1-500 | 501-550
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 4 | a mi vidékünkön.~– Nono. Én csak azt mondom, hogy vigyázzon
2 4 | Minek ez a tergiversatio? Ha én nézek a domicella szemei
3 4 | csak egészen mást látok én azokban, mint mikor uramöcsém
4 4 | trafikáltak ott a benyílóban!~– Én trafikáltám?~– Ipsissime.
5 4 | serio.~– Oh, bizony! Ha én minden leányt elvennék,
6 4 | bizonyos vagyok, hogyha nem én veszem el, hanem más, akkor
7 4 | lesz – hozzám; de hogyha én veszem el, nem más: akkor
8 4 | urambátyám?~– Nono! Uramöcsém! Én nem hiába cooperáltam húsz
9 4 | elsőrendű vádlott?~– Hát én collaudáltam az ablakbul
10 4 | tincsek vagynak, mint az én hajam. Hátha ez is megtenné?
11 4 | foglalva az executióval; én hirtelen lecsikkentettem
12 4 | tehetek, hogy valahányszor én már ezentúl egy fekete pudlit
13 5 | ínye szerint.~– Hol van az én principálisom? – kérdé az
14 5 | ismert mégis, urambátyám? Én vagyok a híres Gyöngyöm
15 5 | Gyöngyöm Miska! Majd produkálok én nektek olyan tudományt,
16 5 | lovaimat?~– Dehogy! Nem rablok én ki senkit; csak elveszem,
17 5 | prézsmitáljunk sokat. Nem kérem én azt, ami nincs. Tudom, hogy
18 5 | öcsém, igaz, hogy megkaptam én azt; de egy kis parázs halber
19 5 | Ki árulta ezt el? Hisz én nem mondtam azt senkinek. –
20 5 | vörösvári erdőkben. Annálfogva én új marschordret kaptam a
21 5 | engemet a Horák szárnyain az én aimable Calypsom magicus
22 5 | producálta magát, úgyhogy én húsz arannyal a Judlium
23 5 | manquiroz a statusquohoz. Én pedig, miután gazdag tanteomtul
24 5 | ennél sokkal nehezebb – az én annyiszor suppeditáló geniusom,
25 5 | empruenteot számomra, melyet én, a praecedensekkel együtt,
26 6 | Hogy egész esztendőn át én kapálom a szőlőt, s szüret
27 6 | veszekedik.~– Hát tehetek én róla, hogy annyi restancia
28 6 | mondá bíró uram.~– Nem biz én, hallja kee bíró uram, mert
29 6 | hallja kee bíró uram, mert ha én adom ki a hamis pénzt, engem
30 6 | uram.~– Ej, ej, bíró uram, én sem kérdeztem kendtektől,
31 6 | ahogy akarnak; elvállalok én mindent hanem írásban mégiscsak
32 6 | százezer forintot; de azt nem én fizettem meg; hanem kentek
33 6 | Már az igaz, bíró uram. Én magam is sokkal jobbnak
34 6 | ládakulcsnak a likas végén én olyan nótát tudok fújni,
35 7 | hozott?”, azt mondá rá: „Én nem tudom, mi lehet a batyuban!”
36 7 | Kend hagyta ezt ott az én asztalomon?~Ábrahám mosolygásra
37 7 | amiben részesített az úrfi.~– Én nem részesítettem kendet
38 7 | punctum egy marék aranyat ér! Én nem sokallom érte. Az úrfi
39 7 | kártyázza el jó pajtásokkal: de én vissza nem viszem a pénzt.~–
40 7 | vissza nem viszem a pénzt.~– Én nem iszom bort, nem kártyázom,
41 8 | az egyik az: hogy amióta én ezt a télen sáros, nyáron
42 8 | Rotheisel felásatlan nem hagyja. Én tudok egy kincset, aminek
43 8 | azt. De annál jobban értem én. Van valahol egy elásott
44 8 | vert kincshalmaz, amire én rá akarom az én egyetlen
45 8 | kincshalmaz, amire én rá akarom az én egyetlen választott vitézemet
46 8 | miatta az egész város. És én tudom azt jól. S erre a
47 8 | azt jól. S erre a kincsre én az urat rávezethetem, ha
48 8 | mindamellett is hiába volnék én akár olyan nagy keresztyén,
49 8 | kulccsal; azért mégsem volnék én az a „legény a gáton”, aki
50 8 | szegény jámbor halandó, mint én vagyok, oda egy hatalmas
51 8 | égrekiáltó panaszait, aki nem az én népem, mert én idegen vagyok
52 8 | aki nem az én népem, mert én idegen vagyok közötte, és
53 8 | atyafiak, ha megtudnák, hogy én fűtöttem be a kemencéjüket –
54 8 | forintba került az; de azt nem én fizetem meg, hanem kentek”,
55 9 | megálljatok, rigók, majd csinálok én nektek ide egy olyan madárijesztőt,
56 9 | Nézd csak, nézd, hisz ez az én Matyi öcsém Bécsből! Majd
57 9 | kölcsönadhatnék neked ebbül az én bajuszomból. – Csiba te,
58 9 | hogy ő német: azért az én öcsém az; s ne ugass rá,
59 9 | engem ilyen szóval. Tudom én, hogy van, aki teneked parancsoljon.~–
60 9 | nagy calefactor! Hej, ha én beszélni akarnék! De hát „
61 9 | De hát hogy keveredem én abba belé?~– Ejnye de durae
62 9 | céklavörös lett.~– De urambátyám, én nem azért jövök ide, hogy
63 9 | csapásai közé számítja, akkor én azon kezdem, hogy erős akarattal
64 9 | nyomtatnának ki olyan dolgokat, én nem vagyok császár, de régen
65 9 | Jól van, urambátyám, én elfogadom a dinnye-allegóriát,
66 9 | hát ilyen magvető vagyok én is. Elültetem, amit rám
67 9 | azokhoz a dátumokhoz? Mint az én vendégemet, szívesen látnak
68 9 | föllép, mint „accusator”?~– Én magam…~Az öregúr a két nagy
69 9 | kettő lesz belőle. Tudok én egy jó, neked való kisleányt!
