Fejezet
1 1| akkoriban ajándékozták el Grassalkovich hercegnek
2 1| s az úgy igazította azt el, hogy vagy az alperes, vagy
3 1| kriminalitási causákban ex offo járt el a fiskus, volt főfiskus
4 1| kivont karddal kergetni el az ajtajábul az egzekúciót,
5 1| pöröket jégre tették, hogy el ne romoljanak.~Ha pedig
6 3| az oka, hogy nem veszik el: – mert mindenkivel kacérkodik.
7 3| fanyarul, s könyökével tolta el magától, utána mormogva
8 3| elfeledheti. Nem mulasztja el azonban az asszesszor úr,
9 4| kisasszony –, hogy az útban el ne vegye a „Gyöngyöm Miska”!~–
10 4| udvarlóinak. „Lébekotty!” Ezen el lehet nevetni egy esztendeig.~
11 4| vagyok, hogyha nem én veszem el, hanem más, akkor igen hűséges
12 4| hozzám; de hogyha én veszem el, nem más: akkor mindennap
13 4| legveszedelmesebb ictust követte el a legártatlanabb szerető
14 4| kisasszony nem nézett oda, el volt foglalva az executióval;
15 4| bársonypuha tenyerébe, azt rejté el ő a medaillonjába. De el
16 4| el ő a medaillonjába. De el ne mondja valakinek, urambátyám;
17 4| hátramaradt fogatát.~– De aztán el ne beszélje ezt valakinek,
18 4| csatornáját rekesztette el, azon kényelmesen végig
19 4| s annak a fülébe röhögte el keble vigalmait.~– Hallott
20 4| időkig váratott magára. El nem tudta gondolni, hogy
21 4| ez a bosszúság sem rontá el a jókedvét.~Végre feltűnt
22 5| gyalog a stációig, vagy gyere el hozzám, majd visszatérett
23 5| De még az sem rontotta el a principális úr nevetési
24 5| akarsz kirabolni? Nem veszed el a lovaimat?~– Dehogy! Nem
25 5| tota mater! Ki árulta ezt el? Hisz én nem mondtam azt
26 5| elvágtatott.~Alig távoztak el az urak a kastélyból, midőn
27 5| betűket: különben kívülről is el lehetett volna olvasni a
28 5| becsületes kérőket ijeszti el a háztól. Veszett volna
29 6| lehozni, a többi mellékutak el vannak zárva puskás és dárdás
30 6| számosan, akik nem látták el magukat elegendő aprópénzzel,
31 6| csak a városnak adhatja el a borát. Azt pedig, hogy
32 6| föld körül. Nem vész az el.~– Nem a, hogy nem vész
33 6| Nem a, hogy nem vész el, de még inkább szaporodik –
34 6| Bíró uram egyszer majd el is szólta magát.~– De, hogy
35 6| betegeknek nem jut.~– Hagyja el, tisztelendő atyám! Aki
36 6| kincstárnak; de nem engedte el Péternek meg Pálnak. Ha
37 6| a mi fiainkat nem viszik el katonának – a mi számadásainkat
38 6| választanunk, magunk végezzük el: nem kérdjük a paraszttól.
39 6| bort, mi veszünk, mi adunk el; mi vetjük ki a porciót.
40 6| szottyant, hogy maga kezdte el járni a „kolót”.~Mert a
41 7| hogy a zsidókat lássák el nevekkel. Ez volt a szüret!
42 7| nagy szárnyajtó választja el a császártól, majd lerogyott
43 7| elvörösödött rá! – No, hát költse el, traktálja el, kártyázza
44 7| hát költse el, traktálja el, kártyázza el jó pajtásokkal:
45 7| traktálja el, kártyázza el jó pajtásokkal: de én vissza
46 8| De mármost nem megyek el innét, ha kikergetnek is,
47 8| kikergetnek is, amíg három szót el nem mondok. Akárcsak a Szirmay
48 8| országutat. – Mert higgye el kegyelmed, tekintetes Ráby
49 8| adatokat szolgáltatni, jöjjön el a szállásomra, ott majd
50 8| Rábynak, hogy:~– Hanem aztán el ne árulja ám a tekintetes
51 9| urambátyám, akkor se mennék el egyhamar. Itt telelek az
52 9| kegyetlen fintorgást követett el jobbra-balra.~– Te! Talán
53 9| olyan hörcsök. Pusztítsd el a mostani elöljáróit, tégy
54 9| egyszer magyarul kezdesz el beszélni. Úgy ki nem állhatom
55 9| ellened. Most csak tedd el magadat a háznál; délután
56 10| mindent akképpen végzett el, ahogy megígérte: elkezdve
57 10| Bécsben; hozzám sem járhatsz el mindennap, ha az esők beállnak,
58 10| még majd ha a „másik” kezd el panaszkodni az „egyikre”?
