Fejezet

 1    10|       uram!)~Ráby sietett föl az ismerős falépcsőkön, amik már középen
 2    12|       sietett fel Ráby. Az bécsi ismerős volt: híres gavallér. Amint
 3    14|  fiókjából kivett egy levelet.~– Ismerős ön előtt ez az írás?~– Nagyon
 4    17|          hogy ő egyetlenegy régi ismerős kortárssal sem találkozott
 5    23|         egymásnak, amint egy-egy ismerős tanácsbelit lát a szomszéd
 6    24|          várakozóterembe, valami ismerős szag ütötte meg az orrát.
 7    26|      Szentendréről voltak itt az ismerős gazdák, azok hozták. Pedig
 8    26| köpönyeget?~– De hisz az régi jó ismerős.~– Az a baj, hogy jó ismerős!
 9    26|     ismerős.~– Az a baj, hogy jó ismerős! Dagadjon meg! Nagyon is
10    26|      házba. Egypár szemközt jövő ismerős átment előle a túlsó oldalára
11    29|       Rotheisel Ábrahámhoz. A jó ismerős, a Naderer elvárta tőle,
12    29|    süteménnyel felkereste azt az ismerős házat, ahol egy gondos anya
13    37|          dobbant a szíve. Ez oly ismerős hang! Oly gyűlöletesen ismerős.
14    37|   ismerős hang! Oly gyűlöletesen ismerős. A pesti tömlöctartó hangja!~
15    46|         fölött; s aztán az édes, ismerős hang:~– Szegény Rab Ráby.~–
16    48|     másik szobába.~Ez a szoba is ismerős volt Ráby előtt. Ez volt
17    55|        hirtelen utánaküldé a két ismerős hajdút, az utcán találkoztak