Fejezet

 1    16| szólt csitítólag a tüzeskedő Rábyhoz őméltósága. – Ez így szokott
 2    17|     a Marci borrekedt hangon Rábyhoz –, van-e még abból a pálinkából
 3    18|  egész komoly arccal fordult Rábyhoz.~– Kíván-e inculpatus ez
 4    28|  nincsenek-e átfűrészelve? A Rábyhoz ért legutoljára. Annak is
 5    28|   elmúlt.~A porkoláb, amikor Rábyhoz ért, azt kérdezte tőle gúnyosan:~–
 6    32|      a levegőbe visszament a Rábyhoz, s felülve az ablak hídjára,
 7    34|     kegyes emberre, akkor is Rábyhoz fordult az elébb: „Megbocsát,
 8    36|    álló strázsa aztán bejött Rábyhoz, a porkolábtól elvett kulcsokkal.~–
 9    45|   így nem volt szükséges Rab Rábyhoz, amint egyszer rá volt zárva
10    46| mégis megtalálta az utat Rab Rábyhoz – mi lett volna az egyéb,
11    52| tudott Mariska a levéltárból Rábyhoz leizengetni.) Most aztán