Fejezet
1 2| utánanézni a felterítésnek: az ő dolga az ezüst és a porcelán
2 2| különösen azért nem, mert ő tudhatta legjobban, hogy
3 3| nyelve, s csak dadogni tud. Ő Fruzsinka kisasszonynak
4 3| kisasszony bénéje: ez az ő javadalma; ebből fedezi
5 4| milyen szép nevet talált ő ki a Lievenkopp dragonyos
6 4| elválnak: nem azért, mintha az ő patriarkális „castrum doloris”-
7 4| tenyerébe, azt rejté el ő a medaillonjába. De el ne
8 5| lépést lehetett döcögni, s az ő faluja felé kezdődött csak
9 5| patvarista meg azt hitte, hogy az ő nyomorúságát neveti, aki
10 5| nyakából a karikás ostorát, ő is visszafelelt a kérdező
11 6| megsegítené azzal, hogy az ő borának akójáért is megadná
12 6| becsületes pénzt adni helyette. Ő aztán felvitte azt Bécsbe,
13 6| halt meg az apja, aztán ő következett a hatvanszemélységre
14 6| vakká volt téve, egyedül ő maga volt a látó, akkor
15 7| nekik a családnév? Hisz az ő ősiségük Palesztinában feküdt.~
16 7| ezrével adja elő az aranyakat, ő pedig nem hozott egyebet
17 7| Rothesel”.~Hát bánta is ő! A név csak név! A hitelező
18 7| Bécsbe, hogy majd eligazítja ő azt a dolgot fenn a kútforrásnál.
19 7| Burgban. Hogy mit? Azt biz ő nem tudta. Tanácsokat osztogat-e
20 7| bejuttatja a császárhoz az ő instantiáját, amit nem készített
21 7| szobába jutott vele, ahol ő maga felakasztotta a szegre
22 7| sapapáját, annak a jeléül, hogy ő itt helyben van, s aztán
23 7| mondá az Ábrahámnak, hogy ő csak várjon egy kissé, majd
24 7| visszaviszem a császárhoz, ő majd maga helyrepótolja,
25 8| szabad neki meglátni; mert ő zsidó. De azonban pediglen
26 8| Minden ember tudja róla, hogy ő szamár.~
27 9| magának való ember volt. Ő vitte a szentendrei postahivatalt.
28 9| nézve nem volt sürgetős. Ő sem járt sehová, őhozzá
29 9| az utolsó sarjadékát az ő kőfallal körülkerített kertje
30 9| tartogatta még. És azokra ő féltékenyebb volt, mint
31 9| másnak azt az örömöt, hogy az ő virágaiból szaporítson!
32 9| kivált kitűnőek voltak. Ő azokból soha egy szeletet
33 9| sinkorán őrizte a kertjét, s az ő saját hálószobájának az
34 9| minduntalan átlátogattak az ő dinnyeágyaiba, s a legszebb
35 9| az a madárijesztő, akit ő recentissime componált,
36 9| divatos gavallér kosztümje az ő madárijesztőjéhez, bosszankodott
37 9| szólt.) Ne nézd azt, hogy ő német: azért az én öcsém
38 9| császár személye ellen.~– Ő a teljes véleményszabadság
39 9| mindazok, akik megrettennek az ő újításaitól. Szidják azért,
40 9| capit atque dolorem”.8 Hogy ő azt csak olyan flegmával
41 9| megboldogult anyját eltemettük, ő maga viszi az egész háztartást,
42 9| atyafi lép be a szobába: ő siet neki kezet csókolni.
43 10| hogy majd könnyen segít ő azon, hogy a szolgálók ne
44 10| cifra skatulyák, amiket ő készített patvarista korában,
45 10| nem voltak ez emlékek az ő látogatásának hírére előkeresve,
46 10| kilencvenkilenc elbolondított között ő legyen a győztes századik (
47 11| jutott az a kézcsók, amit ő kapott eljöttekor, s az
48 11| abból is egy áruló lett. Ha ő akkor visszarettent volna
49 11| példát hoztál fel: a Jézust. Ő az egész világ idvezítője
50 11| népétől elvette a hazát. Az ő győzelmével Izraelnek nem
51 11| császárral szemközt. Az ő doktrinái lehet, hogy új
52 11| Mátyásnak arról beszélni, hogy ő itt most háztűznézőben járt,
53 12| a másik szobába. (Tudott ő táncolni, de csak úgy, a
54 12| akkor numero nulla liszt.) Ő maga pedig citromhámozáshoz
55 12| hiába akartak mozogni, ahol ő kimondta, hogy nyugodjanak.