59 10| rájok? Semmi sem veszett el: minden meg van tartogatva,
60 10| máskor pedig nem következett el soha.~– Isten áldja meg! –
61 11| inexpressible”-nek, azt is el kell róla mondanunk, hogy
62 11| meas”1.~– Hiszen hitesd el a köznéppel, hogy a tirannizmus
63 11| hivatalnokokat fogadjunk el, ha mindjárt a szenteket
64 11| bizonyos vagyok, hogy nem hágy el.~– Ki az? – szólt Tárhalmy,
65 12| Sind Sie ein Graf?~Ráby el nem tudta gondolni, hogy
66 12| mely alatt, hogy a pictura el ne rontassék, a gavallér
67 12| forintot. Hiszen nem lopta el, csak elszámította magát.
68 12| Ostoba munka! Végezd el hamar, s eredj vissza Bécsbe.
69 12| gombócot, s ott költötte azt el egy sírhalmon, a nép szeme
70 12| színházba jönni, hát akkor gyere el hozzám holnap ebédre, akkor
71 12| megyeházához. Nem jöhet el, mert már a districtualis
72 12| madulatöretést; Matyi bátyád nem jön el holnap hozzánk ebédre, mert
73 13| szándékát se jobbra, se balra el nem térítik.~Paprika Péter
74 13| okos ember ezt úgy intézi el, hogy engedi magát leszidatni,
75 14| meg az inzsellér kezdte el vagdosni a megyei orvost,
76 14| hogy toaszt nélkül senkit el nem eresztett, aki vele
77 14| s mikor rákerül a sor, el tudja fordítani a lapot.~
78 14| nevelés gazdagságot árul el, s eggyel több ok a rajongásra.~–
79 14| Ugyan kérem, nem pirul el ön helyettem? Én nem tehetem;
80 14| akar ez a hölgy? Csakugyan el akarja-e riasztani erről
81 14| lehet legjobban megfogni, ha el akarják riasztani. Miért
82 14| fogja ön azt bánni. Higgye el nekem. Ezer bajnak, veszélynek
83 14| gyanút ne költsön. Olvassa el, kérem.~Ez volt az a levél,
84 14| olvasása alatt nem sápadt el az ijedelemtől, hanem lángra
85 14| már régen.”~– Hagyjon ön el most! – súgá neki, de szemei
86 15| nagy fintorgatást követve el aközben a nagy bajusszal.
87 15| vele. – Tudod, öcsém, vedd el inkább a cigány Mancit.~–
88 15| utánahalt; egy pap prédikálta el mind a kettőt, s másfél
89 15| magad oly főbenjáró vétket el nem követtetek vala, minélfogva
90 15| szerettek rajta), hát vedd el magadnak. Feleségben az
91 15| arra kérem, hogy jöjjön el velem, kérő násznagynak.~
92 15| hogy urambátyám jöjjön el velem násznagynak.~Ekkor
93 15| vagy emberem többé! Vidd el magaddal násznagynak a méltóságos
94 15| még az apámtól sem tűrném el. De egész őszintén megmondom,
95 15| Hát miért is nem veszi el azt a leányt, aki önt olyan
96 15| teremtenem magamat, ha őt el akarnám venni. Ha én olyan
97 16| hagyattak a kastélyban, nem jött el más, csak a könyvek, de
98 16| aztán hiába pörölt rá: „Vidd el innen a fejedet, mert biz
99 16| prefektus úrhoz ígérkezett el, de vacsorára Rábyékhoz
100 16| gárdista kapitánynak ezt el kellett viselni, akit szerencsétlen
101 16| hogy az szólítsa fel (ha el nem felejti) a karlovici
102 16| idő engedi), s beszélje el, hogy mit tud ama titkos
103 16| sajnálja).~No, ez hát jól el lett intézve.~Ráby Mátyás
104 16| példátlan pusztítást követ el. Amíg a szegény népnek a
105 16| száz ölével ajándékozzák el egyenesen vesztegetésre.
