Fejezet

501    37|             pedig jöjjön be velem!~De hát nem lehet-e hasonló rikácsoló
502    37|       segítették azt eltakarni.~– No, hát csülökre minden ember! Ki
503    37|               rikkantott.~– Uccu, ne! Hát kend hol terem itt, Kurovics
504    37|         utazik ilyen télvíz idején?~– Hát csak van énnekem mindig
505    37|           idáig jöttem.~– Csak idáig? Hát mi hozott idáig?~– Lassabban
506    37|       könnyebben kezdett lélegzeni.~– Hát van-e jó török dohány, Kurovics
507    37|           odafújta a Ráby orra alá.~– Hát aztán szép-e ez a leány? –
508    37|        szegényke. Hadd aludjék.~– No, hát aludjék! Hej, csaplárné,
509    37|             fel.~– Úgy van szokva. De hát kegyelmedet, várnagy uram,
510    37|          vármegye.~– Tudom én azt. De hát az urak odalenn elhibáztak
511    37|          wieviel ungrisch hat garas?” Hát persze, hogy az ő személyleírásuk
512    37|               hogy nem oláh fáta. No, hát fiam, Janosics, kapj lóra
513    37|              Azzal körülnézett.~– No, hát mi ez? Nincs több gyertya
514    38|          minden mulattsaag neelkewl.)~Hát biz’ azt senki sem hiszi,
515    38|              pénzükön a nagy urakkal, hát én meg kirablom a nagy urakat,
516    38|        fejéről, s az övére tűzték ki.~Hát mikor hírül hozta a Villám
517    38|             felé, akivel diskurált.~– Hát beszélgetnénk előbb egy
518    38|              még meg se ismerkedtünk. Hát hogy hívnak, galambom?~–
519    38|        Jakabnak.~– Kurovics Jakabnak? Hát van-e vagy egy rossz fogad?~–
520    38|             talál, mikor nekem felel, hát ez a pisztoly magától elsül,
521    38|                  Igenis, úgy hínak.~– Hát azután miféle szerzet vagy?~–
522    38|             ahogy parancsolva volt.~– Hát tudod-e azt a szép nótát,
523    38|          vállvonva veté oda:~– Ejnye, hát itt hagyjam azért a mulatságot?
524    38|             utolérünk. – No, tubicám, hát megy-e már a nóta?~Menni
525    38|      megkeresheted a kenyeredet. – De hát táncolni is kellene ezen
526    38|             Rácz Palya, ha tetszik.~– Hát tudod-e a „rókatáncot”?~–
527    39|               menekülnie ki a partra. Hát persze, hogy nagy sorskedvezmény
528    39|      policájokkal meg dragonyosokkal, hát majd meglátod, hogy milyen
529    39|               szólt hozzá magyarul:~– Hát ez a „regement fia”?~– Igenis,
530    39|             veszélybe kerültem volna. Hát a gyermek azalatt hol volt?~–
531    39|                amin a beszéd folyt.~– Hát aztán a kisfiú anyja nem
532    39|               kisgyerekét, hogy adjuk hát oda. De elkergette ám az
533    39|            markába.~– Jól van, vitéz. Hát vidd vissza a regementhez,
534    39|                visszatért hozzájuk.~– Hát önök mit akarnak? – kérdé
535    39|               leánynak az asseclái.~– Hát már elvettem az instantiáját.
536    39|         összecsapta a kezeit: – Ráby! Hát elment önnek az esze? Honnan
537    39|              leányalakot.~– No, urak, hát ismerik-e ezt a kisasszonyt?~
538    39|          levásott börtönbűzű ruhában, hát az olyan tragikus látvány
539    39|          császár észrevette azt.~– De hát ki mondta önnek azt, hogy
540    40|              egynapi kiadásába. Hanem hát nem is volt akkor se országgyűlés,
541    40|           újság akar lenni ez az izé, hát abban mindennek meg kell
542    40|          lépéssel odább mert menni.~– Hát azok az urak – akik őtet
543    40|           tette a félénk leányt.~– De hát akkor, hogy lehet annak
544    40|             akik bántják?~– Nem.~– De hát miért nem?~– Mert én is
545    40|               emberi igazsággal.~– De hát mi lehet ez az országos
546    40|             akart tőle tágítani.~– De hát, én Istenem! Miért nem csinálnak
547    40| mennyországért bizony szenvedni kell, hát azt is csak megértethetnék,
548    40|       kisleányok is megértsék?~– Várj hát, édes kisleányom, megpróbálom
549    40|              mint az édesapjára?~– No hát – készebb volnál engemet
550    40|         szokott gyönge kisleány vagy! Hát azt gondolod, hogy mi vén,
551    40|          értik azt a kisleányok. Most hát értsd meg. Annak az örömére
552    40|               az apa.~– Megértetted-e hát, hogy mi az az országos
553    41|          könyöke a sok írásban. – No, hát holnap reggel fél hat órakor
554    41|     meggypálinka. Kellemes kilátás.~– Hát csak tessék, kamarás úr,
555    41|              biliárdterembe.~Valahára hát már mégis vége lesz a hivatalos
556    41|         kesztyű a nyakába akasztva.~– Hát, főtisztelendő úr, mi szerencse
557    41|          prüszkölni.~– Ago gratias. – Hát (Y) (ezt a görög „pszi”
558    41|              a kettő bement! Verlauf! Hát mi történt tovább azzal
559    41|          tovább azzal a stafétával?~– Hát kérem alássan, ezt saját
560    41|               állítsa föl a golyókat. Hát aztán, mit mívelt főtisztelendő
561    41|            levelet elolvasni, Y! Y!~– Hát talán azért jött főtisztelendőséged
562    41|               hogy „in militaribus”5. Hát nem mertem félretenni a
563    41|            Úgy? In militaribus? Akkor hát – per mops a középlyukba
564    41|               nem ád! Hol az a kréta? Hát in militaribus szólt a levél?
