1-500 | 501-605
Fejezet
1 2| Fruzsinka kisasszony nevetett, aztán előlépett a függöny mögül,
2 2| szolgabíró helyét az ablakban.~– Aztán annak a hajdúnak az a neve,
3 2| nagyon, Fortius!” – Az meg aztán annál jobban kitett magáért.~
4 2| az ajkaihoz szorítá, s aztán elrejté a keblében viselt
5 2| mi hegedülünk tinektek; aztán meg ti hegedültök minekünk”.~
6 3| a fejét csóválja, amire aztán Fruzsinka részéről durcás
7 3| muskotálydohány édes füstje.~Mikor aztán asztalbontás előtt bekövetkezett
8 4| házigazda a vendég úr markába.~– Aztán vigyázzon rá, bácsi – tréfált
9 4| Olyan ez, mint egy erszény, aztán senki se gondolná, hogy
10 4| hogy úgy volt…~– Amikor aztán a domicella így duplikázott: „
11 4| deliciával a domicella… Ez aztán canis tota mater! – Most
12 4| hátramaradt fogatát.~– De aztán el ne beszélje ezt valakinek,
13 4| a letiltott jókedv, itt aztán kitört a bírói zár alól.
14 4| szájába a táblabíró úr. – Aztán letörülgetve a szemeiből
15 4| a vele közölt titkon.~És aztán valahányszor elsétált az
16 5| minélfogva a kerék kiesett. Akkor aztán elébb elkezdték keresni
17 5| kátyúba, s az elnyelte. Akkor aztán megpróbáltak sróf nélkül
18 5| principálisát utolérni.~Ezzel aztán az az egész hivatal a táblabíró
19 5| kerékhelyretevéssel vesződik. Egyszer aztán gondolt ki valamit. Vágott
20 5| keréktalpat a sárhányóhoz: akkor aztán nem eshetett ki többet a
21 5| A zsivány is elnevette aztán magát.~– Hát csak rám ismert
22 5| fel. Válogatós vagyok. – Aztán hát ne prézsmitáljunk sokat.
23 5| tíz sárga csikót adja ide, aztán mehet Isten hírével.~Táblabíró
24 5| ujjai között a fokosát, s aztán a rézbalta fokával nagy
25 5| térdnyomására a paripa megfordult, s aztán egy szökéssel túltermett
26 5| megcsókolták egymást, s azzal aztán az egyik napkeletnek, s
27 5| ezért három poltura!, s aztán még arra is vigyázzon, hogy
28 5| össze jobbrul-balrul. Akkor aztán ketten egymás vállát átölelve,
29 6| ezt a barátságot.~Akkor aztán odább mehet.~Mehetne bizony,
30 6| meg a „bellica cassa”; aztán meg a „domestica cassa”!
31 6| szekerét, lovát, mennyit ér? Aztán a sexagesimát is lefizetheti
32 6| hozzáadtak. Az ilyen pénznek aztán zsák kellett. Egy zsák rézpénzzel,
33 6| becsületes pénzt adni helyette. Ő aztán felvitte azt Bécsbe, s ott
34 6| Az idén halt meg az apja, aztán ő következett a hatvanszemélységre
35 6| tetszik.~Erre a goromba szóra aztán mind ellene röffentek: „
36 6| rá gondom.~A beszámolás aztán folyt a maga rendén tovább,
37 6| vén Ábrahám!~– No, mármost aztán, nótárus uram, adjon nekem
38 6| Jól, van Rothesel.~– Aztán, megkövetem: Ne úgy írja
39 6| a kalamáris körül.~Mikor aztán a zsidó eltávozott, azt
40 6| ne lássanak semmit. Mikor aztán mind vakká volt téve, egyedül
41 6| kettő, három – tíz!” Egyszer aztán vasajtóba dugott kulcs nyikorgott. „
42 6| kend annak a mestere.~Az aztán csak rátette a kezét a két
43 6| odarakták a többiek közé. Aztán a ládának egyik mellékfiókjából
44 6| ládátokat a fiskusnak.~Erre aztán valamennyien nevettek.~–
45 6| keresztül a tanácsterembe, ott aztán meggratulálták egymást a
46 6| Avakumovics barátom, ez aztán éppen olyan dolog volna,
47 7| Palesztinában feküdt.~Mikor aztán II. József a zsidókat is
48 7| fabrikában vásárol.~Mikor aztán odafenn volt, meghányta-vetette
49 7| ott kezdjen életpályát; és aztán minden alkalommal, amikor
50 7| hogy ő itt helyben van, s aztán azt mondá az Ábrahámnak,
51 7| teljesíti a hivatalát.~Egyszer aztán csak visszakerült a nagy
52 7| dicsérd az urat…”~Hanem aztán egyszerre kettészakadt a
53 8| kötötte Rábynak, hogy:~– Hanem aztán el ne árulja ám a tekintetes
54 9| hallotta: külföldi ritkaságok; aztán meg kiveszőben levő fajok,
55 9| packázni lehet.~Egyszer aztán azt mondá a postamester
56 9| kenderből készült parókát. Azzal aztán szépen kistaffirozta a kitömött
57 9| dolgot.~– Azt fogom tenni.~– Aztán ne alul kezd, a hiblihubli
58 9| ér száz vicispánságnál; aztán most üres.~– De hát hogy
59 9| investigálni, computisálni, aztán négy szép lóval vagy egypár
60 9| belőle második kiadást. Aztán mikor azt látja a magyar,
61 9| hintajába, hazaküldik, mikor aztán kialussza a crapuláját,
62 9| került oda. – A relátiót aztán elküldik a districtualis
63 9| csak meglennénk? De hát aztán, ha kezedben lesznek a dátumok,
64 9| akar menni az utcára, s aztán mondják, hogy „Esik az eső.” – „
65 9| emeli fel a szempilláit). Aztán nem olyan leány ám az, mint
66 9| siet neki kezet csókolni. Aztán nem kotyog bele minden beszédbe;
67 10| okvetlen kell tartanod; aztán otthon főzetned, mert itt
68 10| lovakat kért.~Nagybátyja aztán utasítást adott neki, hogy
69 10| nasi-vasi játékosok járnak. Aztán sorba köszöntette valamennyi
70 10| tetőtől talpig a kérdezőt, s aztán a fogai közül egy hegyeset
71 10| Ráby nagyot bámult; hanem aztán a csatos cipő megmagyarázta
72 10| Ha ezt megtudta, akkor aztán a konyha felől kerülhet (
73 10| libát trancsírozni; s ahol aztán, eltakarítás után, a fehérnép
74 10| a háta mögé.~– Akkor én aztán mindjárt kisasszony lennék!
