Fejezet

 1    10|           legigazibb oltárnak, egy ártatlan leányszívnek, aki végtelenül
 2    11|       olvasatlan milliót, akár egy ártatlan hajadont; … hanem azt mondom
 3    15|          kiviteléhez azok még az ő ártatlan kezeit is fölhasználják:
 4    15|    cigányszemek emennek a gyönyörű ártatlan kék szemeihez? De hát ha
 5    15|            hogy azt a derék, szép, ártatlan jó leánykát ott hagyod,
 6    18|        akit ez a keresztyén vádol, ártatlan és nem vétkes. És ha hamis
 7    25|      vendégek.~A kisleánynak olyan ártatlan kék szemei voltak; Ráby
 8    26|     vétettek neki éppen mai nap az ártatlan nyulak, hogy fegyveres kézzel
 9    28|     miközöttünk azt mondani, hogy „Ártatlan vagyok”. Hiszen mind ártatlanok
10    31|         adhatja vissza neki azt az ártatlan kedélyt, amiben oly nyugodt
11    34|            azok az urak? – kérdezé ártatlan fejcsóválással Zabváry úr,
12    50|          Isten nyugosztalja meg az ártatlan teremtést!~A rab fölordított,
13    54|       megmaradni büntetlen, aki ez ártatlan, igaz embernek üldözésében,
14    54|      magára vállalni. Azt mondják, ártatlan volt, s egyik a másikra
15    54|        mondják, hogy a Ráby Mátyás ártatlan volt, én nem hagyom őkelmét
16    55|          nevében meggyilkolt annyi ártatlan embernek véreért, s az özvegyek
17    55|        hogy Ráby Mátyás ilyen igen ártatlan ember, de azért mégis neki
18    55| megtoroltatik. Bizonyítsa be, hogy ártatlan.~Ráby nagyot bámult; az