Fejezet

 1    14|     abban a percben, amelyben önök a barrière-n állnak, valaki
 2    35|  utasította azt vissza.~– Nem önök a vádlók, hanem én vagyok
 3    36|       fűtik a szobáját?~– Azt önök jobban tudják.~Erre a kegyelmes
 4    39|    visszatért hozzájuk.~– Hát önök mit akarnak? – kérdé Kurovicséktul.~
 5    39| tagadás? Mikor én tudom, hogy önök igen jól ismerik egymást:
 6    44|     azt tagadni? Emlékezzenek önök reá, hogy ugyanazt mondták
 7    44|    reá, hogy ugyanazt mondták önök az uralkodói hatalommal
 8    44|     jog. Amily szentül várják önök védelmük sikerét a hatalommal
 9    44|       én az én védelmemben az önök hatalma ellenében. Lelkem
10    46|      volt hozzám: „Mit tettek önök Rábyval?” – Én támaszkodva
11    47|      megtekintsem. Vezessenek önök oda.~S a rendkívüli ember
12    48|       az vagyok. Különb, mint önök ketten együtt. Én tudom
13    48|    magamat. Nekem nem kell az önök által substituált védelem.