75 10| Nem tud németül? Hát aztán mikor a pesti burgerek bált
76 10| még nem értek hozzá.~– Hát aztán az egész napot mindig csak
77 10| palackból, trombitálni, s aztán megint Matyi bácsiról beszélni. „
78 10| kézcsóktól tartana, ami aztán nagy szégyen volna reá nézve. –
79 10| volna reá nézve. – És amikor aztán Ráby ezt a félve nyújtott
80 10| önkénytelen kézszorítás – amit aztán lehetetlen nem viszonozni,
81 11| Ráby csak elbámult.~Most aztán Tárhalmy arca elkomorult.~–
82 11| szorítá.~– Szegény fiú!… – Aztán eltolta őt magától. – Isten
83 12| bécsi cukkerpakkerek. Volt aztán danolás az egész háznál. –
84 12| szita, az is jó zenekíséret; aztán meg a rézmozsár, amiben
85 12| Egész Pest nem nagy erdő. – Aztán mondja meg neki, hogy köszöntetem,
86 12| visszataszítóan dörmögő volt. Aztán mindenkihez németül beszélt:
87 12| nagyméltóságú sétáló társát.~Mikor aztán vége volt az előadásnak,
88 12| prédikáció.~Szapperment! Az volt aztán a bors amit egyenesen a
89 12| állíttatni egy nemesembert. Aztán miért? Azért, mert elvett
90 12| asszonyok, akik hintóban járnak. Aztán lám, helyre akarta pótolni
91 12| beszélje az ki magát.~Akkor aztán a méltóságos úr, aki igen
92 12| meg volt elégedve.~Hanem aztán megint visszacsengette a
93 12| No, kisleányom – monda aztán a főnótárius Mariskának –,
94 12| kanállal eszik.~Vége lett aztán egyszerre minden danolásnak
95 13| lisztes lesz a kabátja” – aztán meg a „szakáccsal nem jó
96 13| mind így mondják; hanem aztán okos ember ezt úgy intézi
97 13| többinek; de csak megragadt aztán mégis. Itthon van már!~Bezzeg
98 13| van már!~Bezzeg nagy volt aztán a híveknek a megrökönyödésük,
99 14| Laskóy de Laskafalva úr? Az aztán kigyőzte végig.~Tehát mikor
100 14| dragonyos svadrony kapitánya. – Aztán van egy házi kisasszony
101 14| egyenesen a kastélyba.~Ott aztán ment, amíg egy urasági hajdú
102 14| egészen odaadta neki, amidőn aztán az okos kutya, középen fogva
103 14| ajándékozá meg Rábyt, aki aztán nagyon jól emlékezett a
104 14| ebédre hívó csengettyűszó aztán véget vetett az élvezetteljes
105 14| maradt a német. Volt hahota aztán! A szolgabíró azt mondá:~–
106 14| matematikus”, amiből a népajk aztán ilyen szép magyar szót acclimatizált.~
107 14| lehetett rá mondani.~Ez aztán éppen Ráby Mátyásnak való
108 14| összeszedni. Csodálkoztak aztán nagyon, hogy a pakenehändli-evő
109 14| ich immer den König.~Amin aztán Laskóy táblabíró úr, a Pudelt
110 14| alatta levő széket. Erre aztán határozatba ment, hogy elébb
111 14| fordítani a lapot.~Mikor aztán ketten maradtak egyedül,
112 15| kiálta fel az öregúr, s aztán elkezdte az öt körmével
113 15| aközben a nagy bajusszal. Aztán csak kirukkolt vele. – Tudod,
114 15| grammaticalis subtilitást. János úr aztán megmagyarázta neki diákul.~–
115 15| velem násznagynak.~Ekkor aztán a postamester is kitört
116 15| sietteté elhatározását.~Aztán meg azok a szép szemek!~
117 15| kell, döge lesz a pénznek; aztán ha megunta az úr a kancellistáskodást
118 15| a dolgunkban peroráljon. Aztán még egyet mondok. Ha idejön
119 15| azt a leányt megkérni!” S aztán elmondta ön előtt az egész
120 15| kincsét adta osztályrészül, s aztán minden elhatározásomnál
121 15| közbeesett. Nem is látta őket aztán az ember a kézfogótul a
122 16| hozzáült a fonáshoz, amikor aztán a Mátyás meg melléje ült,
123 16| Mátyás meg melléje ült, s aztán hiába pörölt rá: „Vidd el
124 16| commissarius fog praesideálni; s aztán az sem volt olyan rossz
125 16| kirágta a contextust. Ennek aztán nekiállították a húsz tagból
126 16| egymagában ebédelni. Várhatta aztán azt a délutáni két órát,
127 16| kellett volna elvégezni.~Amint aztán jött érte a kisbíró, hogy
128 16| másik bejárata is van.~Itt aztán diákra fogta a beszédet,
129 16| uraimék! Ég az erdő!~Erre aztán minden ember felugrált az
130 16| széttépték a gyilkosok, s aztán egész este le nem szakadt
131 16| öntsön a szívébe. Reggel aztán egész tíz óráig aludt; az
132 16| nyitogatni sem a háznál.~Mikor aztán hozzájárulható volt őméltósága,
133 17| kérdezé Fruzsinka. – Aztán nekem nem is szólsz. Nem