106 16| azt nem tudni, ki vitte el? Más kerék meg nem megy
107 17| gyújtsák. Engem a rettegés fog el, valahányszor a házból kimégy,
108 17| gazdag vagyont veszítünk el.~Most aztán a Ráby is kitört.~–
109 17| bosszúsággal; szellőztesd ki. Eredj el vadászni. Jót tesz, ha kijárod
110 17| köszöntek is azok neki; de ő el nem tudta volna gondolni,
111 17| köszönt előre Rábynak, s aztán el akart mellette suhanni,
112 17| lógott a kapu fölött. Sorba el tudta számlálni: „Ez itt
113 17| kótyavetyén.~– S miért vették el?~– Hát porcióban.~– Hát
114 17| ismerősök nevei, kiáltsa el sorba, mindenikre meghallja: „
115 17| felnőtt gaz kórói zárták el az utat az udvarra.~– Hát
116 17| fehérnép nem állja meg, hogy el ne járjon a szája. Nem is
117 17| senkinek. Dehogy árulták volna el az úrnak, hogy a házuk azért
118 17| Hát hiszen – az úrnak csak el merem mondani, mert tudom,
119 17| Akkor azt mondták, hogy el kell mennem a nótáriussal
120 17| Tudom, mert én csináltam el úgy, hogy arra most aztán
121 17| csinálja azt ki, hogy rendeljen el új tanácsválasztást a községben.
122 17| elemozsinát a vizslának osztotta el. Éhes sem lett. Hanem a
123 17| bárdját!~Minek vagdalta el a kisborjú lábát?~Mostan
124 17| akkor meg van fogva; mert ha el talál szakadni a korc, vége
125 17| akit a kocsmában térítettek el a suszteri pályáról, szörnyen
126 17| szelemenfáját még ma mind el kell készítenem. Azt látom,
127 17| hát eredj haza, s mondd el otthon, hogy a Dacsó Marci
128 17| a forró láz csapta volna el, olyan hőség támadt az agyában.
129 17| okmányokat; azokat mind jól el lehet pakolni a hátulsó
130 18| könnyeiben sem olvad meg.~El tudott menni hazulról, úgy,
131 18| mutassa elő, s egyáltalában el ne árulja, hogy a császárral
132 18| volna, hogy ne vörösödjék el; de lehet is azt tenni!
133 18| fejébe vette, hogy ő most el akar pirulni, az ellen sikerrel
134 18| zsidó nagyon nehezen szánja el rá magát, hogy az esküt
135 18| hamis eskü bűnét követném el, nyeljen el engem a föld,
136 18| bűnét követném el, nyeljen el engem a föld, mind Dáthánt
137 18| rögtöni halál ragadjon el, és vesszek el testben,
138 18| ragadjon el, és vesszek el testben, lélekben, magam
139 18| hogy soha Ábrahám kebelébe el ne jussak, törüljön el a
140 18| kebelébe el ne jussak, törüljön el a Mózses törvénye, mely
141 18| hited. – No, ennek még ma el kell dőlni; mert a statárium
142 18| Fruzsinkának.” „Még majd maga el is viszi, s felteszi a postára
143 18| azt otthagyta, mást vett el. Ez a közöny fáj pedig legjobban.~
144 18| kivégeztetését.~És senki sem nevette el magát eközben!~Az elnök
145 18| hozzá az elnök –, mondja el kend, hogy történt a stíriai
146 18| megint az lesz abból. De én el nem mondom, amit gondolok,
147 18| christianum attestans.” Én ettül el nem térhetek. Hanem ha meg
148 18| megdolgozáshoz. Zsidóul kezdett el beszélni, amire az öreg
149 18| Izrael! – Nem eshetem én el.~S aki idáig csak zsellyeszéken
150 19| Csicsa cigányt, attól küldte el expressussal; aztán vissza
151 19| ellenkező úton hajtatott el; utánanéztem a kisajtóból,
152 19| asszony összepakolt, úgy ment el. Még csak egy emléknek való
153 19| Hát azért csak ne ereszd el kezedet, lábadat. Azon át
154 19| övemben?~Most már ő kezdte el azt tegezni.~– No, hát tudd
155 19| pisztolyt egy gyerek is el tudja sütni. Én nem vívok
156 19| testamentomot, mert innen élve el nem hordod az irhát.~– Azt
157 20| Csak másnap reggelre jutott el Ráby Mátyás Zsámbékra. Könnyű
158 20| kérjek tőle. Ő nem fogadta el a kihívást, hanem tehozzád
159 20| lovagiasság szabályai szerint el fog intéztetni.” – A földesúr
160 20| Karcsatáji még nem jött el – mondá Lievenkopp a hozzájuk
161 20| fél font ólmot lövöldöztek el mindössze.~– De átkozott
162 20| hisz ez messzire ellátszik, el nem lehet téveszteni. Aztán
163 20| táncolást, hánykolódást követett el, hogy könnyebb lett volna
164 21| kemény vádlevelet. Még csak el sem halaványodott rá.~Következett
165 21| akarsz rám emlékezni? Hát tán el akarod tagadni, hogy itt
166 21| menő lépcsőkön indult volna el, a fölfelé vivőkre tévedt.