56 12| találni, hogy mit akart ő most mondani.~Mikor Ráby
57 12| gondolni, hogy hogy jött ő kapóra ennek a kérdésnek.
58 12| sarkát fölemelte, s most már ő is „Servus humillimus”-t
59 12| császár orra alá törtek! – S ő maga adta nekik hozzá a
60 12| egy pasquill megjelenik az ő személye ellen, azt rögtön
61 12| egészen letett róla, hogy ő a maga szentendrei ügyét-baját
62 12| Ne irkálj te Bécsbe!” Az ő részén volt a hiba, hogy
63 12| holnap hozzánk ebédre, mert ő holnap nagy kanállal eszik.~
64 13| minden ember tudja, hogy ő mi járatban van itten. Egyszerre
65 13| ajándékot; mert azzal az ő feltett szándékát se jobbra,
66 13| hanem lekenyerezésül. S ő ajándékozta nekik a megvetett
67 14| megtudta Ráby Mátyás, hogy ő egy eltemetett kincsre bukkant
68 14| társalgott: ami ugyan az ő részéről nem nagy áldozatba
69 14| hanem kettőt összefogva. Ő begyűrt huszonkilenc fánkot,
70 14| Fruzsinka kisasszonyt hallotta ő már máskor is klavírozni
71 14| hivatalbeli elöljárója, akinek az ő küldetését elő kellene segítenie,
72 15| kiviteléhez azok még az ő ártatlan kezeit is fölhasználják:
73 15| kikérek minden sértegetést, ő nekem jegyesem.~– Hiszen
74 15| az a leány.~– Tudom jól. Ő maga elmondott nekem mindent.~–
75 15| kértem föl násznagyul, s ő ezt igaz, hogy megtagadta;
76 15| megtagadta; de azért tette, mert ő nekem más menyasszonyt szemelt
77 16| lett, minden rendeletet ő maga adott ki; mindig ott
78 16| fánktészta ott kelt meg az ő szobájában a kályha vállára
79 16| melegített fedőnek. Az, hogy ő ment volna ki valahová az
80 16| prefektushoz a traktára; mert ő a feleségét nem hagyja egymagában
81 17| abba, hogy mit csomagol ő az útitáskába, mert abból
82 17| is magával az útra, mert ő nyergesújfalusi gyorsparasztokkal
83 17| szórul szóra azt akarta ő is tenni. Az a Nagyszombat
84 17| Mátyásnak, ha ebben a disputában ő is megbukott, mint a bölcsek
85 17| magában, hogy lehet az, hogy ő egyetlenegy régi ismerős
86 17| vén asszony. Találkozott ő azokkal, akikkel egy padon
87 17| köszöntek is azok neki; de ő el nem tudta volna gondolni,
88 17| fakó, cserszínű anyóka az ő játszópajtása lehetett valaha,
89 17| lekorholták, hogy mit csinál az ő hátuk mögött kontrabontot?
90 17| java föld bitangba megy az ő mérése szerint, s azt az
91 17| azt vette észre, hogy az ő fején van a bokrétás, szalagos
92 17| matematikus, mert abban van az ő egész tudománya. Azt odatette
93 17| az egész machinát, ami az ő népét tönkrerontja, a szerzőjével
94 18| orcája a fejébe vette, hogy ő most el akar pirulni, az
95 18| bizonyosan megteszi azt; ő engem jól ismer.~– Tudom.
96 18| semmivé engem Adonáj és az ő isteni hatalma, Amen!«”~–
97 18| bosszút az Isten; de az ő nevének megszentségtelenítője
98 18| abszurdus vétekkel vádolnak, ő maga siet fel a törvényszékhez,
99 18| bosszúállásokat, amiket az Isten az ő nevének megbántására ifjakon
100 18| papirost; ott írhatsz levelet; ő megteheti azt, hogy maga
101 18| vette, hogy az valaha az ő leányába szerelmes volt,
102 18| az egyik se hall diákul. Ő közbeszólhatott latinul.~–
103 18| nagy kisebbségben voltak. Ő maga többször emlegeti emlékirataiban.
