Fejezet

 1     5|                  agárvonításhoz hasonló hangon, Zabváry úr – hol van az
 2     6|             mondá a bíró megnyugasztalt hangon.~Azzal a kulcsokat ismét
 3    11|                lásd – mondá tiszta mély hangon –, hajdanában én ezt azzal
 4    17| visszaszólították; most már egészen más hangon.~– Dacsó Marci, te! Állj
 5    17|                 szólt a Marci borrekedt hangon Rábyhoz –, van-e még abból
 6    27|            Mindezt pedig olyan kedélyes hangon mondta el Petray szolgabíró,
 7    27|           kardja markolatára, s szigorú hangon monda:~– Semmi tréfa. Én
 8    30|         desertort! – köszönte be tréfás hangon a főúr. – Aztán nem kell
 9    32|             tekintetes úr valami furcsa hangon nevetett.~– Hehem! Én nagyon
10    34|                 forgatva rebegé bánatos hangon: „Ugye, megbocsát nekem,
11    37|          árkangyalodat! – kiálta csengő hangon a Villám Pista, odalökve
12    37|             nótáját mély, ércteljes alt hangon:~Kocsmárosné, gyújts világot!~
13    40|              Minden vármegyéből elszánt hangon írnak fel a császárhoz,
14    50|              elkeseredéssel, s gyászoló hangon hörgécselé:~– Oh, a mi áldott
15    53|         ablakban állva, meg nem rezzenő hangon olvasta fel Rab Ráby ítéletét –