134 17| minőségében. Azt is megmagyarázta aztán az asszonynak, hogy azért
135 17| tüzelést Fruzsinka –, s aztán azt mondanám neki: „S mármost
136 17| vagyont veszítünk el.~Most aztán a Ráby is kitört.~– Te attul
137 17| hangtul, ettül a nézéstül aztán úgy járt a Ráby lelke, mint
138 17| ha tudja az utat.~Akkor aztán a menyecske fordította enyelgésre
139 17| tesz, ha kijárod magadat.”~Aztán felöltöztette a vadászköntösébe,
140 17| háromszög-vonalzó meg a lapos plajbász, aztán meg a szekerce. Szépen köszönt
141 17| köszönt előre Rábynak, s aztán el akart mellette suhanni,
142 17| tenyerét, s belécsapott, és aztán ott tartá megfogva.~– De
143 17| szóba a nyomorultakkal, mert aztán majd nem állhatják meg,
144 17| aki azt befütyüli, s akkor aztán rájuk fogják, hogy kontrabontot
145 17| labdázásból hazafelé jöttünk, s aztán verseket mondtunk neki?~–
146 17| a koldusok sort állnak, aztán ahogy eszébe jutnak a régi
147 17| teljesüljenek. Meg is tették. Aztán amint továbbmentek, akkor
148 17| kéne, a kéne! S bosszúból aztán még azt is elhúzták tőle,
149 17| kalapját, s kimegy a házból.~Aztán találtak egy olyan házat
150 17| felett összeperlekedtek; aztán olyan szépen eligazították
151 17| csináltam el úgy, hogy arra most aztán keresve se talál senki a
152 17| egy sem marad meg; s ha aztán új nótárus lesz, annak felfedezhetem,
153 17| mérd meg az én országomat, aztán gyere vissza, s adj számot.”
154 17| porcióskönyvet. Ráby azokkal aztán bevette magát az írószobájába,
155 17| lakodalmaskodik most?”~Mikor aztán a piacra kiért, mindjárt
156 17| legkorhelyebb legényeket. Azok aztán hatosával, tizenkettesével
157 17| szalagos huszárcsákó. Akkor aztán a pap sem mentette ki onnan
158 17| Az övéké volt. Dalolhatta aztán, hogy:~Sohasem vétettem
159 17| mintha zsinórra rántanák – aztán mikor jött a kopogóssa,
160 17| megtette neki, hogy ivott.~– Aztán csókolj meg szépen, igaz
161 17| csapással a koponyáját. – Hanem aztán meggondolta magát. „Ezt
162 17| minden ló meg stáció után, aztán meg ostorpénz, meg borravaló.~–
163 17| ma megy ki a városból. Aztán tudod, az a sok riha csőcselék
164 17| minden elférjen a kocsiban? – Aztán igazán jó borravalót szokott
165 17| ezüsthúszast osztogatott.~– No, aztán, Marci öcsém – biztatá a
166 17| figyelem volt hozzá.~Hát aztán nem bolondság az embertől,
167 17| megállítá a lovakat. Akkor aztán megismerte benne a Dacsó
168 17| áradástól kavargó Dunában. Akkor aztán, mikor már nyakig ért a
169 18| feleségének, ami történt.~Ebből aztán az asszony kitalálta, ami
170 18| odalenn tapasztalt.~A császár aztán megdicsérte az eddigiekért,
171 18| személyesen értekezett.~Sietett aztán haza; mint aki dolgát legjobban
172 18| Majd kikeresem a számodra, aztán hallgasd meg. A legutolsó
173 18| bűnébe, akaratlanul is; ami aztán mindegy, mert az Isten a
174 18| felviszi a postára a leveledet; aztán mivelhogy ez a dolog a legjobb
175 18| postára azt a levelet.” – „Aztán ebédelj ott velünk, s hallgasd,
176 18| meg fog esküdni.~Az volt aztán a parádé!~Nem maradt a Zsidó
177 18| vármegye tömlöcét. Mikor aztán azt kérdezték tőle, hogy
178 18| meghallottam volna.~Ezzel aztán egészen elrontotta a dolgot.~
179 18| hiszen csak egy szó.~Erre aztán dühbe jött az öreg Ábrahám
180 18| kész az eskütételre.~Erre aztán a rabbi elcsendesült, s
181 18| négyszegletű süveget, s aztán ő maga, elébb szerelmetesen
182 19| odavetette magát az ülésbe, s aztán „Hajts, kocsis! Se ostor,
183 19| azt onnan nagy mérgesen, s aztán ököllel, sarokkal döngette
184 19| én nem mertem elvenni, s aztán az esküdt úr odaszegezte
185 19| küldte el expressussal; aztán vissza sem várta a választ,
186 19| a boldog találkozóra, s aztán talál ott egy hideg ágyat,
187 19| csak leült egy székre, s aztán szétmeresztette a lábait.~
188 19| is csak megállt előtte, s aztán hol az egyik, hol a másik
189 19| szekérrel.~– Az meglesz. Hát aztán?~– Aztán hazamegyek a kardomért
190 19| Az meglesz. Hát aztán?~– Aztán hazamegyek a kardomért meg
191 19| egyszer velük egyet; – dörmögé aztán halkan. – Nem halt meg,
192 19| nyomorék lett. Ezért nem került aztán asszony a házamhoz soha.
