Fejezet

 1     9|             öcsém – szólt az öreg, kezeit dörzsölve –, hogy ha jól
 2    14|     társaság ez! – S összecsapta a kezeit. – Egy magasabb eszme, egy
 3    15| kiviteléhez azok még az ő ártatlan kezeit is fölhasználják: azt kiszabadítani
 4    21|    elkezdett keservesen sírni, s a kezeit tördelte, a magyar dajna
 5    26|         kalapjaikat, s alig győzte kezeit őrizni tőlük, hogy össze
 6    30|         commissarius összecsapta a kezeit, s suttogva igyekezett kiabálni,
 7    30|         férhet hozzá? Nem tudják a kezeit úgy a lábaihoz vasaltatni,
 8    30|    szabadon eresszék, hanem hogy a kezeit kurta vasba verjék, s azután
 9    34|          az ágyába, s összetette a kezeit, és mondta erősen. Feltűnhetett,
10    35|            az égre, s összetette a kezeit a keblén.~Ekkor aztán az
11    35|            lerogyott a térdeire, s kezeit összekulcsolva, odaborult
12    39|             A fölség összecsapta a kezeit: – Ráby! Hát elment önnek
13    43|           elébb az arcát, azután a kezeit meg nem mosta; a ruháit
14    44|         szemre-főre tekingetett, a kezeit dörgölgette, mintha szárazon
15    48|    állhatta meg szó nélkül, akinek kezeit mind ellepte a fogoly vére,
16    48|           a bőrköténye alá dugva a kezeit. – Én ez órátul fogva nem
17    50|   felhúzott térdére, s láncba vert kezeit imára kulcsolva, csendes,