Fejezet

 1     9|     széthúzódni. Az öreg ravaszul mosolygott.~– De most jut eszembe valami.
 2    21|      megtetszett neki, hát azon – mosolygott. Ez még jobban megtetszett
 3    24|           a vállára veregetett és mosolygott.~Kérem! Őexcellenciája mosolygott.
 4    24| mosolygott.~Kérem! Őexcellenciája mosolygott. Minden három esztendőben
 5    24|      kereskedés!~Ráby Mátyás csak mosolygott arra a szóra.~– A császár
 6    26|       álló szidalmazott alak csak mosolygott reá.~Végre nekifohászkodott
 7    28|        alatt, s a Ráby szeme közé mosolygott.~– Ne félj, Pápis! Megfizet
 8    28|        néztek.~A vén Csajkos csak mosolygott nagy ravaszul.~– Hát oda
 9    39|           a császár előtt!~József mosolygott, s hátratolta a gyerek csákóját,
10    48|           ellenségem?~Petray csak mosolygott ezen a kifakadáson. Tudta,
11    53|           végig. Halálsápadt arca mosolygott fájdalmában.~E pillanatban
12    54|     között fekve, s ami a szemébe mosolygott, az két mennyország volt;