70 9 | kisleányt! Hiszen mit mutassak én farkasnak berket? Magad
71 9 | készülőre harangoznak, én indulok a templomba. Látod,
72 9 | szobámba, s mulasd magadat, míg én a templomba járok.~– Hát
73 9 | a templomba járok.~– Hát én nem mehetnék urambátyámmal
74 9 | magadat a háznál; délután én bekocsikázok Budára Nagy
75 10 | unokaöccse számára.~– No, én már megházasítottalak, most
76 10 | egy kisasszony.~– Kérem: én nem vagyok kisasszony.~–
77 10 | vagyok kisasszony.~– No, hát én sem vagyok nagy úr. Mármost
78 10 | eldugta a háta mögé.~– Akkor én aztán mindjárt kisasszony
79 10 | szemeket, s halkan rebegé:~– Én nem tudok németül.~– Nem
80 10 | tanították mindenfélére: én nem is tudtam.~A mentség
81 11 | mély hangon –, hajdanában én ezt azzal szoktam viszonozni,
82 11 | Tárhalmy arca elkomorult.~– Én tudom jól, hogy miben jársz
83 11 | Hát, tudod, édes öcsém: én mindenkor nagyon szerettelek:
84 11 | vármegye tömlöcében! – És én mindennap fogom hallani
85 11 | ami között választottál; én is. Én azt hiszem, hogy
86 11 | között választottál; én is. Én azt hiszem, hogy ennek a
87 11 | elnevette magát.~– Azonban én, kedves urambátyám, egy
88 11 | alkotmányunkat; mert az én egész misszióm abból áll,
89 11 | legelső tisztújítási gyűlésen én magam leszek az, ki vétkeiket
90 11 | az a császár szava, amit én mondok, az a nemzet szava.
91 12 | a lányka.~– Nem híttalak én, kisleányom. De hát gyere
92 12 | édesapám?~– Nem haragszom én, kisleányom.~– Pöröltek?~–
93 12 | nem hítt, édesapám?~– Nem én.~– Én úgy hallottam, mintha
94 12 | hítt, édesapám?~– Nem én.~– Én úgy hallottam, mintha azt
95 12 | könnyen kiexpediálni.~– Még én nem mondok „Servus humillimus”-
96 12 | hadd törjék.~– Mind ismerem én már ezeket – szól Ráby Mátyás. –
97 12 | kocsmáros felesége?~– De azt én most meg nem kérdezhetem,
98 12 | commissarius úr, kegyeskedjék az én szentendrei ügyemnek az
99 12 | confundáld magad azért, hogy én közbeszólok. Hallok én mindent.
100 12 | hogy én közbeszólok. Hallok én mindent. Hogy annyit kizsaroltak
101 12 | Hallgatom. Odahallgatok én. Nagyszerű gazságok, amiket
102 12 | bízd rám, kedves barátom, én utána fogok járni a dolognak.
103 12 | azt állítja, hogy Mozart, én pedig azt, hogy Kutzeloch.
104 13 | Paprika Péter uram. – Láttam én már ilyen haragos urat máskor
105 13 | máskor is eleget; hallottam én már elégszer: Kitakarodik
106 14 | többi beszédet.~– De hát én legalább a fiatalját találom
107 14 | az élcelést.) – Mert ha én elmondom, hogy hogyan mérted
108 14 | Hát azt hiszi ön, hogy én nem tudom, hogyan kell megijeszteni
109 14 | borsózni a kémszemlélőnek: „Ezt én nem tudom eltartani!”, s
110 14 | valósággal szeret-e engem, s hogy én tudok-e úgy hízelkedni a
111 14 | Mármost ön is tudja az én fényűzésem titkát – susogá
112 14 | mint az imént látta ön, én is benne vagyok a Szent
113 14 | nem pirul el ön helyettem? Én nem tehetem; mert ki vagyok
114 14 | mert ki vagyok festve. – És én azt mondom önnek: fusson
115 14 | szándékomban, amiért idejöttem.~– Én most látom önt először,
116 14 | Meneküljön ön e helyről!~– Én? Meneküljek?~– Igen, arról
117 14 | Itt képesek önt megölni. Én hallottam, hogy valaki azzal
118 14 | lehetetlen.~– Jó! Hát hogy én önnek bebizonyítsam, miszerint
119 14 | Ilyen férfit kerestem én már régen.”~– Hagyjon ön
120 15 | jegyesem.~– Hiszen nem sértem én meg a kisasszonyt, de csak
121 15 | mondani, édes öcsém, hogy én ismertem az apádat is, meg
122 15 | mindennapi dolgok.~– No, én nem akarok semmi rosszat
123 15 | délestén! Különben hát bánom is én! Én kommendáltam neked derék,
124 15 | Különben hát bánom is én! Én kommendáltam neked derék,
125 15 | gavalléroknak az ilyen tetszik (én nem tudom, mit szerettek
126 15 | olyan nagy urakhoz.~– Hozok én urambátyámnak új mentét
127 15 | ilyen kurta nemes, mint én vagyok, akit csak „nemzetes
128 15 | kell semmi méltóságos úr. Én azt akarom, hogy urambátyám
129 15 | kitört a maga véleményével.~– Én pedig nem akarok veled odamenni
130 15 | kisasszony szeretett személye, én leányt kérek; nem vagyont.~–
131 15 | mind azt mondta önnek: „Én nem megyek teneked azt a
132 15 | akinek meg volna engedve az én fülem hallatára, akármi
133 15 | szereti?~– Azt is megmondom. Én olyan őszinte akarok lenni
134 15 | őt el akarnám venni. Ha én olyan jó, nyugodalmas, a
135 15 | szembeszállni lázít. Az én számat nem lehet csókokkal
136 15 | csókokkal elhallgattatni. Az én életem egy nagy küzdelem
137 15 | nyugtalan kedélyhez láncoljak én egy gyermeteg teremtést,
138 15 | azzal a gondolattal, hogy én ezt a kincset teli kézzel
139 15 | pillanatra azt mondtam: „Itt az én saját lelkemnek e tükre!”