565    41|           adlatus in militaribus.~No, hát valahára kapott a báró úr
566    41|              Cambyses sem magyar szó, hát akkor mi volna ez: „Kan
567    41|              úrtól:~– No, kamarás úr, hát készen van-e a munkájával?~–
568    41|              tegnap óta a szakálla.~– Hát azt, hogy méltóztassék megírni
569    42|           vádjait pedig fenntartom!”, hát akkor én odarendelem ön
570    42|              és megfutamodásra bírja. Hát érdemes a közönség bajáért
571    43|          bezárt ajtón keresztül.~– De hát abbul az egérlyukból ott,
572    43|             Nem ismerik az urak?~– De hát mit csináljunk? Nekünk instrukcióink
573    43|          Önöket talán nem eszi meg.~– Hát’szen mi is ott leszünk.
574    43|             rendes napokon volt.~– No hát, bihászman? Mit akarnak
575    43|           fő-fő biztost álldogálni.~– Hát mit keresnek az urak itt
576    43|          kezdett el csak hüledezni.~– Hát hogy akarunk itten keresztülmenni?~–
577    43|            vissza bennünket a partra.~Hát visszavitték a partra, s
578    43|              nekünk, régi embereknek. Hát mikor a magyar színészek
579    43|               földön, azon berontott. Hát persze, hogy jó helyen járt;
580    43|                  No, ha tanult az úr, hát beszéljen, ahogy tud.~–
581    43|             ahogy tud.~– Zer wenig.~– Hát mondja azt a „wenig”-et.~
582    43|              van. Jégvermet töltet.~– Hát mi lesz Ráby úr confrontatiójával?~–
583    43|            folyosót kifüstölnöm.~– De hát mi baja van?~– Nem tudom
584    44|       Megérkezett – nagyságos úr! No, hát kaptunk-e a császártól aranyláncot?
585    44|               aranysarkantyút se? No, hát majd adunk mi láncot is,
586    44|            nem beszélek tovább.~– No, hát beszéljünk. Nem doboltatik
587    44|                elő ne vezessék.~– No, hát hozzák be őket! – mormogá
588    44|               akit a hideg ráz.~– No, hát megnémult kend?~Dehogy némult;
589    44|             kegyelmes szent atyám! De hát igazat mondjak?~– Igen,
590    44|        melyiknek tegyen eleget.~– No, hát megmondok mindent úgy, ahogy
591    44|         lábával odadobbantott.~– Íme, hát ez az egész cselszövény
592    44|             vezérszerepet játszott.~– Hát kérem alássan, ez úgy történt,
593    44|             ajtóban a Rab Ráby előtt, hát egyszer csak valami nagy
594    44|             hanem a hallgatókra.~– De hát, uraim! Tekintetes urak!
595    44|          törvényszék! Hallgassanak ki hát az ítélet kimondása után.
596    46|     spectabilis, hogy miért hívattam? Hát csak azt akartam tudtul
597    46|             azt mondani: „bihászman?” Hát az történt, hogy harmadnapra
598    46|            lábát meg nem mozdíthatja; hát mondom, harmadnapra hívat
599    46|        levelet meneszteni a Rab Ráby, hát akkor saját magára vágat
600    46|         magára hagyták a jámbort.~…De hát az a két levél, Ráby Mátyás
601    46|          úrhoz meg a császárhoz?~…Hm! Hát Kalabusz uram mire való?~
602    48|           ejtett volna ki a száján.~– Hát ezt a változást most nekem
603    48|               Micsodám nekem az úr?~– Hát tudja ön, hogy engem még
604    48|           akarta elítéltetni. Mármost hát, melyikünk tetszik jobban:
605    48|              írást, azt mondá neki:~– Hát azt hiszi az úr, hogy én
606    48|       harminchárom fontosaknál.~– No, hát hozzák neki ide azt a harminchárom
607    49|       mérgezve.~Ráby sejtette azt.~De hát mit csináljon? Akkor éhen
608    49|           kell egy szegény rabnak.~De hát az ital? Annak is kitalálták
609    49|             éles körmei voltak hozzá.~Hát a tinta, amivel írjon? –
610    50|        facsarják ki!~Kit énekeltek el hát odafenn?~Azután azok a nehéz
611    51|             kézzel jött a porkoláb.~– Hát ma nem kapok kenyeret és
612    51|              azt kérte, hogy végezzék hát ki hamar.~Innen nem is vitték
613    51|              ezen a tájon terem?~Mert hát itt az a dicséretes szokás
614    51|           amihez a vízbe fúló kapkod.~Hát az bizony nagy utat tett
615    52|    összekáromította az egész világot: hát a herkópáter sem akarja,
616    52|             kapott tőle.~– Bekerültél hát, drágalátos szép madár!
617    53|    megszabaduljon a szenvedéseitől! – Hát érdemes vagy erre, te silány
618    54|              úr. – Én komplotizáltam? Hát nem az úrnak a machinája
619    54|            valamennyinek.~– A ménküt! Hát Laskóy úr meg Petray úr?~–
620    54|            gondolatban, hogy nem kell hát a vontatott hajóhoz kötve
621    55|             azt mondta neki, hogy no, hát adja be a memorandumát a
622    55|               mindig a digának.~– No, hát mit akarnak kendtek? – kérdezé
623    55|             csontjaik, izmaik vannak; hát még egy megölt, eltemetett
624    55|   szavazatához adta a magáét.~Ki volt hát mondva a becsületbíróság
625    55|   bizonyítványt találni, ha keres. Ez hát rendben van. Ezúttal megszabadult