyen a bihászman? Hofkabinet-Sekretär?
116 12| hajporfellegeket szórt a frizurájára.~Hát ezalatt lehetett diskurálni.~–
117 12| műhelyt is állított fel; de hát mégsem tudott aranyat csinálni.
118 12| fölségesen játszta azt La Roche!1 Hát a Mercur, der Mode-Zauberer-t
119 12| Ördög vigye a parasztjaidat! Hát a Grabenen, a Kohlmarkton
120 12| a Redutban a stájertánc? Hát az „Arany Ábécé”-be járnak-e
121 12| hogy nem találtál semmit. Hát Pozsonyban a Grassalkovich
122 12| rossz truppal kínlódnunk. De hát az is jó, ha nincs más.
123 12| az is jó, ha nincs más. Hát az öreg Stephani játssza-e
124 12| aranyat fizetett érte, hanem hát kérem, méltóságos districtualis
125 12| velem a színházba jönni, hát akkor gyere el hozzám holnap
126 12| mint akinek az nem elég.~– Hát az a másik a „nota conjurationis”-
127 12| kérdező megrázta a fejét.~– Hát a „consiliariorum calumniatores”-
128 13| úgy repült ide az égből. Hát még az a sok szép mákos
129 13| teher a saraglyában” – mert hát „a nyomtató lónak sem kötik
130 13| kalászt szedni: jó!” – de hát „akit nem éget, az ne fújja
131 13| embernek haragban lenni”. De hát különben is „bolond ember
132 13| rá, hogy „Az Isten adta hát.” – Ez a praxis.~Azt hitték,
133 14| gazdasszonyságára.~Hanem hát most menjen az ember egy
134 14| németre. Ez nevelést kapott!~Hát még azok a szemek!~A labirintból
135 14| elnyomta a többi beszédet.~– De hát én legalább a fiatalját
136 14| piócatenyésztőt a jámbor parasztnak, hát majd azon lehet ám nevetni.~
137 14| nyakába töltik a bort. És hát Mátyás csak végigitta azt
138 14| győzi a nagy ivományt!~Pedig hát Fruzsinka kisasszony finessze
139 14| hatást tulajdonít magának.~– Hát azt hiszi ön, hogy én nem
140 14| a szíve a leányon.~– De hát miért kénytelen ön ezt tenni?~–
141 14| ezt tenni?~– Miért? Miért? Hát azért, hogy megfogjak valakit.
142 14| szalüpöt és a trompőzt. De hát mindent meg akar ön tudni
143 14| tudni első találkozóra? No, hát tudjon ön meg annyit, hogy
144 14| erre a szövetség feje: No, hát van nekem egy kincsem, majd
145 14| az itt lehetetlen.~– Jó! Hát hogy én önnek bebizonyítsam,
146 14| meg kellene fenyítenie! Hát kiben bízzék mármost?~–
147 15| adventvasárnapi délestén! Különben hát bánom is én! Én kommendáltam
148 15| ártatlan kék szemeihez? De hát ha tinektek, gavalléroknak
149 15| tudom, mit szerettek rajta), hát vedd el magadnak. Feleségben
150 15| lesz hiányosságod.~– No hát, kedves urambátyám, mármost
151 15| a méltóságos urat!~– No, hát nem viszek magammal senkit.