193 19| pallosra akart elítélni.)~Mikor aztán Petray kastélyának ebédlőjében
194 19| nemes módjára, kard ki kard! Aztán majd ott lássuk meg, hogy
195 19| ajtót. A szekeréhez érve, aztán azt mondá a kocsisának,
196 20| levelet elolvastam. Hanem aztán iparkodtam azt haszonra
197 20| idejét. Az én két cartelvivőm aztán elmondta neki az izenetemet: „
198 20| mezőn dolgozó embernek.~Ott aztán vártak egész tíz óráig.
199 20| az felébresztette maga. Aztán felcihelődött, kiment a
200 20| mégis kellene látnia.~Mikor aztán az utolsó öt perc volt hátra,
201 20| összevágjuk a saját házánál. Akkor aztán mehet gravamenezni a legközelebbi
202 20| Jó Lazzarino-csövek ezek; aztán nem a lőpor bennök a sok,
203 20| Tessék lőni!~Harmadszor aztán lőttek a Ráby pisztolyaival.~
204 20| Lievenkopp húzta fel a vállát. Aztán mind a kettő mind a két
205 20| egymásnak a kezeiket, s aztán parolát adtak.~Hanem most
206 20| parolát adtak.~Hanem most aztán jöjjön az a Gyöngyöm Miska!
207 20| el nem lehet téveszteni. Aztán ha más nem, ez a hat lövés
208 20| A két haragos ellenfél aztán kereszttűzbe fogta; mindegyiknél
209 20| lövés kárba ment.~Mikor aztán vége volt, akkor a lovasnak
210 20| lett volna odaöntve.~Akkor aztán a Gyöngyöm Miska fél kézzel
211 21| furcsább históriát.~Összeültek aztán tanakodni, hogy most már
212 21| fölfelé vivőkre tévedt. És aztán csak ment, ment fölfelé,
213 21| kilincsre a kezét. – Akkor aztán pofon ütötte magát, „eszement!”
214 21| eszement!” hová jöttél?~Akkor aztán nem mert megint visszafordulni,
215 21| utcán végighajtat.~Hanem aztán, amint a mezőre kiért, a
216 21| azokat kergetheted. Így aztán csak felviszed a pentagámiáig,
217 21| vitte ki a városházából. És aztán egész a saját házáig el
218 21| szolgálóját.~Ezt lehet már aztán nevezni közreműködésnek.~–
219 21| hogy csak úgy hempereg. Aztán enni sem tud azoknak más
220 21| szolgáló helyesen megkötni. Aztán répát vett elő a Böske,
221 21| a Zsuzska, mikor fejte.” Aztán kimosta a sajtárt tisztára.
222 21| mosatlanul hagyta! Mikor aztán ellátta mindennel a teheneit,
223 21| élesztős kezemmel. Erre aztán elvigyorodott, s elkezdte
224 21| nótárus uram azon kezdte aztán, hogy no, Böske hugám, hát
225 21| Hát nevettem nagyon. Aztán azt mondtam, hogy dejsz
226 21| léniát madzagra kötöttük, aztán egy pálcával körülcsóváltuk
227 21| a többieket vele. Akkor aztán mind rám támadtak, hogy
228 21| hogy asszony nem vagyok. Aztán azt mondta a nótárus úr,
229 21| teremtettem a földhöz, s aztán még egyet jót tapostam rá
230 21| abbul többet ördög; azért aztán felképeltek, megbúboltak,
231 21| belőlem világ csúfját.~Ekkor aztán kitört a sírás a Böskéből:
232 21| fejésnek vége lett, akkor aztán nem tagadhatta meg magától
233 21| tanácsot adni.~A postamesternél aztán összepakolta az irományait,
234 21| az irományokat, s akkor aztán azok közül kihullott egy
235 22| legjobban rendbe hozott, s aztán szépen hazatért.~Gondolkozott
236 22| beszélnek.” – Ha egyszer aztán elkészültem én a captatio
237 22| fehérvári vásárra, s ott aztán majd kicsináljuk az egész
238 23| juhait jött ide eladni, hogy aztán ő is mehessen a többi után.