167 21| szokás lejárni, ott lopta el magát az udvarra senkitől
168 21| tréfát, hát magának mondani el azt egész mivoltában, még
169 21| Aki áldotta! – kezdett el káromkodni Ráby Mátyás (
170 21| De már azt nem szívelem el.~S azzal se szólt, se beszélt
171 21| aztán egész a saját házáig el nem eresztette a kezét,
172 21| házba belépve Ráby. – Mondd el, mi történt veled.~– Jaj,
173 21| bajárul, amíg a tehenei baját el nem igazította. Azok már
174 21| értem az apját, hogy vigyen el.” Én pedig csak azt mondtam,
175 21| lehúzta róluk, s maga vitte el. A kiontott sok ágytollal
176 21| tőle!~– Nohát, úgy járjon el a szád.~Okos ember ám ez
177 22| tanácsválasztás rendeltessék el. Ezt neki, mint ottani közbirtokosnak,
178 22| öregúr. – Ezt már nem tűrjük el a pugrisnak.~– De hát kihez
179 22| büszkeséget illeti, a bicskeiek el nem engedik, hogy ők még
180 22| Aquileja ostromát, onnan hozták el a Velence nevet a Velencei-tó
181 22| hadnagya által ítéltessék el. Mégpedig úgy, hogy mindig
182 22| embere lesz neki. Hát ezt el ne mulaszd majd neki előhozni.
183 22| Ráby beleegyezett. Úgy el volt már keseredve, hogy
184 23| Ezúttal a velenceiek foglalták el hamarább a hosszú asztalt
185 23| egymáshoz, a megszólítás el nem marad: „Nemes barátim!” –
186 23| Jól van! Dehát kik menjünk el?~– Hát valamennyien, akik
187 23| egy istráng sem szakadt el. Ott pihenőt tartottak,
188 23| esküdt uraimék helyezzék el magukat a repulsióra felfegyverkezve.
189 23| Péter –, nem zengedeznénk el egy istenes zsoltárt, ősi
190 23| már nagy néptömeg foglalta el kétfelől a bakhátakat; de
191 23| rendes hadsereg foglalta el, városi drabantok, bakterok,
192 23| cifra áldások nélkül, azt el lehet képzelni.~Odabenn
193 23| Csonka Péter fenyegetése: „El ne próbáld sütni azt a disznólábadat,
194 23| fustélyokkal, s úgy eresztik el a kert felé. – Bíró uram,
195 24| Würtembergben játszottak volna el ilyen vígjátékot!~Szó sincs
196 24| landesgerichtje igazította volna-e el az úrnak a dolgát ilyen
197 24| tudja, hogy nem olvasom el!~– Ezúttal másféle rendeleteket
198 24| a rendes lazaretumokban el ne fért volna. Ha azt akarja
199 24| tímár, aki bőrt készít, azt el is hordják Kőrösig, Kecskemétig.
200 24| búzával; azt pedig nem adjuk el az idegennek. Ide csatorna
201 24| national-economiát! Mondd el inkább, mi szépet láttál
202 24| at. Hogy felejtkezhetett el magáról annyira Ráby?~Őkegyelmessége
203 24| intett „agyő”-t, úgy távozott el.~– Ez valamiért megharagudott
204 24| pirosítónak köszönhette, hogy el nem sápadt.~– Méltóztassék
205 25| föltétel alatt vállalta el e megbízatást, ha a felfedezett
206 25| ötven év múlva ültették el Magyarországon.~Ábrándozásai
207 25| használtak; azt nem törhették el a vendégek.~A kisleánynak
208 25| szegény cseléd nem vesztette el a fejét, amint azt a nagy
209 26| az úr, vagy azzal ütötte el a dolgot, hogy a tilógus
210 26| hogy lenyakazzák, mert el akarja adni az országot.
211 26| kölcsönöket is fogadott el a prefektus úrtól.~– Az
212 26| nagyon könnyen segíthetünk. El kell dugni ezt a ládát úgy,
213 26| kire bízzam, hogy dugja el? Hiszen minden ember gazember
214 26| Nohát, itt van. Tedd el, de jól. De olyan jól mégse
215 26| De olyan jól mégse tedd el, ahogy mondtad, hogy ítéletnapig
216 26| elvitte azt magával, s el is dugta azt úgy, hogy semmi
217 26| órával későbben indulni el, mint a commissió tagjának,
218 26| is korán hajnalban indult el, hogy ő legyen ott elébb.~
219 26| nekik a parancsot, hogy el kell menniök a pomázi utat
220 26| érkezik, hanem csavarogd el az időt itt velem a mezőn,
221 26| meg a verebek occupálták el a tanyáját.~Nem sokat időzött
222 26| mégsem kiált fel: „Múljék el tőlem ez a keserű pohár!”~
223 26| idetelepülése óta a város el van árasztva hamis greslikkel; –
224 26| törököknek a végvárakat el akarja adni; – titkos zsidó,
225 26| mondod, hogy hova tetted el a kis ládámat. Hallod-e!
