Fejezet

 1     4|        Ha én nézek a domicella szemei közé, csak egészen mást
 2    10|  idehozta: az a kérdés, amit a szemei elmondtak volna, ha a leány
 3    14|      és szavai kergették; de a szemei maraszták.~– Most fogok
 4    14|       el most! – súgá neki, de szemei azt mondták: „De jöjjön
 5    18| pokolba inkább, mint ez angyal szemei elé!~E kínos feszültségből
 6    19|      hű barátod, Petray.”~Ráby szemei most már megszűntek kőmereven
 7    24|       kiálta fel, s most már a szemei fehérét is elfutotta a vér. –
 8    25|   Vajon lebegett-e Ráby Mátyás szemei előtt az a város, melynek
 9    25| kisleánynak olyan ártatlan kék szemei voltak; Ráby egészen elbámult
10    26|    egymásnak adták a tajtékot; szemei kidülledtek üregeikből,
11    26|     két kezével előrekapott, a szemei a fehéreikkel felfelé fordultak,
12    31|       nézett rá egy darabig. A szemei kimeredtek, mint a teknősbékának.
13    34|     csupa izzó tűzláng lett; a szemei majd kiugrottak:~– Azt mondja! –
14    35|        sem; kuszáltan lógott a szemei elé. És a kis egérnek mégis
15    39|  munkáját, csak híres szép kék szemei maradtak meg a régiek. Beszéd
16    44| állhatta azt meg anélkül, hogy szemei megnedvesedjenek.~Rábyból
17    51|        írást maga elé tartá. A szemei is vérben úsztak.~A levélben
18    55|    lehet kiadni. Önnek a világ szemei előtt vétkesnek kell maradnia;