152 15| az két különböző dolog. Hát mindjárt meglássuk. Csak
153 15| húgomnak akar férje lenni?~– Hát hisz azt vélem, hogy ez
154 15| egyik is, a másik is más. Hát teszem fel: ha az úr azt
155 15| nak”-ban van a virtus!), hát az lesz a dolog, hogy az
156 15| annak, aki tyúkot tart! Hát ez az egyik „másik” – a
157 15| a többi, nem az enyim. – Hát ez magyarul volt mondva,
158 15| leányt kérek; nem vagyont.~– Hát úgy is jól van. Menjen be
159 15| nem lett belőle semmi.~– Hát miért is nem veszi el azt
160 16| éppen őreá vártak.~– No hát, bíró uram! – parancsolá
161 16| mondá Ráby Mátyás:~– No, hát ez igen jó volt tréfának,
162 16| tréfának, bírák uraimék; hanem hát nem errül volt szó. De igenis
163 16| nem boszorkányság; hanem hát ennek a rejteknek még egy
164 16| ha nem sajnálja).~No, ez hát jól el lett intézve.~Ráby
165 17| volna, hogy hová megy. Pedig hát azon volt, hogy elhitesse
166 17| Nagyszombat csak ürügy volt. (De hát azért ereszt az ember magához
167 17| itteni bajokkal megküzdjön.~– Hát magad akarsz ebben a küzdelemben
168 17| kímélni.~– Úgy van.~– De hát nem gondoltál rá, hogy ha
169 17| szégyenéből?~– Mi oknál fogva?~– Hát nem emlékezel azokra a famózus
170 17| volna-e az neked szégyen?~– Hát az nem volna neked szégyen (
171 17| megigéző szép szemeivel.~– De hát Ráby! Arra esküdtünk-e mi
172 17| rá akkori iskolatársaira? Hát csak úgy lehet, hogy a nyomorúság
173 17| vagy a Dacsóék Marcija? No, hát meg sem állnál az ember
174 17| szegény városunkban.~– De hát ne tekintetesurazz engem!
175 17| hogy hogyan égettem ki?” Hát tegezz engem most is.~–
176 17| mondanom azt, hogy „te”!~– No, hát ahogy neked jobban fog esni;
177 17| kontemfinter beszélget.~– Hát ugyan miért: teveled?~–
178 17| az, hogy „csempész”, de hát az a bőrkötény meg ez az
179 17| csempészet külső jeleihez.~– Hát én nem tudom azt más szóval
180 17| felsegítette a szegényeket!~– No, hát én is odamegyek veled. Nekem
181 17| mi az a kontrabont. No, hát elindultak egymás mellett
182 17| S miért vették el?~– Hát porcióban.~– Hát az öreg
183 17| vették el?~– Hát porcióban.~– Hát az öreg Sajtosné néne él-e
184 17| asszony volt. Mi érhette?~– Hát – a rossz idők. Van ott
185 17| koldus.~– Boldog Isten! De hát hol ennek az orvossága?
186 17| néptanító lakása elé értek.~– Hát a jó öreg Buczkay él-e még?
187 17| el az utat az udvarra.~– Hát innen hova lettek?~– Árváké
188 17| szétosztott ajándékot?~… Hát – csak – hogy – így-úgy –
189 17| házához. Nekem ideadják.~– De hát te nem félsz az elöljárók
190 17| üstökük.~– Ugyan hogyan?~– Hát hiszen – az úrnak csak el
191 17| Ezt keresztülviszem.~– Hát csakugyan olyan nagyon szívén
192 17| Isten áldja meg érte! De hát mármost tudja meg tőlem,
193 17| húztál a kulacsomból.~– No, hát ide vele. – Marci megtette
194 17| vetettem én már arra.~– No, hát azt most már megadom. –
195 17| kisbíró, hozd utánam! – No, hát mármost hadd látom, hol
196 17| megláttok ez utcában!” No, hát mármost, káplár uram, gyerünk,
197 17| fejelésnél elfuserolt pofádat, hát dudát csinálok belőled,
198 17| Hallottad? No, ha hallottad, hát eredj haza, s mondd el otthon,
199 17| ostorpénz, meg borravaló.~– De hát mért kellene éppen nekem
200 17| mikor ti. egymásra bámul.~– Hát megmondom az okát, édes
201 17| tégedet kujonérozni akar. Hát tudod, az inzsellér bevégezte
202 17| amilyen veszett. Hanem hát tudod, tégedet szeretnek.