239 23| váltva a napjára.~Délfelé aztán áldomásra kerül a sor, a
240 23| hadd húzza az urak nótáját, aztán meg a másik hadd fújja a
241 23| lehet mondani: „ácsi”, s aztán elszakad a nóta, s a két
242 23| mindenki a furcsa formájáról; aztán a maga recsegő hangjával
243 23| velünk együtt szekérre, s aztán „Vivát reoccupatio!”~Csonka
244 23| Dejszen beszélhetett azoknak aztán Ráby Mátyás, postamester,
245 23| rakni a négy szekérre. Ott aztán elaludt valamennyi.~– Urambátyám –
246 23| együtt ittak annyi bort. Aztán mind a négy kocsis becsületbeli
247 23| kinyújtózták a tagjaikból az álmot, aztán felköltötték a kocsmárosnét,
248 23| Szittyagyomor kellett ahhoz. Az aztán egészen újjászülte az embert
249 23| érünk rá; csülökre, fiúk! Aztán hadd menjenek előre a bicskei
250 23| a szőlőhegyek között, s aztán csak a három kocsi tartott
251 23| a támadó seregnek.~Hanem aztán a Budai utca meg volt szállva
252 23| a dobot? – S megmutatta aztán neki, hogyan kell, olyat
253 23| kacagott ezen a tréfán.~Amint aztán a többi hét nemeslegény
254 23| kaput. Csak akkor kezdték aztán rá a gyilkos fenyegetőzést,
255 23| ágasról, nemes barátaim. Aztán neki a kapunak vele!~Négy
256 23| ágasáról a gémet, s azzal aztán nekilódultak a kapunak,
257 23| kisajtó bolthajtására, s aztán a ház párkányáról a macskajárás
258 23| végigmászni: „Ahol megy, ni!”, aztán meg mikor egy-egy kedvenc
259 23| fennakadt, s csak úgy deklamált aztán a kéményből kifelé, mint
260 23| a reoccupatiónak.~Mikor aztán tiszta volt a fundus, akkor
261 23| A nemes reoccupáló urak aztán a munka bevégeztével, biberunt
262 24| dolgot; csináljanak vele aztán, amit akarnak.~Sokkal jobb,
263 24| hagyta őket lármázni.~Egyszer aztán, mintha kettévágták volna
264 24| szokott az rajta megesni. Aztán „dominus frater”-nek szólítá
265 24| mire vélni a dolgot, míg aztán őexcellenciájának a titkárja
266 24| Hanem őexcellenciáját ez aztán végképpen kihozta contenantiájából.~–
267 24| Balaton tavát besósítsa, hogy aztán a tengeri só még az egyedüli
268 24| belépni, s aki csak hallgatta aztán mosolyogva a nagy disputát,
269 24| őexcellenciája haragjától; aztán meg őexcellenciáját is meg
270 24| pecsétet a titkárral, s aztán elővette az aranyfogantyús
271 25| aki őket nem bántja. Onnan aztán nagy délután elkerült volna
272 25| s újak beiktatása. Akkor aztán az új tanácsbírák előtt
273 25| ígéretet is tett.~Ha egyszer aztán a nagy kincsesláda fel lesz
274 25| kölcsön a tenyerét.~S ha aztán teljesül a nagy öröm, ott
275 25| számadásokat is rejtegeti. Azokból aztán egyszerre ki fog derülni,
276 25| utcákat kiköveztetni. Így aztán kevesebb embernek van szüksége
277 25| utánacsinált.~A sétálás közben aztán elértek a „Bimbós ház”-hoz.
278 25| valami keserű íze van. Amint aztán az ajkáról levette a poharat,
279 25| tejet itatott az urával, s aztán tollat vett elő, megcsiklándta
280 25| azt a gyomrára kötötte; aztán eszébe jutott neki, hogy
281 25| tanította senki kémiára. Aztán arról is tudott valamit,
282 25| hozni; dunnát rakott rá, aztán odaült az ágya mellé egy
283 26| zsémbelt rá a lábadozó. S aztán addig veszekedett a cseléddel,
284 26| világos fillentés.~Erre aztán a Böske ríva fakadt, hogy
285 26| akar hinni a gazdája, s aztán elmondott neki mindent a
286 26| odakinn a hetivásárban.~Most aztán olyan egyedül maradt a világon,
287 26| házam táját. Belém lát!~– Aztán egyszer-másszor, úgy tudom,
288 26| mikor egyedül maradnak. Aztán bizonyosan, mikor egyszer-másszor
289 26| akkor most eredj haza, aztán megint gyere vissza, de
290 26| népek, hogy hozasz valamit, aztán hogy mikor elmégy s látják,
291 26| deputátió elmegy a nyakunkról. Aztán tudod, adj róla nekem egy
292 26| Mátyás megírta a reverzálist, aztán köpenyege alá vevé a kicserélt
293 26| le csak abbul a hintóbul, aztán gyere velem egy kicsit diskurálni.
294 26| leszállt a kedvéért, s akkor aztán az árokparton együtt sétálgatának
295 26| meg is ütlegelte. Akkor aztán katonaságot hoztak ellenük;
296 26| Nohát, eredj! De csak aztán visszajöjj.~Ráby sietett
297 26| csókolta tegnapelőtt; s aztán mikor annak semmit sem vétett,
298 26| érkezik Avakumovics uram, aki aztán karja alá öltve kezét, félrevonta
299 26| fogják a tanácsházhoz. Ott aztán majd megteheti, ami kezébe
300 26| Mást úgysem tehetett. Ott aztán az üres szobában volt ideje
301 26| sírt előtte az asszony; s aztán a nyakába borult, úgy marasztalta,
302 26| örökkévalóságnak tetszenek.~Egyszer aztán lódobaj közelít; hat dragonyos
303 26| Lievenkoppét. De ott vannak aztán Laskóy táblabíró, Petray
304 26| megsemmisítését indítványozza.~Erre aztán támad rögtön olyan pokolbeli
305 26| volna; a trombitaszótól aztán idebenn is mindenki szépen
306 26| lerakta az irományait, s aztán előadá az egész terjedelmes