140 15 | képes önt megérteni, egyedül én. Amitől más visszariad,
141 15 | hogy dicsőségteljes. Az én sorsomat csak az oszthatja
142 16 | kendtek! Ez több, mint kettő! Én a császár nevében ezennel
143 16 | csak nótárius úr ismeri.~– Én ismerek! Titkos bejáratot! –
144 16 | nyakam, vágja le!~– Hiszen én is tudom – monda Ráby –,
145 17 | asszonyember abban összetörik.~– No én, ha neked volnék, nem mennék
146 17 | látni. „Helyettem?”~– De én nem tudnék helyettem magamnál
147 17 | takarjuk be a leánnyal. Én irtózom e között a nép között
148 17 | megvetnél te engemet, ha én most a te szavadra meglágyulnék,
149 17 | gyöngeség beszélt csak belőlem. Én végiggondoltam ezt a dolgot
150 17 | a dolgokat átvizsgálni: én saját magam, a te feleséged
151 17 | mindenki tudja, hogy ez az én javamra történt. S ha azok
152 17 | szóval, hogy „Íme, uram, én is az vagyok, aki a többi
153 17 | azt a vagyont elveszíted, én pedig attul rettegek, hogy
154 17 | a dolgot.~– No, mármost én pakolok a számodra! – Azzal
155 17 | De mármost mit hazudjam én odahaza, hogy hogyan égettem
156 17 | de engedjen meg, hogy én vissza ne mondjam; az nekem
157 17 | tisztesség nem esik, mondván: én azt gondolom, hogy nem egészen
158 17 | tartok; eléggé gyanúba vagyok én már fogva, hanem megfordítva,
159 17 | mert énrólam tudják, hogy én kontrabontos ember vagyok.~–
160 17 | csempészet külső jeleihez.~– Hát én nem tudom azt más szóval
161 17 | a szegényeket!~– No, hát én is odamegyek veled. Nekem
162 17 | odaadni, hanem ha akarja, én összeszedek estig negyvenet,
163 17 | elöljárók haragjától?~– Bánom is én, ha haragszanak. Ok vannak
164 17 | vannak énrám szorulva, nem én őrájuk; s ha akarom, itt
165 17 | bejárata.~– Tudom, mert én csináltam el úgy, hogy arra
166 17 | Rávezetnél engem?~– Nem biz én. Mert elébb megesküdtettek
167 17 | fel nem bontom. S amire én megesküdtem, azt én meg
168 17 | amire én megesküdtem, azt én meg is tartom. Hanem mondok
169 17 | van, lépd meg, mérd meg az én országomat, aztán gyere
170 17 | csak az a kár, hogy azokat én nem ismerem. Ez a miénk
171 17 | azt a délceg táncot, amit én magam is csak kétszer láttam
172 17 | gyerek voltam, különben talán én is felcsaptam volna.~A toborzók
173 17 | Régen keresztet vetettem én már arra.~– No, hát azt
174 17 | ne szaladj. Nem vagyok ám én egy cseppet se kótyagos;
175 17 | No, most cigány, húzd az én nótámat: „Katona vagy, rózsám,
176 17 | császár katonája vagyok én! Nekem csiszlik bíró ne
177 17 | izengessen többet, mert én huszár vagyok! S azt tanuld
178 18 | nekiugrani a sötétségnek, s én, aki látok, ne merjek lépni?~–
179 18 | gyávaságommal.~– Itt csak az én szeretetemről van szó.~–
180 18 | Az viszonozva van az én véghetlen szerelmem által.
181 18 | De halld, angyalom. Ha én innen, erről a helyről megfutok,
182 18 | erről a helyről megfutok, én ezen a pályán minden ajtót
183 18 | bujkáló cselszövényei között? Én bizony mondom neked, hogy
184 18 | sikerrel tudjon küzdeni.~– De én nem ereszkedem le annyira,
185 18 | bizonyítani fog amellett, hogy nem én voltam, aki őt kirabolta.