203 17| hangja is reszketőssé vált.~– Hát az inzsellér akar hazamenni
204 17| a kocsislegénynek? – No hát, Isten neki, nem bánom;
205 17| ha jól elhajtasz, tudod, hát akkor majd nagyot iszunk
206 17| és figyelem volt hozzá.~Hát aztán nem bolondság az embertől,
207 17| puskapora, vágott dohánya: hát mégsem éri be vele; hanem
208 17| kicsit a mezőre.~No, oda meg hát éppen jó helyre ment.~Ezúttal
209 17| visszaadva a kulacsot. – No hát – áldja meg a mindenható!~
210 18| vissza akartalak tartani.~– Hát megszégyenüljek-e egy tanulatlan
211 18| látok, ne merjek lépni?~– Hát mégiscsak meg akarsz engem
212 18| haragudj rám, mint megvess!~– Hát neked a szeretet semmi?~–
213 18| suhanc koromban készültem. Hát ott, ahol ágyútelepeket
214 18| látja – kovaszív kell.~No, hát Ráby Mátyásnak volt ilyen
215 18| tovább. Adott neki mindent (hát ami telt szegénytől), menlevelet
216 18| Engem evocálni? Miért?~– Hát barátom, vádolva vagy. S
217 18| hogy ostoba tréfa; hanem hát vádolnak vele. De te abból
218 18| az egész községre nézve. Hát még hozzá a törvényesen
219 18| azt innen elküldened.~– Hát tán fogoly vagyok már itt?~–
220 18| szabad megennem naponként.~– Hát az mi ellen való?~– Idegizgatottság
221 18| csak elhallgatta.~– No, hát legalább levelet írni felmehetsz,
222 18| mondva neki magyarul: – De hát hogy ismerhetett volna kend
223 18| valóságos igazság.~– Micsoda? Hát nem emlékezik már rá az
224 18| fenyegető készülékekkel.~– Hát, Rotheisel Ábrahám – szólt
225 18| aki engem kirabolt. No, hát azt bizonyítom.~– Gondolja
226 18| és teremtés alatt?~– Nü! Hát a szemét, száját, orrát
227 18| szólt Laskóy elnök úr –, de hát tetszik tudni a törvényt,
228 18| úgy könyörögtek neki, hogy hát, ugyan, mondja ki azt az
229 18| csúnya lármát csinált itten. Hát itt vagyok én. Készen vagyok,
230 19| hogy mi vár őrá odahaza.~Hát az várt rá, hogy amint a
231 19| az ajtómra kiszegezni?~– Hát, kérem alássan, én nem mertem
232 19| mondta, hogy ha letépem, hát felakasztanak.~– Hát mért
233 19| letépem, hát felakasztanak.~– Hát mért nem vette át az asszony?~–
234 19| asszonyoknál olyan serio. Hát azért csak ne ereszd el
235 19| feleségemnek írt levelet?~– Hát mért ne? A magyar Corpus
236 19| levelet s keblébe dugva.~– Hát már most mit fogsz csinálni?~–
237 19| szekérrel.~– Az meglesz. Hát aztán?~– Aztán hazamegyek
238 19| egyedüli orvoslás. Hanem hát meggondoltad-e? Ha az ellenfeled
239 19| tudja jobban forgatni.~– No, hát biz az jó lesz. Hanem még
240 19| demoralizálja az embert. No, hát, ha csak kard meg pisztoly
241 19| kezdte el azt tegezni.~– No, hát tudd meg, hogy vagy a kezedbe
242 19| bőrére nagyon kényes volt.~– Hát hiszen – én nem hátrálok
243 19| még az előtt sem. Hanem hát ez bolond beszéd. Pisztolyra
244 19| aprítom a selyem úrfit.~– No, hát menjünk egy szál kardra –
245 19| úgy eszlek meg. Húzd ki hát, ha van lelked.~– Majd csak
246 19| csinálnak belőled papatyit.2~– Hát én azt sem bánom – mondá
247 19| hogy „Hajts Zsámbékra!”~Hát Fruzsinka?~Meglehet, hogy
248 20| miért jöttem?~– Nem én.~– Hát a feleségem elszökött tőlem.~–
249 20| utasított.~– Becsülöm érte.~– Hát most már tudod, hogy mért
250 20| alhadnagy urat fogom felkérni.~– Hát jól van. Ezen mindjárt áteshetünk.
251 20| Gyöngyöm Miskát kihívtad? Te? Hát lehet a Gyöngyöm Miskát
252 20| Gyöngyöm Miskát kihívni?~– Hát tudod te, hogy ki az a Gyöngyöm
253 20| meg nem tették. No, hanem hát most az egyszer én magam
254 20| téged is csakúgy érdekel. Hát tudod, egyszer a napokban,
255 20| lövöm agyon Karcsatájit, hát akkor a Gyöngyöm Miskátul
256 20| Ahogy gondolod.~– Azonban hát mi a magunk dolgával most
257 20| azok közé durrantanak vele, hát egynek közülök a golyó bizonyosan
258 20| mindenikben három golyó van.~– No, hát, egy, kettő. Tessék lőni!~
259 20| nagyon jól odacéloz vele, hát az egyik golyó a hóna alatt,
260 20| kettő mind a két vállát. – Hát érdemes ez a dolog hogy
261 20| kivehető lenni.~– Mégis jön hát!~Az urak felkeltek a gyöprül,
262 20| jönne? Secundánsok nélkül?~– Hát hol is venne itt falun secundánst?
