Fejezet

 1     3|     kedves egészségére kívánja egymásnak az ebédet, s ha volna valakinek
 2    10|     Isten áldja meg! – rebegék egymásnak. És az igen jó szó. Mert
 3    11| németnél meg az a szokás, hogy egymásnak a tenyerébe csapnak, azt
 4    15|        úgy legyünk, hogy mikor egymásnak a háza előtt elmegyünk,
 5    17|        Arra esküdtünk-e mi meg egymásnak, hogy a népet boldogítjuk,
 6    20|   miatta? Egyszerre nyújtották egymásnak a kezeiket, s aztán parolát
 7    23| rettenetes jókedvvel mutogatja egymásnak, amint egy-egy ismerős tanácsbelit
 8    26|          elkezdenek mozogni, s egymásnak a szűrét rángatják. Ő annak
 9    26|       le róla, szederjes ajkai egymásnak adták a tajtékot; szemei
10    33|     Két patiensnek jólesik, ha egymásnak a baját elmondhatja. Mi
11    38|       jó fiú volt! Az Isten is egymásnak teremtett bennünket. Csak
12    41|  egymást agyba-főbe rugdalják, egymásnak gáncsot vetnek, saját ábrázatjukat
13    42| hazájától olyan messzire, ahol egymásnak soha többé hírét sem hallják.~