186 18 | voltam, aki őt kirabolta. Én nem bizonyítgatok semmi
187 18 | semmi alibit.~– Tudom ám én azt is, édes öcsém, hogy
188 18 | megidézni. Nem kérdezem. Én nem leszek bírád. Tudod,
189 18 | Az eskü pedig az legyen: Én »(név) zsidó, esküszöm az
190 18 | könyvében megíratott, s ha ez az én esküm nem igaz és való,
191 18 | sóval fogják behinteni!~– És én mégis tudom, hogy meg fog
192 18 | édes öcsém, de neked itt az én hivatalszobámban levelet
193 18 | nem; de vádlott, akinek én hivatalból segédkezet nem
194 18 | köszönöm az ebédre hívást; de én most erős diétára vagyok
195 18 | közbeszólhatott latinul.~– Én protestálok e tanúnak a
196 18 | a megesküdtetése ellen. Én ismerem őt. Ez volt ugyanaz,
197 18 | kend rám a hangomrul, mikor én kenddel sohasem beszéltem.~
198 18 | kiraboltatása?~– Nem mondom biz én, tekintetes uram, mert én
199 18 | én, tekintetes uram, mert én nem jöttem ide panaszkodni.
200 18 | kilencedik csapás napján, s az én szememen olyan hályog lett
201 18 | volt ez a Ráby Mátyás, akit én ekkora kölyök korátul ismerek,
202 18 | egyszer még belőle. Láttam én azt tekintetes úrnak is
203 18 | megint az lesz abból. De én el nem mondom, amit gondolok,
204 18 | kegyetlenséget, hogy megesküdtesse.~– Én, édes fiaim, nem segíthetek
205 18 | christianum attestans.” Én ettül el nem térhetek. Hanem
206 18 | kell engem támogatni! Tudom én még hasznát venni a fejemnek
207 18 | csinált itten. Hát itt vagyok én. Készen vagyok, megesküszöm.~
208 18 | Hagyjuk abba! Tréfa az egész. Én tudom legjobban, hogy ki
209 18 | fölött Izrael! – Nem eshetem én el.~S aki idáig csak zsellyeszéken
210 19 | kiszegezni?~– Hát, kérem alássan, én nem mertem elvenni, s aztán
211 19 | szól. Törd fel, olvasd.~– Én feltörjem a feleségemnek
212 19 | olvasatlan. Csak te törd fel, én felelek azért, hogy mért
213 19 | bírod tovább elviselni. Ezt én előre gondoltam. Igen helyesen
214 19 | felkeresem azt az embert, s vagy én ölöm meg őtet, vagy ő öl
215 19 | ellenséget meglőhetsz vele. – Én is meglőttem egyszer velük
216 19 | feleségem levele, az az én levelem.~– De micsoda vakmerőség
217 19 | kényes volt.~– Hát hiszen – én nem hátrálok meg előtted.
218 19 | gyerek is el tudja sütni. Én nem vívok másra, mint kardra.
219 19 | Add ide a tokját, majd én segítek kirántani.~Úgy kellett
220 19 | belőled papatyit.2~– Hát én azt sem bánom – mondá Ráby,
221 19 | Ejh! Hagyj nekem békét! Én nem vagyok sicarius. Én
222 19 | Én nem vagyok sicarius. Én szolgabíró vagyok. Törvényes
223 19 | a sedria, keresd ottan. Én nem fogok a te feleségedért
224 19 | Bolond vagy! – Azt gondolod, én magam voltam csak, aki a
225 19 | olyan nagy a kurázsid! – De én szolgabíró vagyok, akinek
226 19 | magamnak is beleelegyedni. Én ismerem a kötelességemet.
227 20 | Ráby Mátyás!~– Az ám. Én vagyok Ráby Mátyás. A Ráby
228 20 | hogy miért jöttem?~– Nem én.~– Hát a feleségem elszökött
229 20 | Azt tudom, hogy tegnap én álltam a statárium előtt
230 20 | fiskus rám olvasta, hogy én vagyok az.~De már erre a
231 20 | Vértesben, meg mit tudom én még hol. Tiszta hiábavalóság
232 20 | hanem hát most az egyszer én magam csíptem meg a jó urat.