307 26| szívének irányozták volna.~(Aztán igaz történet ám ez, nem
308 26| nem engedte magát.~Mikor aztán kezdték észrevenni, hogy
309 26| ezen a világon, akkor lett aztán igazi kétségbeesés.~Legjobban
310 26| legközelebbi ítéletnapig.~Ezzel aztán igazán kiesett a világ feneke.~
311 27| vitte fel a postára. A pópát aztán ott marasztotta ebédre a „
312 27| volt az baj, nem neked. Aztán nincs már az nálam; továbbállt;
313 27| tenni. Fel is bontottuk, és aztán felolvastuk a particularis
314 27| ám. A particularis gyűlés aztán elhatározta, hogy azért
315 27| igyék egy pohár bort velünk, aztán gyújtsunk rá a „Mnoga ja
316 27| föld alatti üregéhez. Ezzel aztán be volt csapva minden ajtó.~
317 27| másik két kocsiba ültek, s aztán úgy hajtattak végig Buda
318 27| rendi szerint.~Janosics Pál aztán elbánt vele annak rendi
319 28| ahova Ráby Mátyás bekerült.~Aztán volt is már akkor benne
320 28| minden hely el van foglalva; aztán nekünk már régi jussunk
321 28| Még nem is sok.~Ezzel aztán mind lefőzte az egész társaságot.~–
322 28| hát a Pápis hol aluszik aztán?~Rábynak a saját nyomorúsága
323 28| rabok számára.~Megmutatták aztán neki, hogy lehet az. Egy
324 28| kedvemért?~– Hát ugyancsak. Aztán reggelre megint visszaszökik.~–
325 28| pajtásához vagy a szeretőjéhez, s aztán megint vissza kell hozni
326 28| kedvedért ma is megteszi – aztán, ha levelet akarsz valakinek
327 28| elviszi azt oda hűségesen. Aztán, ha pénzt bíznak is rá,
328 28| ráspollyal törtek apróra, volt aztán a mindenféle veszedelmes
329 28| meg az ember a gyomrát.~Aztán, hogy Ráby nem nyúlt érte,
330 28| vállára vette a két rudat, s aztán egy fegyveres őr kísérete
331 28| vállukra vették a csebert, s aztán egy ideig lehetett hallani
332 28| odakuporodott melléje, s aztán az egyik pofájából elővett
333 28| olyan csúnya volt szegény! – Aztán, ki tudja, milyen bűnök
334 29| szabadítani a lábát. Akkor aztán a másik két rab a hegyibe
335 29| a félpofájába.~A két rab aztán vállára vette a megtöltött
336 29| minden elcsendesedik.~Mikor aztán a harmadik „válts fel!”
337 29| kiszökni?~Igen: kiszökni; hanem aztán megint visszaszökni! Ez
338 29| körtefa kihajló ágához. Aztán végighasalt a kőfalon, s
339 29| tégla közé a falba. Az már aztán ugyancsak a lehetetlenségek
340 29| Sarkantyú utcában volt, s onnan aztán nyargalt a Zsidó utcába,
341 29| azokat elhozta magával, s aztán búcsúvétel nélkül eltávozott.
342 29| becsületbeli kérdés volt. Aztán sietni is kellett, az idő
343 29| hogy elég volt neki. Azzal aztán szaladt „haza”, jókedvében
344 29| nehéz bilinccsel.~Másnap aztán a sok meglopott, megvert
345 30| követelt felvilágosítást. Ekkor aztán a hatáskör competentiája
346 30| az alávalót?~Erre a szóra aztán a leány a két kezét a keblére
347 30| ha ez a gyerek nem!~Most aztán egyszerre megnyílt a leánynak
348 30| megsimogatta a fejét.~– De már most aztán hogyan mégy majd haza? Ha
349 30| majd én hazaviszlek magam. Aztán majd én beszélek vele elébb.
350 30| nagyot. Majd kiszabadul, aztán elmegy Bécsbe, s nem jön
351 30| ide többet lábatlankodni. Aztán elfelejtjük őtet – te is –
352 30| tréfás hangon a főúr. – Aztán nem kell rá haragudni. Képzelje,
353 30| parancsolatja előtt.~Most aztán megértett mindent a főjegyző.~
354 30| kiválasztotta a könyveket! Hát aztán egy kis különbség csak van
355 31| Még fél órája van rá.~Hogy aztán Ráby megköszönte ezt az
356 31| jobbrul az ablak mellett. Aztán azt is megmagyarázta neki,
357 31| kellett tennie a könyvet, aztán alá- s felsétálással tölteni
358 31| azt mind, felelt is rá; de aztán megint csak folytatta, ahol
359 31| hagyta el, mikor elaludt. Aztán nagyon rossz alvó volt,
360 31| áhítattal, felugrott talpra, s aztán elkezdett járkálni alá s
361 31| mikor valaki imádkozik, aztán egy másik ezt a szót találja
362 31| keresztülimádkoztam.~– Ezerszer! Hát aztán hány telt már le?~– Ha az
363 31| fordult elő.~A másik hét végén aztán egy kis változatosság adta
364 31| sem engedem!~A porkoláb aztán megsúgta neki, hogy biz
365 31| respectusa volt előtte. Akkor aztán elkezdett fütyülni, olyan
366 31| hogy imádkozzék.~Egyszer aztán ebédre harangoztak. Garabos
367 31| magyarázá a porkoláb. – Aztán csak keverni kell, van abban
368 31| abban gánica is alul.~– Hát aztán csizmástul menjek bele ebbe
369 31| vármegye! Böjtös levest egyem, aztán ne káromkodjam? Hát az a
370 31| Fulladjon meg tőle!~A porkoláb aztán otthagyta őket a habarékkal
371 31| két fülére kötötte; így aztán nem hallott semmit, nem
372 31| imádkozás helyrepótlására.~Akkor aztán az egyik imádkozott, a másik
373 31| kerülgette! Mondd, hogy: ámen! Aztán „szentmártoni mákos rétes,
374 31| Kalabusz uram nem tette.~Mire aztán Garabos uram kirúgta a széket
375 31| szegény közbeszorult Ráby aztán csinálhatott, ami neki tetszett.