263 20| vele duettben Ráby Mátyás.~Hát hiszen nem is volt neki
264 21| ugyanoda visszadugják.~Ez hát elég jó törvény lesz az
265 21| Szent István II. 25. – De hát van-e nagy istállód?~– Mi
266 21| ménkűnek nekem az istálló?~– Hát mert „raptor solvat decem
267 21| a fejét kell venni.~No, hát ennek az alapján meg lehet
268 21| elszeretőnek a feje levágassék, hát legyen betöltve a törvény;
269 21| maguk majd megmondják.~– Hát hol láttatok ti engem valaha
270 21| per tu beszélt hozzá.~– Hát már nem akarsz rám emlékezni?
271 21| nem akarsz rám emlékezni? Hát tán el akarod tagadni, hogy
272 21| bánta már, hogy idejött. Hát kellett ez neki?~Alig tette
273 21| tudná a vele történt tréfát, hát magának mondani el azt egész
274 21| hozzá, hogy hadd legyen hát belőle igazi nevetés!~Mindjárt
275 21| elkészítésével volt elfoglalva; annak hát egészen újság volt minden.~
276 21| dolog megtetszett neki, hát azon – mosolygott. Ez még
277 21| hogyha elveszed a Fruzsinkát, hát feleségben nem lesz hiányosságod.
278 21| Hogyan, urambátyám?~– Hát úgy, hogy mire a nagy teketória
279 21| van, ni! Keresheted ott hát az igazságodat. Hisz azt
280 21| mire, érnek valamit?~– De hát én azt mind nem observáltam.~–
281 21| szolgálómat? Kicsoda?~– Hát bírák uraimék.~– De hát
282 21| Hát bírák uraimék.~– De hát miért?~– Azt énnekem nem
283 21| várnagy is, meg porkoláb is.~– Hát az hol van?~Az biz a pohár
284 21| mert fogytán a kenyér, hát csak betoppan ám a kisbíró
285 21| Különben visznek. Mondok: De hát hogy hagyom itt magára a
286 21| aztán, hogy no, Böske hugám, hát tudod-e, hogy neked most
287 21| mingyárt meg kell esküdnöd. Hát biz én, mondok: Nem volnék
288 21| inquisitió!~– Az bizony. Hát mondok: arra bizony akár
289 21| azt kérdi a nótárus úr: de hát azt nem tudom-e, hogy a
290 21| boszorkányságot csinál velük?~– Hát erre mit feleltél?~– Hát
291 21| Hát erre mit feleltél?~– Hát nevettem nagyon. Aztán azt
292 21| valahonnan. Nem olyan ember az. Hát ekkor kinn a pitvarban valami
293 21| hozzák ide azt az ördögöt! Hát erre a szóra odahoztak ám
294 21| mondta a nótárus úr, hogy no, hát tegyem rá a hüvelykujjamat
295 21| dologba nem ártja magát. Hát amint ezalatt a hüvelykujjammal
296 21| meg adta kis ördögöcskéje, hát te még meghazudtolsz engemet?”,
297 21| bundámért, azon majd elhálok. – Hát a Káró kutyám hol van?~Azt
298 21| bundáját itt az oldalán?~Hát arról bizony Ráby nem tudott
299 22| amellett sír keservesen.~– Hát te micsoda bútort árulsz
300 22| fortyant fel a Böske. – Hát csak ismeri tán a tensúr
301 22| ha arra kerül a sor.~– Hát mi történt itt? – kérdezé
302 22| kérdezé tőle Ráby.~– Hát csak az történt, hogy én
303 22| szégyentől reszketve. – Hát a vételár hol van?~– Azért
304 22| tűrjük el a pugrisnak.~– De hát kihez menjek panaszra? A
305 22| törik, magára vessen.~– De hát hol vegyük mi azt az erőt,
306 22| egyszerre nagy embere lesz neki. Hát ezt el ne mulaszd majd neki
307 22| azután belőle.~Elfogadta hát Leányváry János úrnak a
308 23| megszólítja gavallérosan:~– Hát, Csonka Péter pajtás, nem
309 23| érezheti magát lefőzve.~– Hát mondok, nemes barátim –
310 23| magunkkal dudást meg tárogatóst. Hát mondok, hogy egyszer az
311 23| mellett. Én se bánom.~Ezt hát tenyércsapással megerősítik.~
312 23| Ej, ej, nemes fiatalság! Hát már megint összefeleseltetek!