233 20 | jobban meg fogod érteni, mint én.~A levélben ez állt:~„Kedves
234 20 | foglalkozással tölti az idejét. Az én két cartelvivőm aztán elmondta
235 20 | mellett, s tekintsem magamat én is általa kihívottnak. –
236 20 | amíg egyikünk ott marad. Ha én lövöm agyon Karcsatájit,
237 20 | zúgolódék a kapitány. – Én csak nem céloztam oda abba
238 20 | azt lőttem le.~– Talán az én pisztolyaim jobbak lesznek –
239 21 | házasságtörésről. Emlékezem én rá, hogy Ulászló azt mondja
240 21 | fel magának.~– S ezek az én feleségeim? – kérdé nevetésbe
241 21 | billogával megpecsételve.~– De én soha Zaránd megyének meg
242 21 | kivonatok falsificatumok! Én hamisítási vádat indítok
243 21 | mérgesen Ráby. – Néztem is én a pofájukat!~– De úgy termetre,
244 21 | érnek valamit?~– De hát én azt mind nem observáltam.~–
245 21 | mind nem observáltam.~– No, én pedig azt mondom, hogy nagy
246 21 | azalatt becsukták.~– Az én szolgálómat? Kicsoda?~–
247 21 | miattam. Ne sírj! Majd megadom én ezért nekik!~S úgy járt
248 21 | veled.~– Jaj, dehogy érek én most arra! – monda a Böske. –
249 21 | észreveszi, hogy nem az én kezem fejni, úgy felszíja
250 21 | tud azoknak más adni, csak én. Hallja a tensúr, hogy bőgnek
251 21 | biz úgy volt, hogy amint én harmadnapja éppen az élesztőt
252 21 | menni a városházára. Mondok, én nem loptam semmit. Aszongya:
253 21 | meg kell esküdnöd. Hát biz én, mondok: Nem volnék tőle
254 21 | kell megesküdnöm. Nem látok én itten egy legényt se; keetek
255 21 | feleséges emberek, de meg biz én ilyen salabakterekkel, mint
256 21 | megesküdhetem. Nem tudok én a tensuramról egyebet, mint
257 21 | való volt, aki mondta! Az én uram nem csinál ribilliót. –
258 21 | kérdezte tőlem, hogy nem az én uram biztatta-e fel a Dacsó
259 21 | inzsellért magával együtt? Erre én aszontam: Nem bizony, mert
260 21 | reggel 8 órakor volt az én uramnál, amikor még maga
261 21 | mit tudok felőle, hogy az én uram bűbájos, ördöngös,
262 21 | azt mondtam, hogy dejsz az én uramtól még csak annyit
263 21 | csak annyit sem hallottam én soha, hogy „Ördög bujjék
264 21 | ha igazat nem szólsz!” Én megint csak elnevettem magamat:
265 21 | bolondozzanak kigyelmetek; tudom én, mi az. Mikor iskolásgyerekek
266 21 | ördöngös és istenkáromló. Én azt mondtam, hogy az nem
267 21 | az nem igaz. Megesküszöm én a szent feszületre, hogy
268 21 | ördögcséje.~– Nem tudom én, hová való ördögöcske volt,
269 21 | kérdésre: „Igaz-e, hogy az én uram ördöngös és istenkáromló?
270 21 | apját, hogy vigyen el.” Én pedig csak azt mondtam,
271 21 | megesküszöm rá, hogy az én uram kegyes, istenfélő ember,
272 21 | a palackban magátul. No, én is megharagudtam ám egyszerre: „
273 21 | a száját.~– De mikor az én ládámat is feltörték! –
274 21 | amit elraboltak tőled, az én pénzemen, nekem meg új ágyneműt.
275 21 | össze azt a sok tollat, míg én elmegyek a nagybátyámhoz
276 22 | Hát csak az történt, hogy én visszavettem a házamat az
277 22 | Kend a házát? Hisz ez az én házam, amit kend minden
278 22 | hogy meggyulladjon.~– De én kendet készpénzzel kifizettem! –
279 22 | hagyd te a dolgot egészen az én kezemben. Mink, öregek,
280 22 | egyszer aztán elkészültem én a captatio benevolentiaeval,
281 23 | húzatják a maguk nótáját:~Én is iszom veletek,~Ha veletek
282 23 | nagylelkűséggel. – Pedig az én pipám tajték, és ezüst a
283 23 | két hajdú a deres mellett. Én se bánom.~Ezt hát tenyércsapással
284 23 | bevert fej kell, rezolválok én nektek annyit, hogy akár
285 23 | kiverjük, kidobáljuk. Azért én tinektek azt proponálom,
286 23 | maradt otthon a padláson. Hát én meg azt mondom, hogy menjünk
287 23 | szepegve Ráby Mátyás –, én attól tartok, hogy minket
288 23 | patáliánál ez a fődolog. Most én kommandírozok. Tehát ismerni
289 24 | ha nekem szólnak; mert én fel se bontom. Csodálom
290 24 | Csak azt sajnálom, hogy én azt a szép kort nem érem
291 24 | nincs ma első április. Tán én is csak tudom, hogy merre
292 24 | Még kanálist! Megiszom én azt! Hogyisne! A tengert
293 24 | válaszolt a kegyelmes úrnak.~– Én nem értem rá Dandin György
294 24 | fel vagyok mentve.~– Az én stafétámban pedig már ki
295 24 | helyedbe.~– Nem értem!~– De én értem. Most már, „dominus
296 25 | Tud az úr diákul? No, mert én tudok.~Azzal kihúzta az
297 25 | az úr? Elhiszem azt. Hát én megmondom. Azért csinál
298 25 | sámfakülönbség. Emlékezem én még gyermekkoromból a nagy
299 25 | Hát várjon itt az úr, majd én bemegyek a Botzenhajzliba,
300 26 | eljárni. Hiszen jó volna, csak én adnám neki az instructiókat.
301 26 | köpenyeget?~– Eh, mit? Láttam én már karón varjút!~– Láttál
302 26 | kézre kerítik énnálam az én ládámat.~– De hát ki tudhat
303 26 | elmondta neki, hogy „Van ám az én bátyámnak egy ládája, tele
304 26 | Kincset találtam? Ha pedig én belekeveredem a csávába,
305 26 | Semmi baj. Majd eldugom én azt a kis ládát, úgy, hogy
306 26 | visszaadni tartozol, mihelyt én előkérem. Mert hát tudod,
307 26 | állította azt oda?~– Ezt én is kérdeztem tőle, azt mondta:
308 26 | vicispán.~– S hogy mert az én ajtóm elé hajdút állíttatni
309 26 | áldja meg, bátyám! Láttam én már karón varjút!~– De nem
310 26 | a pikétet.~– Odatalálok én magam is, s nem félek senkitől!~
311 26 | Lőttem egy nyulat.~– … Én meg egy farkast…~
312 27 | érte a „Három kapás”-hoz. Én már nem ettem belőle, mert
313 27 | embert csinál megivójából.~Én nem tudom, mert én sokszor
314 27 | megivójából.~Én nem tudom, mert én sokszor próbáltam; de belőlem
315 27 | bocsánatot, pajtás. Nem haragszom én már Fruzsinkáért, annyiba
316 27 | veszem, mintha tévedésből az én paraplémat vitted volna
317 27 | tudja azt, hogy mi van az én levelemben?~– Hát mi, akik
318 27 | a postán.~– Micsoda? Az én levelemet el mertétek vinni
319 27 | hangon monda:~– Semmi tréfa. Én a particularis congregatio
320 27 | hidegvérrel válaszolt:~– Én a fegyveres erőnek ellent
321 27(1)| Magam is érzem én azt, hogy ami ebben a fejezetben
322 28 | volna, hogy ennyire vigyed! Én mindig olyan alamuszi kölyöknek
323 28 | a híres! Hát akkor tudom én, hogy mi a bűne. Megmondták
324 28 | Majd nem ugattok mindjárt! Én is tudom azt jól. Olyan
325 28 | senki; te pedig a fejedet az én térdemre teszed, az lesz
326 28 | innen a te kedvedért.~– Az én kedvemért?~– Hát ugyancsak.
