Fejezet

 1     9|        ilyen embernél, mint te, uraim őkegyelmeknek valami igazi
 2    16|    gyerünk ebédelni, tekintetes uraim.~Ezekre ugyan ráijesztett.~
 3    17|  vastáblákkal, az mind elöljáró uraim őkegyelmeiké.~Az alsó városban
 4    20| végezzük a második ügyet elébb, uraim.~A secundánsok rövid értekezés
 5    26|         tekintetes és nagyságos uraim, hát tudják meg, hogy ez
 6    39|       sohasem látták.~– Ej, ej, uraim – szólt a császár –, minek
 7    42|    halottaiból feltámasztani?”~„Uraim, uraim, tekintetes, nagyságos
 8    42|         feltámasztani?”~„Uraim, uraim, tekintetes, nagyságos és
 9    42|      nagyságos és nagyméltóságú uraim ott fenn Budán! Szállok
10    44|        a hallgatókra.~– De hát, uraim! Tekintetes urak! Végig
11    44|   keserű nyugalma visszatért.~– Uraim! Tekintetes törvényszék!
12    53|        hamarább a kezéből?~Nos, uraim, a halálítéletet elébb ki
13    53|      siető Tárhalmy lábaihoz.~– Uraim! Elismerem, hogy ítéletetek
14    54|        változott át.~– És most, uraim, következik a tisztújítás!