Fejezet

 1     8|             be tudja fogadni annak a nyomorult földhözragadt népnek az
 2    17|              hordja az úr ennek a mi nyomorult népünknek a sorsát? Az Isten
 3    18|            az életét, hogy a községe nyomorult népét a koldusbottól megmentse?
 4    26|           vérszipolya, aki a szegény nyomorult földmívesnek az utolsó babkáját
 5    34|              a nemzetes úr? Szegény, nyomorult Ráby Mátyás, de nagyon sajnálom
 6    35|           legjobban haragudott saját nyomorult testére, mért fázik, mért
 7    35|            hasztalan beszéli ennek a nyomorult idegtömegnek: „Ugyan, mit
 8    36|          mint a pokol kapuja, hogy a nyomorult ember kénytelen volt a földre
 9    37|              igazi férfi.~– Ne sírj! Nyomorult! Szégyelld magadat. Ne tekingess
10    39|          maga elszaladt a nádasba. A nyomorult poronty ott hentergett a
11    45|              felette: „Oh, a szegény nyomorult! Ugyan mit véthetett?” Az
12    46| asszisztenciával a Ráby tömlöcébe; a nyomorult embert megfogták, levetkőztették
13    48|          dühös volt önmagára! Erre a nyomorult testre! Miért esik neki
14    51|    fenekestül az egész országot. Egy nyomorult ember miatt. Oh, oh! Mégis
15    53|      Hajókötélhez láncoltatni! Ezt a nyomorult, összetört alakot! Ez elől
16    53|              miért? Azért, hogy az ő nyomorult teste megszabaduljon a szenvedéseitől! –