226 27| paraplémat vitted volna el a magadé helyett. (Pedig
227 27| ketten. – Nem azért jöttem el hozzád bocsánatot kérni;
228 27| Micsoda? Az én levelemet el mertétek vinni a postáről?~–
229 27| olyan kedélyes hangon mondta el Petray szolgabíró, hogy
230 27| Petray azonban nem fogadta el a poharat, hanem egész feszesen
231 27| különben láncra verve viszik el magukkal.~Ráby hidegvérrel
232 27| már a közönségnél előre el van ítélve.~Amint a vármegyeház
233 27| a porkolábnak:~– Bánjon el a rabbal annak rendi szerint.~
234 28| Mert itt már minden hely el van foglalva; aztán nekünk
235 28| is, hogy hozza ide, hát el nem szökik ám vele, hanem
236 28| horkolva.~Hosszú idő múlt el, míg a rabok ismét visszatértek
237 29| veszedelmet úgy hárította el a cigány, hogy a kötél végére
238 30| hanem folytassa: Hol hagytuk el? „Nihilominus…”~S azzal
239 30| lehetett.~De mégsem végezhette el azt az ügyet, mert ismét
240 30| megparancsolja, hogy azonnal siessek el excellenciádhoz, és tudassam
241 30| letartóztatást rendelik el, őfelsége azt parancsolja,
242 30| titkárhoz fordult:~– Hol hagytuk el? „Haudquaquam eiusmodi…”~
243 30| kérem alássan…?~– Minden el van intézve. A Rábyt áttették
244 30| összevesztek; úgy váltak el.~– Jaj annak, aki ma referálni
245 30| hiszen csak úgy szökött el hazulról, a háziak tudta
246 30| Fél óráig nem távozott el. Mikor újra bejött a leány
247 30| asztalnál ült, s akkor költötte el a csirkebecsináltat. Jóleshetett
248 30| hajdani szolgálóm hozta el a szállásomról utánam. Igen
249 30| az úrnak valahonnan? Hogy el ne unja magát. Tacitus,
250 30| Nagy diplomata veszett el benne. A császár abban az
251 31| illő szobatársak foglalják el időjártával.~Egynek már
252 31| Kalabusz uram is ilyenfajta. El van ítélve öt esztendőre
253 31| imádkozott. Csak akkor hagyta el, mikor elaludt. Aztán nagyon
254 31| ételt behozták, Rab Ráby már el is felejtette az ebédet,
255 31| hirtelen halállal ragadná el innen mind a kettőt Isten!
256 31| azokra is? Hiszen ő rontotta el mind a kettőnek az életét.~
257 31| Ő meg Horác ódáit kezdte el fennhangon szavalni. Azalatt,
258 31| megátalkodott buzgósággal? El van rá ítélve?~– Hát – csak!~–
259 31| érkezik; a neve Garabos János. El van ítélve két esztendőre.~–
260 31| bádogedényeket helyeztek el, s a csizmahúzóját odaláncolták
261 31| másikat ki tudja, hol hagyta el?) úgy ki volt pödörve hegyesre,
262 31| erre se káromkodta volna el magát.~– Hát aki istenfája
263 31| szoknia; mert ezek, amíg csak el nem aludtak, mindig ezt
264 32| érzése undorral utasítá el magától ezt az ötletet.