104 18| ábrázatját, hátha mégis ő volt?~– És ha olyan sötét
105 18| négyszegletű süveget, s aztán ő maga, elébb szerelmetesen
106 19| vagy én ölöm meg őtet, vagy ő öl meg engem.~– No, azt
107 19| a kardodat, mint amikor ő is kirántja a magáét, különben
108 19| mintha nem értené a dolgot, s ő csak tegezte a pajtást. (
109 19| itt az övemben?~Most már ő kezdte el azt tegezni.~–
110 19| Fruzsinka?~Meglehet, hogy ő az egész jelenet alatt ott
111 20| elégtételt kérjek tőle. Ő nem fogadta el a kihívást,
112 20| Karcsatáji Miskának híják. Ő az a hírhedett rabló, és
113 20| tanúval bizonyítja, hogy ő a házából hétszámra ki nem
114 20| Csak most tudta meg, hogy ő eddig a cobra capellával
115 20| legmérgesebbikével. Hisz ez volt az ő ellenségeinek a vezére:
116 20| udvarol, s akinek az írását ő is jól ismeri. Lievenkopp
117 20| Karcsatáji úré vagyok. Ha ő eljön, addig lövünk egymásra,
118 20| szolgálatodra állok. Ha pedig ő teremt le engem, akkor a
119 20| régi templomhoz, ismerte ő e szép romokat még kisdiák
120 20| éppen a XII-sen állt, mikor ő a bejáratot elzáró bokrok
121 20| elvesztette az elsőbbségi jogát, s ő jön már most másodsorban.
122 20| hogy kettőnk közül egyik az ő segéde lesz.~Kis idő múlva
123 20| hozott maga mellett, hogy ő azon a napon halálos betegen
124 21| egyik sem volt kedvére. Ő nem akarta azt a szép fehér
125 21| törvényszék előtt, s most már ő kérhette ellenfelének a
126 21| halaványodott rá.~Következett az ő replicája.~Kezdte azon a
127 21| megállapítva. Mivelhogy ő nem perelhet, mint törvényes
128 21| megbüntetése végett; lévén ő maga a bigámia, sőt trigámia
129 21| első incattust, hogy az ő feleségét elrabolta, s vele
130 21| második incattust, hogy ő bi-, sőt trigámiában leledzik,
131 21| összes tagjai kitörtek az ő eltávozása után. Ez a kacaj
132 21| két asszonyféle, akit az ő feleségeinek produkáltak,
133 21| Budában minden ember az ő dolgán nevet. S biz azon
134 21| furcsa történetről; mert ő most a dinnye-melegágyak
135 21| Aszongya: Majd bezárja ő a konyhaajtót, s felteszi
136 21| tudhatta, hogy kedden reggel ő fogja befuvarozni az inzsellért
137 22| esküdtek, drabantok mind az ő szolgálatjukban állnak;
138 22| megnyugosznak, és soha az ő perlekedéseik után esküdt,
139 22| van már kopva a nyakában. Ő nem is tette le a fegyvert
140 22| ha előhozod neki, hogy ő nem olyan nemesember, mint
141 22| többiek; mert igaz, hogy az ő dédükei még Árpád apánkkal
142 22| megfosztatott nemességétől, az ő őse is áldozatul esett;
143 22| Leányváry János úrnak a tervét. Ő maga ott maradt helyette
144 23| jött ide eladni, hogy aztán ő is mehessen a többi után.
145 23| Ezt a derék nemesurat az ő távollétében, holmi szentendrei
146 23| szentendrei pugris pógárok az ő nemesi kúriájából ejiciálták,
147 23| törvénytelenül occupálták. Most ő bennünket, velencei és bicskei
148 23| törvénytelen occupálókat az ő igazi ősi telkéből kihányjuk,
149 23| disznólábadat, mert akkor meghalsz!” Ő maga felmászott nagy vakmerően
150 24| hirtelen elhatározta magát, ő is felmegy Budára. Legjobb
151 24| ablaknál állt őexcellenciája, ő is odalépett melléje, ahonnan
152 24| Akkor kicsi lesz a ház!~– Ő azt kórháznak szánta Pest
153 24| tegezték egymást. De amint ő districtualis commissariussá
154 24| úgy fordult a szokás, hogy ő ugyan az egykori bajtárst
155 25| kerületi biztost egyenesen az ő feljelentése folytán hívta
156 25| érdeke nem volt ebben; mert ő előre lemondott minden jutalomról,
157 25| hordják is a szarvaikat most, ő ezeket mindet le fogja törni!~
158 25| gun tóg”ot udvariasan, s ő is mondott rá valamit németül.
