Fejezet

 1    18| megállította, nem láthatta jól az arcát. Az viselhetett álhajat,
 2    21|   eltakarta a selyemkendőjével az arcát, hanem a másiknak bezzeg
 3    30|      forró kezével, odafekteté az arcát annak a térdére és zokogott.~–
 4    35|           a fejéhez, s engedte az arcát annak a repeső szárnyaival
 5    35|        szemeivel a pártfogó óriás arcát vizsgálva.~S ez az arc nem
 6    36|           a borbély iránt, aki az arcát ismét beszappanozta! S úgy
 7    37|         odaborult az asztalra, az arcát a két karjára fektetve.~
 8    37|        Ráby még jobban elrejté az arcát karjai közé, a leányköntös
 9    37|         köhögését. Ha felemeli az arcát, ez az ember rá fog ismerni.~
10    37|            S azzal fölemelte Ráby arcát a két karjáról, s a szeme
11    39|          mellette álló Rábynak az arcát a kis kezével végigcirógatta,
12    43|        víz volt, s abban elébb az arcát, azután a kezeit meg nem
13    44|        Tárhalmy kezével eltakarta arcát. – Talán ő sem állhatta
14    50|     képzeletének, hogy a haldokló arcát lelke elé hozza, nem a nyelvének,
15    51|       borbély, s megborotválta az arcát; hanem egyúttal lenyírta
16    53|          elnök mellett jobbrul, s arcát tenyerébe temette, könyökére
17    53|           is eltakarta kezével az arcát.~– A Szentháromság Istennek
18    55|         fejét, hogy álruhában, az arcát elváltoztatva, lement még