327 30 | küldött, az énhozzám szólt, s én azt elolvastam. Abban őfelsége
328 30 | kisasszonyok! Mit csináljak én itt egy fiatal kisasszonnyal?
329 30 | egy fiatal kisasszonnyal? Én nem tudok complimentirozni.
330 30 | Nem tudsz beszélni? Hát én beszéljek helyetted? Mi?
331 30 | beszéljek helyetted? Mi? Én találjam ki, hogy mi hozott
332 30 | Micsoda? Meg van-e elégedve az én kis keresztlányom a keresztatyjával?
333 30 | No, ne búsulj. – Hát majd én hazaviszlek magam. Aztán
334 30 | hazaviszlek magam. Aztán majd én beszélek vele elébb. Majd
335 30 | elébb. Majd kapacitálom. Én leszek a prókátorod. Hanem
336 30 | elfelejtjük őtet – te is – én is.~A leány csak nagyot
337 30 | százlábúk, hanem hagyok én itt az úrnak ahelyett skorpiókat.
338 31 | az ágyon? Négyszer voltam én már itten, mindig ez volt
339 31 | itten, mindig ez volt az én ágyam, az én szöglém; az
340 31 | ez volt az én ágyam, az én szöglém; az apám, a nagyapám,
341 31 | lélöttyének! Disznó vagyok én vagy micsoda, hogy nekem
342 31 | ne káromkodnám? Ez itt az én tömlöcöm! Itt én itthon
343 31 | itt az én tömlöcöm! Itt én itthon vagyok! Otthon parancsoljon
344 32 | valaki a szobában nézze, míg én falatozok. Ha már egy társasággá
345 32 | társasággá lettünk, hát az én vendégem legyen az egész
346 32 | No, megálljon, majd ha én tanítom meg imádkozni, akkor
347 32 | hozzá, s megköszönte.~– Én nem dohányzom.~A tekintetes
348 32 | hangon nevetett.~– Hehem! Én nagyon jól ismerem az urat;
349 32 | bolondsága miatt kerültem én ide. Furcsa dolog az nagyon.
350 32 | tart velünk?~– Köszönöm. Én két órakor ebédelek.~– Bécsiesen?~
351 33 | csak a hideg leli tőle; de én már az „orrommal is túrom
352 33 | szép asszony. Kettőnk közül én átkozom azt most jobban.~–
353 33 | átkozom azt most jobban.~– Én nem átkozom őt.~– No, akkor
354 33 | az úr porcelán ember. De én csak olyan Ádám agyagjából
355 33 | történetet, hogy miért lettem én Gyöngyöm Miska. Hiszen magamnak
356 33 | az oka. A bizony. Tudtam én azt, hogy más is bolondul
357 33 | megüli az orációt, mint én a nyerges lovamat. Aztán
358 33 | visszavagdalni a császárnak, mondék én, mikor az harminc mértföldnyire
359 33 | tegye meg valaki azt, amit én megteszek, hogy szólaljon
360 33 | a vármegyében. Elmondom én! Nem is kellett nekem íródeák,
361 33 | nekem oda nyereg. Megülöm én a szilaj csikót szőrén is.
362 33 | alkalmával legvitézebb hős lesz. Én fogadtam, hogy az leszek;
363 33 | a legény! Meg is tettem én azt; ott ragyogott az a
364 33 | No, megálljatok! Majd ha én rákezdem! Akkor lesz itt
365 33 | Készen voltam rá, hogy amint én elkezdek oppozíciót csinálni
366 33 | patkószegeket okádik ellenem. Én pedig állok valamennyivel
367 33 | másképp történt ám, mint ahogy én kiszámítottam. Amint elkezdtem
368 33 | argumentumoknak. Hanem azokat én nem hoztam magammal. Én
369 33 | én nem hoztam magammal. Én csak mosdatni jöttem ide,
370 33 | körös-körül az egész teremben. Én azonban csak azt az egy
371 33 | theátrumából, mint ahogy én ez összemorzsoló röhejzápor
372 33 | compareáltam. De több mérget ettem én ottan, mint cukerpakerájt.
373 33 | gondolatom, hogy „Nohát, ha én Gyöngyöm lettem, hát legyen
374 33 | lettem, hát legyen ez is az én gyöngyöm!” Nem kellett hozzá
375 33 | tőle az óráját, erszényét, én magam a gyöngyös dohányzacskóját.