313 23| sem ivott a hajdúságnak! Hát hiszen ha csak bevert fej
314 23| Dehát kik menjünk el?~– Hát valamennyien, akik itt vagytok.
315 23| maradt otthon a padláson. Hát én meg azt mondom, hogy
316 23| azt mondom, hogy menjünk hát együtt, cum gentibus – hanem
317 23| félnek az az ötlet, hogy ők hát mint egy hadviselő potentát,
318 23| fogadta ezt a jó hírt! Lesz hát kivel verekedni! Rögtön
319 23| kertek alatti diversio.~– Hát már mink hátulról támadjunk-e? –
320 23| hítták kántornak.~– No, hát azt a Szent Dávidné zsoltárát.~
321 23| verekedést kezd a nemesurakkal, hát akkor őtet verik meg. A
322 24| farkas” jobb vendégfogadó; de hát az ilyen agyafúrt emberre
323 24| akart vele mondani.~– No, hát az elég szép volt bevezetésnek!
324 24| árok veszi körül.~– Látom. Hát abból, bihászman, mi lesz?~–
325 24| elfoglalni.~– Bone Deus! De hát mire lesz ez a nagy épület?
326 24| mind nézzen ki egy ember, hát akinek náthája van, vagy
327 24| azok calamitásait.~– De hát hogyan legyen ebbűl a Pestbül
328 24| dominus fratert.) Ne tarts hát bolonddá! Hisz nincs ma
329 24| hogy merre van Trieszt! Hát a Karszt hegyén, bihászman,
330 24| fehérét is elfutotta a vér. – Hát csakugyan serio planizáltok
331 24| annak is tengeri kikötője, hát tíz esztendő múlva ceglédi
332 25| ütötte volna fel kvártélyát, hát akkor, amint a helytartótanács
333 25| kincsből magának arrogálja, hát ahhoz kapott volna majd
334 25| ne tartsunk meg semmit!”, hát az ilyen kincsásáshoz világos,
335 25| melléje a megszólító. – Hát hisz éppen annyi joga volt
336 25| volt azt csak hallgatni.~– Hát tudja az úr, hogy mi lesz
337 25| értesülést venni efelől.~– Hát oda a császár egy nagy csillagvizsgáló-tornyot
338 25| persze szükség volt. Mert hát minek szenvedjünk mi, pesti
339 25| Nem is olyan könnyű az. Hát eddig csak Győrben volt
340 25| a győri kalendáriumot.~– Hát ide nézzen. Mi áll erre
341 25| densa,~Caligo tenebrica.~Hát jó volna! De hát mért nem
342 25| tenebrica.~Hát jó volna! De hát mért nem teszi ezt a győri
343 25| ki az úr? Elhiszem azt. Hát én megmondom. Azért csinál
344 25| bocsátott ki németül.~Azonban hát a tisztelt polgártársnak
345 25| és „gebräutes”-t.~Pedig hát a tisztelt polgár kész lett
346 25| bizonyítá a derék férfiú. – Hát várjon itt az úr, majd én
347 25| víz nincs több a világon.~Hát Ráby nem bánta; nagyon szomjas
348 25| egyre a tejet meg az olajat.~Hát orvosért nem küldött?~Dehogynem
349 25| futtatta orvos után. Hanem hát az sem volt még akkor Pesten
350 26| Avakumovics uraimék, a rác pópa – hát a háladatos nép?~Eleget
351 26| maga vette azt a béréből.~– Hát mért nem eresztetted be
352 26| énnálam az én ládámat.~– De hát ki tudhat arról valamit?~–
353 26| Bolond! Ki tudhat róla? Hát nem elég, ha a Fruzsinka
354 26| amikor meg volt szorulva, hát azt is elmondta neki a Fruzsinka,
355 26| fél alma nem terem a fán. Hát ha az egyik felét megtalálták
356 26| ítéletnapig sem talál rá senki.~– Hát’sz azért kérdeztem, hogy
357 26| mihelyt én előkérem. Mert hát tudod, hogy rossz a világ.