376 31| győzte a dicséretet; akkor aztán Garabos felkapta a sarkantyús
377 32| mintha nem hallotta volna:~– Aztán majd ha elfogy a dohányom,
378 32| legyen ott a bedugaszolásnál. Aztán gondja legyen rá, hogy a
379 32| mindig friss víz álljon. Aztán a parádi csevicét ki ne
380 32| megmarad, nem vész az kárba.~– Aztán kérem alássan. Este nyolc
381 32| másnap legyen készen másik. Aztán a rabok ne járjanak ezen
382 32| legyen a strázsa közel. Aztán bejöhetsz; de megtörüld
383 32| bukdácsolással ki a szobából.~Most aztán a szobatársait kezdte szemügyre
384 32| pipázni, hát azért tette.~Aztán még egy negyedik pipát is
385 32| a maga enigmáját.~Mikor aztán a tekintetes úr egypár kedvére
386 32| berzenkedett föl ellene. Hanem aztán megint jólesett a lelkének,
387 32| órakor ebédelek.~– Bécsiesen?~Aztán nem kínálta tovább. Nekiült
388 32| nek való sem maradt benne.~Aztán bor is volt elég. S hozzáláttak.~
389 32| citromos becsináltat.~Akkor aztán Karcsatáji úr leheveredett
390 32| tányérnyalók kötelessége.~Később aztán egy kicsit elfeküdtek, s
391 32| piszkos mesterség volt az – s aztán ami annál több és megbocsáthatatlanabb:
392 32| után az alvó urakat. Akkor aztán mit csinálhattak? Elővették
393 32| mivelhogy meg volt tiltva.~Akkor aztán elkezdte a két kompanistáját
394 32| onnan nézte őket.~Egyszer aztán bejött a porkoláb.~– Jelentem
395 32| belediktálták a bort, attul aztán a porkoláb is megszelídült,
396 32| feneke leszakadt alattuk, ott aztán hogyan, hogyan nem, elaludtak.~
397 33| asszonyoknál a külső figura. Aztán meg mikor perorálni kell,
398 33| mint én a nyerges lovamat. Aztán az a furcsa, hogy az asszonyok,
399 33| amit Petray uram beszél; aztán aki csak a teremben van,
400 33| Azt a szcénát nézze meg aztán a szép istenasszony, mikor
401 33| meg lehetett hallanom. S aztán nemhogy felugráltak volna,
402 33| hová, azt ő tudja. Egyszer aztán a verítékhullatás közepett
403 33| is a szemembe kacagott. – Aztán délben a többi urakkal együtt
404 33| senki rám nem ismert. Mikor aztán a Petray szolgabíró a sedriák
405 33| az ember. Jóllakik vele. Aztán a szép leány is férjhez
406 33| elfogták, minek következtében aztán Lievenkopp és Ráby úr engem
407 33| Kegyelmes szent Isten! Az volt aztán a tatárjárás, amit velem
408 33| gondoltam, hogy széjjeltép. Aztán bosszút esküdött, és otthagyott.
409 33| levetve magát az ágyába. Aztán tovább beszélgetett a sötétben. –
410 34| bizonyosan elárulták volna.~Aztán nem ment ki a fejéből, amit
411 34| Kalabusz uram?” A kegyes férfiú aztán erre szemeit ég felé forgatva
412 34| ötesztendei fogságot.~Ez nyomta aztán olyan súlyosan a szegény
413 34| csomagot hozott. Afölött aztán sokáig eltanakodott a postamesterrel,
414 34| csak megalkudtak.~Akkor aztán a prefektus úr, hogy kellemessé
415 34| engedte forrni a mustot; akkor aztán visszaküldte Petray úrnak
416 34| nap „feszítsd meg!” Mikor aztán meg van feszítve, akkor
417 34| is vannak, mint ő.~Mikor aztán végre gorombáskodni kezdett,
418 35| váratik be.~Ebben a császár aztán megnyugodott. Mert nem tudta,
419 35| vágatásra ítéljék.~Akkor aztán visszaküldték a börtönbe.~
420 35| volna különbséget. Mikor aztán a korsót felvette, hogy
421 35| lehetett a markába tenni. Akkor aztán azt mondta Laskóy úr: –
422 35| lába elé, szolgabíró úr, s aztán adja ki róla az attestatumot.~
423 35| E hallatlan vakmerőségre aztán a három úr hangos fenyegetődzések
424 35| közbeszólhatnának; mehet aztán akkor a hóna alá fogott
425 35| a kezeit a keblén.~Ekkor aztán az egész társaság elkezdett
426 35| ablakát egészen befalazza, aztán egy csatorna számára lyukat
427 35| sodronnyal volt elzárva.~Ekkor aztán hozzáfogtak a szabályszerű
428 35| valamit hazudott hozzá, s aztán magára hagyta; hát akkor,
429 35| keservesen.~…Azt a kis cinegét aztán még jobban megszerette,
430 35| hogy elveszítsék.~Ekkor aztán azt mondta, hogy ne hozzanak
431 35| kolossz tenyerébe sikamlott, s aztán két hátulsó lábára állva
432 35| nála nélkül élni.”~Egyszer aztán ezt az örömét is megsokallták.
