Fejezet

 1     2|     súg a fiatal szolgabíró fülébe.~– Legnagyobb örömmel –
 2     4|    fűzfatörzsnek, s annak a fülébe röhögte el keble vigalmait.~–
 3     9|     ifjú, s odasúgá az öreg fülébe a választ, amit nem volt
 4    12|   az egész rábízott ügyet a fülébe nem rágta őexcellenciájának,
 5    15|     sivalkodott a leánykérő fülébe:~– Tud-e az úr magyarul?~
 6    18|   imádságaikat dörögtetik a fülébe; a gyermekei kórusban jajgatnak,
 7    35| mellé a földre, azt súgta a fülébe:~– A korsó feneke lejár.~
 8    35| azon a szón, amit a hajdú a fülébe súgott: „A korsó feneke
 9    37| átölelt alakot. Odasúgott a fülébe:~– Tégy úgy, mintha menekülnél
10    38| dörmögé halkan Villám Pista fülébe:~– A Pozsony vármegyei pandúrok
11    43|     aztán odasúgta a biztos fülébe:~– Pestis orientalis…~Hej,
12    46|  azt hörgé fogcsikorgatva a fülébe:~– Lélek hordjon el, kutyaáldotta!