358 26| amint meglátták egymást.~– Hát urambátyám mire vadászik?~–
359 26| rám.~– De furcsa beszéd! Hát nem oda lett állítva az
360 26| Hajdú? Miféle hajdú?~– Hát bizonyosan nem a Krisztus
361 26| ezt meg nekem a Böske?~– Hát úgy, hogy a Böskének több
362 26| egész bolond kerül vissza. Hát ezért nem szól veled a Böske.~–
363 26| és többen mondják előtte. Hát azt nem elhiszi, hogy a
364 26| jó embered sincs benne.~– Hát az izbégiek?~– Úgy? A szegény
365 26| az ablakon: ez se legyen hát.~Jön a katonaság. Végigvonul
366 26| vackor, ha megcsípi a dér, hát megpuhul.~Az ő négy tanúját
367 26| tekintetes és nagyságos uraim, hát tudják meg, hogy ez egy
368 26| adod a kis ládámat!~– De hát a mi nagy ládánkat? – jajveszékelt
369 26| láthatta az öccsét.~– No, hát szerencsésen jártál? Hál
370 27| bocsánatot kérni; hanem hát nagyobb baj van most annál. –
371 27| a dicasteriumok ellen?~– Hát ki tudja azt, hogy mi van
372 27| van az én levelemben?~– Hát mi, akik leveledet lefoglaltuk
373 28| odabámult a szeme közé.~– No, hát, édes selyem úrficskám,
374 28| derék fickó lett belőled! Hát mi van a saraglyában, öcsécském!
375 28| nem szabad ám mórikálni! Hát csak rukkolj ki vele, hogy
376 28| a legbelső szegletből. – Hát ez az a híres! Hát akkor
377 28| szegletből. – Hát ez az a híres! Hát akkor tudom én, hogy mi
378 28| minket.~– Az már más, akkor hát legyünk jó komák! – kiabálták
379 28| vármegyeház salétromos kútvize, hát akkor mindjárt az első gondolatja
380 28| az elefántcsont.~– Gyere hát ide, Pápis! – kiáltott rá
381 28| annyi, mint a tarka kutya. Hát hogy adod a helyedet?~A
382 28| mert ha szalmát kapnánk, hát azon aludnánk, de így a
383 28| még egészségesebb.~– De hát a Pápis hol aluszik aztán?~
384 28| mosolygott nagy ravaszul.~– Hát oda fel, ni! A lózsiban.~
385 28| még jobban elbámult.~– De hát hogy fog az ottan aludni
386 28| kedvedért.~– Az én kedvemért?~– Hát ugyancsak. Aztán reggelre
387 28| Visszaszökik?~– Vissza biz az.~– De hát hogy lehet az?~– Hát már
388 28| De hát hogy lehet az?~– Hát már az nem a kutyák gondja.
389 28| szegénylegény, ha odafenn vallatják. Hát a te kedvedért ma is megteszi –
390 28| lesz is, hogy hozza ide, hát el nem szökik ám vele, hanem
391 28| József császárral!~– De hát mivel írjak levelet? Minden
392 28| kérdezte tőle gúnyosan:~– Nos, hát hogy szolgált az éjszakai
393 28| sem hiányzott belőle.~De hát hogy tudott mindezzel ez
394 29| utca felől elkeríté.~No, hát ilyen megszökési históriát
395 29| még szökni a börtönébe.~Hát ez meg így ment végbe.~Annak
396 29| volna magában, hogy „Nini, hát ez a kötél mit keres itt?”~
397 30| a fölség?~– Nem tudom.~– Hát hol a levél?~– Ahol a többi.~
398 30| plajbásszal: „expediantur”.~No, hát már most expediálva van
399 30| mikor a szeme elé került.~– Hát micsoda disznóság az, Pest
400 30| házában, a tömlöcökre nézve! Hát ilyen rendet tartanak az
401 30| miféle dutyiba van csukva. Hát ez a rend az uraknál? Nem
402 30| hiszen, ha csak az a hiba, hát majd segít ő rajta!~Sietett
403 30| Szenvedélyes tekéző volt.~– Hát kérem alássan…?~– Minden
404 30| megmondani, hogy hol van hát, a helytartósági elnöktül
405 30| be mindjárt.~„Ő” volt az; hát ugyan ki is lett volna más?
