Fejezet

 1     5|       árulta ezt el? Hisz én nem mondtam azt senkinek. – Csak éppen
 2    11|      mindjárt felismertem, s azt mondtam, nagy ember lesz belőled!
 3    12|         Tárhalmy. – Persze, hogy mondtam. Holnap itt ebédel nálunk
 4    15|           Az első pillanatra azt mondtam: „Itt az én saját lelkemnek
 5    19|        házánál így megrohanni!~– Mondtam már, hogy ne kiabálj olyan
 6    21|       belül!~– No, látod, öcsém, mondtam, ugye, hogyha elveszed a
 7    21|       nevettem nagyon. Aztán azt mondtam, hogy dejsz az én uramtól
 8    21|          és istenkáromló. Én azt mondtam, hogy az nem igaz. Megesküszöm
 9    21|    vigyen el.” Én pedig csak azt mondtam, hogy háromszor is megesküszöm
10    26|      bíró. – Itt van, ni. Mindig mondtam, hogy ha csak egy ember
11    40| belenyugodtál volna-e te, ha azt mondtam volna: Ej, a te anyád már
12    40|          egész Pesten? Akkor azt mondtam rá: Nem értik azt a kisleányok.
13    43|        legyenek.~– Hunderbunder! Mondtam ugye, hogy furcsa ember
14    54|       Rábyval elkövettek. Mindig mondtam a substitutus vicecomesnek,