Fejezet

 1     9|    keveredem én abba belé?~– Ejnye de durae capacitatis homo2
 2    17|   ütötte meg a füle dobját.~„Ejnye, de furcsa – gondolá magában –,
 3    17|    sok volt már a fejében.~– Ejnye, a szent Árgirussát! „Elmehetsz,
 4    21| megharagudtam ám egyszerre: „Ejnye, hogy az Isten büntessen
 5    21|   azt mondta neki a Böske:~– Ejnye, tensuram ugyan már hogy
 6    23| szekérről, a Csonka Péter.~– Ejnye, aki zöld angyalod van! –
 7    29| végett volt ide internálva. „Ejnye, de szép lakat van ezen
 8    37|    mint egy kisasszonynak.~– Ejnye, ejnye!~Rábynak hangosan
 9    37|      kisasszonynak.~– Ejnye, ejnye!~Rábynak hangosan kezdett
10    38|   tudok én, kérem alássan.~– Ejnye, most mindjárt elsül az
11    38|  Pista vállvonva veté oda:~– Ejnye, hát itt hagyjam azért a
12    45|    is pogányabbak vagytok!~– Ejnye mindjárt! – kiálta Janosics