406 30| Keresztapja volt neki.~– Hát mért jöttél? De csak úgy
407 30| jöttél? De csak úgy magadban? Hát ha elfogtak volna az utcán?
408 30| elfogtak volna az utcán? Hát mi kell? Mondd! Nem tudsz
409 30| Mondd! Nem tudsz beszélni? Hát én beszéljek helyetted?
410 30| kacagott epésen a főúr. – Hát ugye, azért jöttél hozzám,
411 30| most is tudja szeretni! No, hát ne sírj! Tudom, no! Azt
412 30| kitörni neki a nyakát. – Hanem hát az megint csak neked fájna
413 30| nem tudja elfelejteni? – Hát hiszen, Ráby Mátyás, áldjad
414 30| örülni! A bolond gyerek. Hát sietve akarod, hogy meglegyen,
415 30| keresztatyjával? Ostoba kis kölyök! Hát kell-e cukedli? Nem kell?
416 30| is. – De már most ne sírj hát!~Lehet is a sírást elhagyni,
417 30| megver! – No, ne búsulj. – Hát majd én hazaviszlek magam.
418 30| olyan nagy úr volt az!~Így hát mindenki megtudta a Mariska
419 30| Te tehetted!” – Akkor hát még ezután is „teheted”.
420 30| főúr, körültekintve. – Nos, hát meg van-e elégedve az úr
421 30| nem is emlékezik az úr? – Hát könyveket is hoztak az úrnak
422 30| kiválasztotta a könyveket! Hát aztán egy kis különbség
423 30| megbízottját.~– Bihászman? – Hát már most azt hiszi az úr,
424 30| úrnak ahelyett skorpiókat. Hát nem találja ki az úr, hogy
425 30| kihozták, és most itten lehet? Hát nem mondta meg az az ing,
426 30| megérdemelt csapások elől? Hát majd ha egyszer ez a rossz
427 31| belőle, még van neki három.~Hát, biz arra Ráby nemigen volt
428 31| karakteres rablók voltak. De hát a Noé bárkájában ne kérdezze
429 31| hogy miért került oda.~De hát ha még csak hamisító lett
430 31| is, diadaláról álmodott. Hát még miért imádkozhatnék?
431 31| hogy „non” és „neque”.~– Hát mi rossz van abban?~– Mi
432 31| abban?~– Mi rossz van abban? Hát az van benne, hogy mikor
433 31| buzgósággal? El van rá ítélve?~– Hát – csak!~– Hiszen nem ölt
434 31| egész rám ítélt büntetést. Hát tudja meg az úr. Az első
435 31| keresztülimádkoztam.~– Ezerszer! Hát aztán hány telt már le?~–
436 31| is.~Ráby átlátta, hogy ez hát szobatársára nézve életkérdés,
437 31| válogatott cigánylegények! Hát hogy mint ityeg a fityeg?~
438 31| porkoláb! Birkaláb! Szarkaláb! Hát ez itten ki lova, csikaja;
439 31| káromkodta volna el magát.~– Hát aki istenfája van a keseredett
440 31| abban gánica is alul.~– Hát aztán csizmástul menjek
441 31| egyem, aztán ne káromkodjam? Hát az a másik miért nem zabál
442 31| érthetetlen imahadarás. Hát még a kettő együtt.~Már
443 32| csakugyan kíváncsi volt rá, hogy hát az miféle új felvonást fog
444 32| majd ha elfogy a dohányom, hát vágjon frisset, Janosics;
445 32| egy társasággá lettünk, hát az én vendégem legyen az
446 32| földhöz talál vagdalni, hát másnap legyen készen másik.