265 33| fölséges német!~– S ön ezt el merte mondani! – szólt Ráby,
266 33| Karcsatáji, ha maga ezt el merné mondani a congregatión,
267 33| egy puskaporos akna sülne el alattam, felrobban az óriási
268 33| Hanem azért mondom ezt el, mert nekem van az úrra
269 33| tért észre. Most kezdett el még csak igazán öregében
270 33| Eulália! – A barát megijedt, el akart szaladni. – Debacchált,
271 33| akit hét vármegye pandúrja el nem tudott fogni, a maga
272 34| Éjszaka sohasem alhatott el addig, amíg azok el nem
273 34| alhatott el addig, amíg azok el nem dülöngéltek, mert csillagot
274 34| karakter, hogy a rabtársukat el ne árulják, még inkább kezére
275 34| ügyészi állomást foglalta el), s eléje adva Ráby Mátyásnak
276 34| méltatlankodással taszítva el magától Leányváry urat,
277 34| mintha emberestül együtt el akarná utasítani ezt a rémséges
278 34| mozgása által se árulja el azt a furfangot, amit eltakargat.~–
279 34| Azt mondja! – ordítá el magát, végét sem várva a
280 34| tudni senki. Nem mulasztá el a lélektani magyarázatot
281 35| biztos jelenlétében kezdték el keresztül-kasul faggatni
282 35| egyedüllét, csak a könyveit el ne vették volna. Így csak
283 35| értesült. Barátjai nem hagyják el. Tudósítsa újból a császárt.”~
284 35| önöké énnekem. Nem fogadom el azt.~– Vigyázzon az úr magára! –
285 35| Veszett dühös ember ez! El kell neki fogadni a vádlevelet!~
286 35| ezen a keserű életen? Nem el kell-e alunni mindennap?
287 35| másnap úgy találta, hogy még el sem aludt.~Korán hajnalban
288 35| a Böskére, hogy temesse el a kertben. Egyszer-egyszer
289 35| kenyérmorzsákat hinteget el az útjában, azokat hirtelen
290 35| Látta, hogy nem tapossa el az óriás. Felfutott a térdére.
291 35| szaladgált, pajkos táncot követve el a takaró pokrócán; bebújt
292 35| hallotta. Nem is mulasztá el Rab Ráby kegyes oktatásokat
293 35| Az olyan embert, aki ezt el tudta követni, hasonlítja
294 36| akkor a feladó fejét veszíti el. Tehát bizonyítsa be!~–
295 36| porkolábra; hasztalan zárják el minden emberi érintkezés
296 36| senki, hogy hová veszett el.~Azonban ezt nem tették
297 36| párnás ágyban aztán mélyen el talált alunni. Késő reggel
298 36| minő álruhában szöktették el. Azután a személyleírás
299 37| cselédlányokat bolondít el, akik formásak, hogy majd
300 37| De alig szunnyadhatott el, amint újabb zaj keletkezett.
301 37| neki békét, várnagy uram, el van pilledve szegényke.
302 37| után soha senki se fogja el a dezertort; mert azt csak
303 37| currenssel sohasem fogják el a Rab Rábyt, mert az most
304 37| assistentiát melléd; üldözd, fogd el, ha ráismersz. Kétszáz arany
305 37| mert azt már csak én csípem el magam. – De hallja kend,
306 37| csúszni.~Azt hitte, hogy el van veszve.~– Nem néznél
307 37| felkapta a nótát, s ő dalolta el az utolsó versét, letéve
308 37| Hanem a betyár nem ereszté el az átölelt alakot. Odasúgott
309 37| magátul nem tudott volna, úgy el volt gyöngülve.~A szíve
310 37| gyöngülve.~A szíve még jobban el volt gyöngülve. Sírt, mint
311 38| maga eszével valósággal el ne meneküljön.~Hanem a Villám
312 38| kicsinált komédiához, s el is rontotta az egészet.~
313 38| bennünket. Csak azt hibázta el, hogy nem én lettem a férfi,
314 38| cirkálnak, vagy azok fogják el, vagy megérkezik a Lajtához,
315 38| alatta, Eszterházy méneséből, el is futhatott volna előlök.
316 39| aztán maga a legényeivel el is indult felkeresni a hóba
317 39| csapunk mi akkor teveled! El kell hozzám jönned Zsámbékra,
318 39| hajtattak fel a Burgba, hogy el ne késsenek a controllor-folyosórul.~
319 39| mintha egy varjút nyelt volna el, s annak a két szárnya akadt
320 39| rőtbarna zománcot sajátított el, s kétfelől lecsüngött vonásain
321 39| és lelki szenvedés árulta el lassan pusztító munkáját,
322 39| ellenség közül, mikor már el volt fogva.~– Miért nem
323 39| tudok írni, fölség.~– Mondja el, hogyan történt az az eset
324 39| haszontalan asszony! Ha el tudtad dobni a kisfiadat,
325 39| Minő dicső napokat cserélt el minő átkozott napokért.~
326 39| történetben, hogy miért jöttek el Rábyval egész Bécsig, miért
327 40| hogy azt az utolsó betűig el kell olvasni, sőt el is
328 40| betűig el kell olvasni, sőt el is kell hinni.~Egy példánya
329 40| meg; de nem is tiltotta el, tehát szabad volt.~Persze,
330 40| keblére.~– Azt, hogy vigy el engemet is magaddal.~Mikor
331 40| mint elődei tettek, akik el akartak bennünket ölni:
332 40| védi minden ember, amit ő el akar törülni. Szent koronánkat
333 40| közönsége többé nem mozdíthatja el azt. De ezek az igazságtalan
334 40| a gonosztevőket fogadjuk el cimborákul, hogysem kezet
335 40| világ nagy eseményeitől el volt zárva hosszú ideig.
