Fejezet

 1    17|       állta.~– Uccu bizony, Marci pajtás! Már csak meg sem állnál
 2    17|       vagy.~– Ne bolondulj, Marci pajtás. Hájszen egyszer él az ember! –
 3    17|    barátságból. Isten áldjon meg, pajtás!~Marci azt is meg hagyta
 4    17|   igyekezett továbbmenni. – Marci pajtás! – kiáltá utána a kisbíró. –
 5    20|        hogy mért jöttem.~– Tudom, pajtás. Meg akarsz velem verekedni.
 6    20|         hitte, álmodik.~– Ülj le, pajtás – monda a kapitány. – Te
 7    20|        találkozójára. Te azalatt, pajtás, itt maradsz a szállásomon
 8    23| gavallérosan:~– Hát, Csonka Péter pajtás, nem cserélnénk pipát?~Az,
 9    27|          Petrayt, hogy „Szervusz, pajtás! Hozott Isten! Gyere, ülj
10    27|          kérj éntőlem bocsánatot, pajtás. Nem haragszom én már Fruzsinkáért,
11    27|    tensasszonyról volna csak szó, pajtás – tódítá meg a csúnya beszédet