Fejezet

 1     4|         a dolog egészen serio.~– Oh, bizony! Ha én minden leányt
 2    30|    leánynak az ajka, örömében.~– Oh, kedves, oh, édes, oh, áldott
 3    30|          örömében.~– Oh, kedves, oh, édes, oh, áldott jó keresztapám!~
 4    30|            Oh, kedves, oh, édes, oh, áldott jó keresztapám!~
 5    35|        szárnyaival veregetettni. Oh, milyen drága kincset kapott
 6    35|       hogy a Rab Rábyt szerette.~Oh, ha egész atyafiságát ott
 7    35|     ennek sem tudtak irgalmazni? Oh milyen rosszak az emberek!~
 8    40|     megragadta az atyja kezét.~– Oh, édesapám. Szabad volna
 9    45| fennhangon sajnálkozni felette: „Oh, a szegény nyomorult! Ugyan
10    45|         a békó zsurolja a lábát. Oh, megtanulják ezt a rabok
11    46|       mindazt, ami vele történt. Oh, milyen jólesett a szívének,
12    47|       nemes Ráby Mátyás úrral?~– Oh, az már régen odahaza van
13    47|    felelt az meg a császárnak:~– Oh, felséges uram, nagyon világos
14    49|     férhet bele egy nádszálba? – Oh, az asszonyi leleményesség
15    50|    királynéja!~Rettenetes halál!~Oh, milyen okos emberek azok
16    50|    gyászoló hangon hörgécselé:~– Oh, a mi áldott jó kisasszonyunkat,
17    51|       Egy nyomorult ember miatt. Oh, oh! Mégis az az ember ölt
18    51|       nyomorult ember miatt. Oh, oh! Mégis az az ember ölt meg