Fejezet

 1     5|    tapasztalatra jött, hogy az ifjú urak nagy elkeseredésükben
 2     8|     már nem mondta neki, hogy „ifjú úr”.) – De mármost nem megyek
 3     9|    annál – szólt mosolyogva az ifjú, s odasúgá az öreg fülébe
 4    10|        jelenti be a tekintetes ifjú úrnak, hogy a tekintetes
 5    16|        invitálta meg magát. Az ifjú asszonynak régi tisztelői
 6    17|  legszebb virágában élő délceg ifjú. Biz, ez úgy van!~Most azonban
 7    41|       megbízólevelét átadta az ifjú gavallér, azt mondta neki:~–
 8    42|  lehetne… (ne értsen félre, ön ifjú ember, lehet, hogy elragadta
 9    45|     vasat egy szép selyemruhás ifjú úrnak a lábára.~S ilyen
10    53| forogni kezd a világ: a sápadt ifjú szédeleg, s egy pohár vizet
11    55|      ezt a történetet, hogy az ifjú világpolgárt visszarettentsem