447 32| Janosics! Majd ha kell valami, hát kocogtatok az ajtón; itt
448 32| ismerte az első kettőt.~– Hát maga, Kalabusz, mégis itt
449 32| meg is szereti a tömlöcöt. Hát magát, Garabos atyafi, mi
450 32| szabad a börtönben pipázni, hát azért tette.~Aztán még egy
451 32| meg.~– No, kollega uram, hát maga is gyújtson rá ebből
452 32| mondá neki mosolyogva:~– Hát nem mondták még meg az úrnak,
453 32| alunni?~– Nem kérdeztem.~– Hát annak a neve – Karcsatáji
454 32| azt a hosszú imádságot.~– Hát Ráby úr nem tart velünk?~–
455 32| egyenkint is ellenszenve van, hát még mikor összefognak.~Karcsatájit
456 32| vacsorálni – jelenté alássan.~– Hát csak azt a hideg pecsenyefélét
457 32| odafenn nem tud alunni.~– Hát ha nem tud alunni, keljen
458 33| után!~– No, ha nem alszik, hát akkor éppen a legjobb alkalom
459 33| átkozom őt.~– No, akkor hát az úr porcelán ember. De
460 33| embernek, hogy engem lopjon, hát nem tudnám a jövedelmét
461 33| Átkozott szép fickó. De hát az teszi meg, hogy ő azt
462 33| meg mikor perorálni kell, hát akkor nincs olyan hős Pest
463 33| az utolsó szálig; pedig hát csak egy akkora katona keresse,
464 33| keresse, mint a kisujjam, hát lefekszik az ágyba, s fedőt
465 33| előáll egy pattogó orációval, hát egészen belebolondulnak
466 33| félkönyökére dűlt az ágyában.~– Hát a tündér is azt kérdezte
467 33| mondani a congregatión, hát akkor magát tartanám a legbátrabb
468 33| lesz az igazi hajcihő! De hát egészen másképp történt
469 33| ha én Gyöngyöm lettem, hát legyen ez is az én gyöngyöm!”
470 33| élet az a betyárélet! Hanem hát egyszer megunja az ember.
471 33| jó asszony lett belőle. Hát hisz’ a betyárbul lesz a
472 33| zsámbéki ócska templom mellett, hát ennek az lett a vége, hogy
473 33| hozzám; ha kell nekik valami, hát izenjenek be, kiküldöm az
474 33| is feloszlattam. Csakhogy hát az van benne, hogy amilyen
475 33| Olyan bosszúra gondoltam hát, ami a nevetőket megint
476 33| kámzsáját a klastromából, hát csak úgy éldegélt nálam, „
477 33| Paphnutius volt a neve. Hát én azt a tréfát gondoltam
478 33| adott az arcának.~– Mármost hát mondja meg az úr, Ráby uram,
479 34| után merte azt felhajtani.~Hát biz ezt az lelte, hogy egy
480 34| szegény Kalabusz lelkét. De hát a szegény rabnak tenni kell,
481 34| megkívántató tanúkat.~Így hát Rab Rábynak jól meg volt
482 34| előhozta neki az unokaöccsét.~– Hát arról a szegény sógorról
483 34| az áruló hamisítvány.~– Hát biz az szegény nagy nyomorúságban
484 34| monda a postamester. – De hát az ő hibája, a saját magáé.
485 34| szemeit égnek meregetve.~– Hát én – gondolom, hogy mit.
486 34| magát ezzel a titokkal. Hát én, ha neki volnék, nem
487 34| Itt van, vegyétek fel. De hát ez az én öcsém olyan bolond,
488 34| amit véletlenül megtudott. Hát rögtön nem volt olyan kedves
489 34| Ráby Mátyás! Most ismerték hát meg, hogy ő a községnek
490 35| ugyanazzal a hajdúval.~– Hát megszámlálta-e az éjjel
491 35| contumaciam fejvesztésre!~– No, hát convincáljon, ha mer!~–
492 35| szolgabíró megtette.~– No, hát arról is adja ki az úr az
493 35| kell-e alunni mindennap? Hát egyszer úgy elalunni, hogy
494 35| megszólítással: „Du spitzbub!” – De hát ki haragudnék meg egy madárkára
495 35| mint ezért a holt madárért.~Hát még ennek sem tudtak irgalmazni?
496 35| s aztán magára hagyta; hát akkor, aki látta volna Rab
497 35| amit megszeressen.~Azonban hát mégis akadt szomorú lakhelyének
498 36| mindenki szövetségesem.~– No, hát majd szűkebbre fogjuk vonni
499 36| mert meg vagyok fagyva.~– Hát nem fűtik a szobáját?~–
500 36| mentében nem találni már, hát csak leírom, hogy milyen
1-500 | 501-625 |