336 41| előtte lapáttal, s hányta el az útjából a havat, ami
337 41| báró még ezt sem végezhette el, ma reggel kénytelen volt
338 41| megszokás jogánál fogva el akarja azt az ennivalót
339 41| hatalmas étvággyal fogyasztott el mindent, az ebédnél oly
340 41| pedig jöjjön be.~A báró úr el nem tudta gondolni, hogy
341 41| után, öregurak szokásakint, el fog szunnyadni, s akkor
342 41| mert sok szekéren indult el Görögországot meghódítani;
343 41| ugyan megjárta volna, aki el merte volna nevetni magát
344 41| őfelségének, mivel töltök én el egy huszonnégy órát. Látta
345 42| másik csomagot, és olvassa el magában. Én már átnéztem.
346 42| sehol egy pillanatra is el nem hagyni; önt minden személyes
347 42| császár. Ha csakugyan követett el valami hibát a fiatalember,
348 42| sólyomszárnyra! Mutasd meg, hogy el tudod őt érni!”~„Tépd ki
349 42| nemét is megtagadta; fújd el az alakját magad elől, mint
350 42| Ha parancsom ellenére önt el mernék fogni, én magam személyesen
351 43| mindenüvé kövessék, sehol el ne hagyják; külön-külön
352 43| feltámasztotta az orra hegyét, hogy el ne ejtse a fejét nagy búsultában. –
353 43| volt zárva.~– Ám vigyék el erőszakkal! – mondá Plötzlich
354 43| jégzajtól, akkor kezdett el csak hüledezni.~– Hát hogy
355 43| kívánt feleletet, hanem el is vezette őt ahhoz az ajtóhoz,
356 43| leányát adta férjhez, s amiatt el kellett utaznia Ugocsába;
357 44| Janosics uram sem maradván el közülök.~Rengeteg hahota
358 44| a lármát; hallgatva tűrt el mindent. Szép új magyar
359 44| Megkeményítette a szívét, hogy mindez el ne csüggessze. Az ember
360 44| Igenis, én voltam.~– Beszélje el, hogyan történt ez eset?~
361 44| szöktessük meg, s kísérjük el Bécsig. A Nagynak pénzt
362 46| szabadítani. Nem vesztik el önt. Holnap reggel vigyázzon
363 46| fülébe:~– Lélek hordjon el, kutyaáldotta! A Rab Ráby
364 46| szövetségben lenni! Nem találta el, angyallal volt szövetségben.~
365 46| intézve. Az elnök úrnak azt is el kellett olvasni: ha helyesli-e?~
366 46| címét, mégpedig úgy, hogy el lehetett olvasni. A posta
367 47| nappal későbben küldték el, de extrapostán; míg az
368 47| császár valósággal maga jött el, hogy megbízottját kihozza
369 47| S még ekkor sem változik el az arca.~Pedig akiben emberi
370 47| fekhelyet, amit Ráby foglalt el, amíg „idebenn” volt. Az
371 47| egyszer fölötte hangzott el sarkantyús lépteinek kemény
372 48| mortificari! (Ezt én nem tűröm el. Az én védencemet nem engedem
373 48| megdermedt fogoly félig el volt temetve a hótul, amivel
374 48| meg!~Mit tehetett Ráby? El nem szaladhatott – harminchárom
375 48| lelkedre. Jó védelem ez, hidd el. Csak te írd ezt alá szépen.~–
376 48| alá szépen.~– Száradjon el a kezem örök lánchordozásban,
377 49| megvizitálni, hogy nem követ-e el valami ördögi praktikát
378 49| kimondták az ő szerettére: „El kell neki veszni!”, ő azt
379 49| s addig vallatták, míg el nem alélt.~Egy éjjel nagy
380 50| oltalmazó angyala nem jöhetne el, az ő táplálékát lenyújtani.