433 36| hosszabbra.~Ennek a folyamodásnak aztán az lett a sikere, hogy a
434 36| folyosón. Az őrt álló strázsa aztán bejött Rábyhoz, a porkolábtól
435 36| fel a lakatokat a békóin, aztán vegye magára a porkoláb
436 36| magára a porkoláb ruháit, aztán „usgye fóre!”~Ráby azt mondta,
437 36| háromszor befűttessék.~No, aztán befűtötték a szobáját úgy,
438 36| sem!~Egy decemberi napon aztán azzal az örvendetes hírrel
439 36| fantomokat.~Az első közülök aztán először rácul, majd meg
440 36| segítségért kiáltok.~Erre aztán handzsáraikat rántották,
441 36| zajt nem hallották volna. S aztán végig az udvaron, teljes
442 36| hajdú szokott alunni, s aztán ki az utcára, végig az egész
443 36| káposztavágók. Innen pedig aztán ki lehetett jutni az Alsó-bajor
444 36| tartsák, az utolsó ladiknál aztán a kötél egy nehéz horgonnyal
445 36| alatt. Ezen a kötélen repült aztán a híd az egyik parttul a
446 36| előrevágtatott, a lovasok utána. Ezek aztán lassankint elmaradoztak,
447 36| nélkülözött párnás ágyban aztán mélyen el talált alunni.
448 36| nagy egérutat nyerhetnek. Aztán nem tudja senki, hogy minő
449 37| új hadsereget húz össze, aztán az egész vezényletet átveszi
450 37| elszerzi jó kondícióba, azokat aztán elviszik Triesztbe, sohasem
451 37| lovaknak való volt. Ettül aztán elálmosodott, lehúzta a
452 37| húgocskája ábrázatját, s aztán a cserecsikával megint kifesse
453 37| csaplárosnénak hozta. Innen aztán viszik odább – Törökországba.
454 37| rágyújtott. A legelső füstöt aztán egyenesen odafújta a Ráby
455 37| odafújta a Ráby orra alá.~– Hát aztán szép-e ez a leány? – kérdé
456 37| dobogni a szíve.~– Mikor aztán én megtudtam a baklövést,
457 37| rátegyék a körmeiket, s aztán diadallal visszavigyék bírái
458 37| Német is volt szegény, meg aztán a Villám Pista olyan sok
459 37| s átölelte a derekát, s aztán egymás szemébe néztek.~S
460 37| egymás szemébe néztek.~S aztán megismerték egymást. A szép
461 37| elkezdett tovairamodni, s aztán vitte magával Rábyt a havas
462 38| felismeri az álruhában, s ekkor aztán nagy hűhóval visszahozzák
463 38| becsülje. Az ilyen talentumnak aztán nagy jövendője van a hansági
464 38| szokás onnan akkor kimenni.~Aztán az a szokása volt beszélgetés
465 38| valakinek rossz foga van, aztán hazudni talál, mikor nekem
466 38| a két ujja közé fogta. S aztán odahajítá a Rácz Palya elé
467 38| földről felpattant, s mikor aztán a nyeregben ült, széttekintett;
468 38| akarta Villám Pista éppen.~Aztán meg azt is, hogy a nagy
469 38| kantárszárát a fogai közé. S mikor aztán közelébe értek, egymás után
470 38| magasra, a fejét megrázva, s aztán lovagjával együtt hanyatt
471 39| ki a veszedelemből, s még aztán meg is fenyegesse egy jó
472 39| elhitt neki mindent, s még aztán maga a legényeivel el is
473 39| apja sem lakott jobban! Aztán leviszlek a pincébe, a legjobb
474 39| Azokat írd meg azonnal. Aztán még ruhát se cserélj, hanem
475 39| kezdened, a császárnál, az aztán majd parancsol a policájnak.
476 39| az öltözete. Azon bámult aztán minden ember, hogy sohase
477 39| Helyesen mondta.~– Akkor aztán az óbester úr elébb general
478 39| megfogózz a lódingomban, aztán ne félj semmit, de nem is
479 39| amin a beszéd folyt.~– Hát aztán a kisfiú anyja nem jött
480 39| vállára vert a hadfinak. S aztán ötvenaranyos tekercset nyomott
481 39| szólt németül József, s aztán elvette tőle az iratot,
482 40| mesterségre adja a fejét. – Aztán, ha valósággal megkapja
483 40| kidobja a pénzét. Őtőle aztán elhordatták mások, s úgy
484 40| a Magyar Híradó. S mikor aztán a vége felé a sarkain elkallódva,
485 40| elolvasott a lapból. Azon aztán elmélázott, amit összeolvasott,
486 40| olyan, mint egy kígyó, aztán meg hosszú szőrös hátú csikmákok,
487 40| ideig tanakodott magában: aztán odaveté magát apja keblére.~–
488 40| édesanyád volna ez a nagy haza, aztán idejönne egy doktor, azt
489 40| majd elmegy a másvilágra, aztán te is megszabadulsz tőle
490 40| végigsétált alá s fel a szobában.~Aztán hosszú szünet következett.
491 40| végiggondolnivalója volt.~Egyszer aztán megállt előtte az apa.~–
492 40| amit nekem elmondtál, s aztán elküdenem Rábynak?~Tárhalmy
493 40| suttogá:~– „Te teheted.”~S aztán, hogy könnyebben menjen
494 41| Mert itt sok írnivaló lesz. Aztán kár volna azért a szép piros
495 41| mártogatott. Így kísértette aztán fel magát a helytartótanács
496 41| foglalni, ott az íróasztal. Aztán tessék dolgozgatni egész
497 41| íróasztal, leülhetett mellé, s aztán végignézhette, hogy früstököl
498 41| Megárt.~Őexcellenciája aztán megnyugtatja őt egy ideillő
499 41| egészség abból ugyan nyér!)~Aztán kedélyesen félretekint a
500 41| tollat.~Az öreg secretárius aztán adott neki egy csinálatlan
1-500 | 501-605 |