Fejezet

 1     7|        úrfi, nem lenne olyan jó kegyes (hogy egyforma tintával
 2     7|    aranyak benne!~– Hát azért a kegyes pártfogásért, amiben részesített
 3    12|     úrnak úgy, hogy azt annak a kegyes fülei bevegyék. Jobbnak
 4    12|         hogy nem használhatom e kegyes nagylelkűséget; de haza
 5    15|  anyádat is, jámbor, istenfélő, kegyes lélek volt mind a kettő.
 6    17|         iszunk mindjárt nagyot, kegyes uram!”~Ráby csak azt látta,
 7    18|      várd be a történendőket.~– Kegyes engedelmével. Csak egy levelet
 8    21| megesküszöm rá, hogy az én uram kegyes, istenfélő ember, és semmi
 9    23|       egy istenes zsoltárt, ősi kegyes szokás szerint?~– De bizon
10    23| zsolozsma hangjait ömledeztetve kegyes ajkaikról.~Uram, büntesd
11    30|       urunkat. Ő valóban nagyon kegyes. Az úr még aznap, hogy becsukták,
12    34|        lelte, Kalabusz uram?” A kegyes férfiú aztán erre szemeit
13    34|   ráerőltetett egy pohár bort a kegyes emberre, akkor is Rábyhoz
14    35|         is mulasztá el Rab Ráby kegyes oktatásokat adni neki, hogy
15    55|        Amint a vámvonalhoz ért, kegyes búcsújárónak adta ki magát,