376 33 | énutánam a férfiak is, s én gyönyörűségemet találtam
377 33 | a legjobb pandúr. Nem az én hibám, ha elromlott a dolog.
378 33 | ugyan úgy hangzik, mintha én most mentegetném magamat.
379 33 | panaszom, nem az úrnak énrám. Én szeretném azt jobban, ha
380 33 | fészke üresen maradt, az én nyakamba szakadt a nagyobbik
381 33 | lesz ebből, nem fescennina. Én már akkor felhagytam mindenféle
382 33 | kiküldöm az erdőre; de én többet velük Gyöngyöm Miska
383 33 | Gyöngyöm Miska nem leszek; mert én meg akarok házasodni. A
384 33 | szidtam magamban! – Nem akarok én a X-ik parancsolat ellen
385 33 | ellen véteni. Nem kívánom én a felebarátom feleségét –
386 33 | nekem az odajövetelével. Én mindjárt az első órában
387 33 | nyakunkról. Gyanút fogott. Ha én császár volnék, a policájt,
388 33 | bolondokat csinálni. Nem tudom én, ki lehet az a Villám Pista?
389 33 | annyit tudok, hogy az az én helyettesem. Mindenféle
390 33 | bandának a vezére, amit én elcsaptam magamtól. Átkozott
391 33 | történik, hogy amint az én kis menyasszonyom, a torbágyi
392 33 | comtesse-t meg elviszik szépen az én vetélytársamhoz a Csajtay
393 33 | két szép fekete szem az én életemet is mind kiforgatta
394 33 | állhattam bosszút. Hol keressem én azt? Az bizonyosan tolvajnév,
395 33 | ami a nevetőket megint az én részemre hajtsa. – Volt
396 33 | Paphnutius volt a neve. Hát én azt a tréfát gondoltam ki,
397 33 | ez szentségtörés lesz. De én azzal fenyegettem, hogy
398 33 | hanem, héj, megütöttem én is a bokámat – híresen!
399 34 | szemeit égnek meregetve.~– Hát én – gondolom, hogy mit. Bizonyosan
400 34 | Bizonyosan nem tudom. Mert én nem beszélhetek vele. Csak
401 34 | magát ezzel a titokkal. Hát én, ha neki volnék, nem is
402 34 | vegyétek fel. De hát ez az én öcsém olyan bolond, hogy
403 34 | nem kell senkinek szólni! Én sem szólok, az úr se szóljon!
404 35 | Nem önök a vádlók, hanem én vagyok az! Az én dolgom
405 35 | hanem én vagyok az! Az én dolgom a vádlevelet önöknek
406 35 | úr az attestatumot, hogy én meg kirúgtam azt az ajtón.~
407 36 | mondá a vizsgálóbírónak:~– Én már össze vagyok törve,
408 36 | azt felelte a kérdésére:~– Én nem tudok beszélni, mert
409 36 | keserves tömlöcéből.~– De én nem akarok innen erőszakkal
410 36 | Hagyjanak kendtek nekem békét. Én nem akarok elszökni. Távozzanak,
411 37 | is az nekem! Nem megyek én át a gránicon. Csak idáig
412 37 | és Solt vármegye.~– Tudom én azt. De hát az urak odalenn
413 37 | dezertort; mert azt csak én tudom, hogy előtte való
414 37 | dobogni a szíve.~– Mikor aztán én megtudtam a baklövést, szaladtam
415 37 | komám; mert azt már csak én csípem el magam. – De hallja
416 37 | gazda, nem kend szökteti az én Rab Rábymat éppen, szép
417 37 | képében? Csak szeretném én ennek a fizimiskáját látni!~
418 37 | felugorjék, s elkiáltsa magát: „Én vagyok az! Mit üldöztök?”~
419 37 | miért elítélni.~– Nocsak, én szeretném ennek a leányzónak
420 37 | kis húgocskám? Tudok ám én rácul!~S azzal fölemelte
421 37 | itt a szépet? Héj! Pedig én ma itt mulatni akarok. Azzal
422 38 | pénzükön a nagy urakkal, hát én meg kirablom a nagy urakat,
423 38 | ezt nem engedem! Hogy az én szegény uramat így felcsúfolják.
424 38 | azt hibázta el, hogy nem én lettem a férfi, ő meg az
425 38 | dudálni is tudsz.~– Nem tudok én, kérem alássan.~– Ejnye,
426 38 | kérem alássan, nem tudok én ahhoz!~– Dehogynem tudsz.