381 50| kevéssel beéri.~Másnap sem jött el az édes vigasztaló szózat;
382 50| pápisták, hogy diákul éneklik el a halottaikat, amiből a
383 50| facsarják ki!~Kit énekeltek el hát odafenn?~Azután azok
384 50| főnótárius Mariskáját temették el ma szegénykét! Isten nyugosztalja
385 51| és az alamázia sem marad el. Igyék a jámbor még egyszer
386 51| szerint! Senki sem kapja el előled! – kínálgatá a rabot
387 51| hívei közé, s nem fogad el lelki vigasztalást, csak
388 51| tűzkemencéjébe; Ráby hallgatta, amíg el nem állt benne a szusz.~
389 51| másik börtönébe; vegyék el róla ezt a barátot, s rakják
390 51| jelenlétemben olvastassam el excellenciáddal.~Ez a szó
391 51| esetben, ha a levelet rögtön el nem olvassa, hat betegápoló
392 51| excellenciádra (furcsa biz ez, de el kell mondanom) rá fogják
393 51| volt írva:~„Ön a mai nappal el van bocsátva hivatalából.
394 51| karszékbe. Az arca egészen el volt kékülve. A levelet
395 51| sebész keze reszketett, el is volt fogulva; talán a
396 51| megtudta, hogy menthetetlenül el van veszve, azt kérdezte,
397 52| Valami nagy dologra határozta el magát. Ha megszabadult egyszer
398 52| gyermek, egyetlen. Küldje el azt innen a háztul azonnal,
399 52| felesége. Azért Mariskának el kell menni a háztul, Budára
400 52| hal, vagy méreg által vesz el. Azon könyörgött az atyjának,
401 52| Pista a keleti pestist hozta el magával a török határszélről;
402 52| konvertált. Maga rendelte el, hogy ha meghal, a nagykőrösi
403 52| azt mondták rá: „Nem!” – El kell neki ítéltetni a maga
404 52| a vármegyeházát.~Ez elül el kell távolítani azt a gyönge
405 53| okozta, nem rémíté meg őket. El fogják ítélni.~Reggel kilenc
406 53| fölé is! Vajon mely dobja el azt hamarább a kezéből?~
407 53| jönne ki rajta. Most válik el, hogy ki férfi a gáton.~
408 53| országban. – Tapossatok el, temessetek el! – Egy jajszóm
409 53| Tapossatok el, temessetek el! – Egy jajszóm nem hallja
410 54| kettőnek!~Ha az elsőt kiáltják el – azonnal hideg tél lesz;
411 54| meg a másodikat kiáltják el – egyszerre virágos mező
412 54| tájékot…~Ha az elsőt kiáltják el – egyszerre sötét lesz;
413 54| Először magának olvasta el.~A nagy, komoly férfiú szemeiben
414 54| mikor megszólalt, s annyira el volt fogódva, hogy e szókkal
415 54| mint a futó tűz terjedt el egy perc alatt az utolsó
416 54| ítéletüket rajtam. Nem fogadok el tőlük kegyelmet! – Nem megyek
417 54| kegyelmet! – Nem megyek el innen! – Itt akarok meghalni! –
418 54| akarok meghalni! – Nem megyek el!~– Dehogynem mégy, szegény
419 54| rázárt ajtó mögött, amíg csak el nem csendesül. Az azt jelenti,
420 54| reggeli útja. A vörös köpönyeg el volt már a zsidónak engedve.
421 54| szegletén, csak ő maga jött el a kis vasajtóig.~Ott addig
422 54| kincsesládájukat; azt ugyan jól el találták tenni!~
423 55| az említett tartozásokért el van marasztalva, ő készpénzzel
424 55| forintnyi sikkasztást követett el. Ezt ön adatokkal bebizonyította.
425 55| keríthesse. Sohase fogja azt el!~Expeditor, registrator,
426 55| temető. Minden embernél el van temetve az ő halottjuk.~
427 55| tanú, mert Magyarországon el lett ítélve gonosztettekért
428 55| akarták rávenni, hogy ejtse el Ráby ügyét.~A miniszter
429 55| goromba vétségeket követett el önkényileg.~Ráby elkeseredésében
430 55| dolgáról, a rezidenciából el lesz távolítva.~Várnia kellett,
431 55| nem tudni, merre tévedt el! Ráby most már kezdett futóbolond
432 55| őtőle száz forintot fogadott el egy magas államhivatalnok
433 55| nem a vádlott! Nem hitték el neki. Az ő dolga bebizonyítani,
434 55| által hamis feladásért már el volt ítélve! Jöjjön velem,
435 55| alkalmatlan embert Bécsben is el tudják tenni láb alól, nemcsak
436 55| emlékiratot, hogy mondja el annak tartalmát. Addig Rábyt
437 55| ablakok zöreje mellett költé el reggelijét, s mire készen
438 55| Mátyásnak még a neve is el lett temetve.~Pedig magvető
|