427 38 | billegeted a lyukait! Így, mint én ennek a pisztolynak a sárkányát,
428 38 | rókatáncot”?~– Nem tudom én, kérem alássan.~– Dehogynem
429 39 | hozzám jönned Zsámbékra, az én portámra; majd meglátod,
430 39 | Ráby, hogy „Nem tudom biz én, megyek-e még valaha tihozzátok
431 39 | szaladni sem tudott. Ekkor én azt mondám az óbester úrnak: „
432 39 | kommandérozott az óbester. Erre én kiugrattam a glédából, két
433 39 | láttam önt! Kinek hívják?~– Én vagyok Ráby Mátyás.~A fölség
434 39 | minek az a tagadás? Mikor én tudom, hogy önök igen jól
435 39 | maskarában jöjjön ide?~– Én úgy tudom, hogy fölséged
436 39 | fölséged parancsolta azt.~– Én? Honnan képzel ilyet?~–
437 39 | iraton.~– Hiszen igaz, hogy én tudok rácul is, s a cirill
438 39 | ezeket a pontokat mégsem én írtam. Kitől kapta ön ezeket?~–
439 40 | megszabadult. De ahogy én ismerem őt, azt hiszem,
440 40 | De hát miért nem?~– Mert én is azoknak a pártján vagyok.~
441 40 | bámulva tekinte fel rá:~– Az én kedves apám – azoknak a
442 40 | tőle tágítani.~– De hát, én Istenem! Miért nem csinálnak
443 40 | kisleányom, hogy mi ez? Hiszen én tanítottalak meg rajta eligazodni.~–
444 40 | van ez ellen? Találd ki?~– Én? Hogy tudnám azt kitalálni?~–
445 40 | Gondolkozzál csak rajta. Ha én teneked azt parancsolnám,
446 40 | főzess, hanem majd hozatok én a traktirtól olyan ételt,
447 40 | ahol olyan emberek, mint én, aki Istennel mindig békében,
448 41 | confundáltatni általam. Én igen csendesen végzem a
449 41 | Conducat sanitati.~– Annálfogva én azt semmiféle tudománnyal
450 41 | őfelségének, mivel töltök én el egy huszonnégy órát.
451 42 | és olvassa el magában. Én már átnéztem. Ezekben viszont
452 42 | egy gondolat sem igaz; én a törvényszék előtt kész
453 42 | fenntartom!”, hát akkor én odarendelem ön mellé két
454 42 | dologról többet semmit. Én nem fogok felőle kérdezősködni.
455 42 | kérdezősködni. Legyen az én hibám, ami eddig történt.
456 42 | ön nagyon alkalmas lenne. Én várni fogok a betöltésével
457 42 | mint az olimpiak voltak, én leszek az Enkelados, s rátok
458 42 | ellenére önt el mernék fogni, én magam személyesen fogok
459 43 | maradni.~– Jól van. Majd én addig becsukom az inquisit-szobába,
460 43 | Mit akarnak az urak?~– Én vagyok Plötzlich, policájcommissarius
461 43 | császár megbízottja.~– És az én foglyom!~– Azt bátor vagyok
462 43 | van ideküldve.~– Lárifári! Én már ki is adtam a parancsolatot,
463 43 | vármegyének.~– De az ellen én ünnepélyesen protestálok!
464 43 | parancsol Bécsben: itt pedig én parancsolok!~E szónál felugrott
465 43 | fején borzadalmában.~– Ebben én nem veszek részt. Nicht
466 43 | megrémült comissarius. – Én rendőrbiztos vagyok; engem
467 43 | magam sem szeghetem meg. Én követelem, hogy vigyenek
468 43 | impertinentiája volt! Ezt én nem rendeltem. Hívják ide
469 43 | Mink is ott leszünk.~– De én nem leszek ott.~A biztosok
470 43 | mi baja van?~– Nem tudom én. Odabenn van éppen a doktor
471 44 | vádlevélben.~– De ott van. Én magam olvastam.~– Hogy jutottunk
472 44 | dobolnak az asztalon, akkor én nem beszélek tovább.~– No,
473 44 | egyik az a strázsa, aki az én börtönajtóm elé volt rendelve,
474 44 | protocollum vezettetik efelől?~– Én tudom jól a neveiket, hogy
475 44 | felszólítva az őrjáratból, aki az én ajtóm előtt állt, annak
476 44 | börtönajtajánál?~– Igenis, én voltam.~– Beszélje el, hogyan
477 44 | úgy történt, hogy mikor én december hatodikán ott strázsáltam
478 44 | meghallgatta volna. S miért vagyok én üldözve? Miért e rám mért
479 44 | csak igazságot kértek, s én az igazságot kerestem számukra.
480 44 | szemben, oly szentül bízom én az én védelmemben az önök
481 44 | oly szentül bízom én az én védelmemben az önök hatalma
482 44 | legyek elítélve miatta; az én életem se legyen drágább,
483 44 | engedték magokat kínozni. De az én vérem szálljon azoknak a
484 44 | hogy „Ki kell őt vinni!”~– Én apellálom az ítéletet!~–
485 44 | veretik.~– Az ellen pedig én protestálok!~– Ki kell vinni!
486 46 | Rab Rábynak.~– Írjon ön, én várok – szólt a hang.~A
487 46 | akartam tudtul adni, hogy én holnap délelőtt háromfertály
488 46 | tettek önök Rábyval?” – Én támaszkodva az uraságotok
489 46 | bántatlanul. Aki ennek az én parancsolatomnak haladéktalanul
490 46 | nem engedelmeskedik, azt én bezáratom élete fogytáig
491 46 | praenotálni, spectabilis. Én éjjel-nappal vágtattam,
492 47 | Feleljen ön, mi történt az én kiküldött biztosommal, nemes
493 47 | leveleiből értesültünk.~– Én is kaptam ilyen levelet
494 47 | Ráby kézírását utánozva?~– Én írtam, fölség.~Nem is mondott
495 47 | Két esztendő, fölség.~– Én ezt önnek kegyelemből elengedem,
496 48 | taliter mortificari! (Ezt én nem tűröm el. Az én védencemet
497 48 | Ezt én nem tűröm el. Az én védencemet nem engedem tovább
498 48 | locsogott az az ember „az én kliensem”-rül? Miféle „kliens”?
499 48 | köszönheti Ráby úr, mivelhogy én vagyok az úrnak jelenleg
500 48 | úrnak az ügye előkerülvén, én rendeltettem ex offo az
1-500 | 501-550 |