159 25| arra lett szorítva, hogy ő csak hallgassa, amit a másik
160 25| előtt szárazság legyen, az ő búzájuknak az ára felmenjen.
161 25| Elmondta, hogy miért sétál ő most itten. Azért, mert
162 25| Ráby mondta neki, hogy ő nem iszik semmi „gebranntes”-
163 25| Ráby megköszönte szépen; ő csak vizet iszik.~– No,
164 25| egyszer valamikor hallott ő valami parasztorvosságról,
165 26| kinek a munkája volt ez az ő megmérgeztetése? A megtámadott
166 26| hozták. Pedig voltaképpen ő maga vette azt a béréből.~–
167 26| beszéli apraja-nagyja, hogy az ő ura megérdemelné, hogy lenyakazzák,
168 26| mindenki szidalmazta. Hanem ő azért mégis úgy megharagudott
169 26| munkára vállalkozik, mint ő, annak nem szabad azt meghallani,
170 26| hajnalban indult el, hogy ő legyen ott elébb.~Szerencséje,
171 26| szépen, hogy miért strázsál ő ottan. Annak az volt utasításul
172 26| maga embereit. Ezek azok az ő hívei, akik annyit jártak
173 26| egymásnak a szűrét rángatják. Ő annak a vezérkolomposnak
174 26| mutatja neki vissza helyette; ő magyarul szól hozzá, s az
175 26| elejbe a jó emberek. Ez az ő jóltevőjük; a nép megszabadítója
176 26| Azután jön a commissió. Ő félrehúzza magát, hogy ne
177 26| küldtek érte katonakíséretet. Ő fegyveres kísérettel nem
178 26| a dér, hát megpuhul.~Az ő négy tanúját mind megcsípte
179 26| sem akart már emlékezni. Ő azt csak mástul hallotta,
180 26| a durván szidalmazott az ő dühöngései felett csak mosolyog.
181 26| prefektus úr előtt, hogy ő olyan pajtásságban él odafenn
182 27| megvetését akarta kifejezni, hogy ő még csak arra sem tartja
183 28| filozofálás nélkül, ami pedig az ő helyzetében éppen nem segített
184 28| valósággal tömlöc, ahol ő van; hogy ezek az alakok,
185 28| azok a tenyerek, amik az ő markát szorongatják, csakugyan
186 28| hogy az az illat, ami az ő torkát szorongatja, csakugyan
187 28| kutyák gondja. Elég, hogy ő visszaszökik. Megteszi ő
188 28| ő visszaszökik. Megteszi ő azt mindig, amikor valamelyik
189 28| melegedni kezdett a feje. Ha ő mostani helyzetét tudathatná
190 29| vizitálni jött, már akkor ő megint ott volt, a két lábán
191 30| Laskóy úr megérkezett hozzá. Ő volt folyvást a helyettes
192 30| az a hiba, hát majd segít ő rajta!~Sietett vissza a
193 30| Magában? Eressze be mindjárt.~„Ő” volt az; hát ugyan ki is
194 30| arra számított, hogy majd ő, amilyen szépen elszökött
195 30| vigasztald.~Nem mondatott ő többet magának. Kiszaladt
196 30| ismeri a mi fölséges urunkat. Ő valóban nagyon kegyes. Az
197 31| vette a Horatiust, hogy majd ő is olvas valamit. Tiszta
198 31| Gyötörte ez az ember. Hisz az ő szíve is tele volt érzésekkel,
199 31| embernek szenvedni idelenn.~Az ő imájának nem volt határozott
200 31| kérnie ellenségeitől, de ő küzdeni akart velük még
201 31| fordíthatja azt meg, amit ő elrontott? Ki adhatja vissza
202 31| nézve is, azokra is? Hiszen ő rontotta el mind a kettőnek
203 31| egy-egy kis időre megpihenést. Ő meg Horác ódáit kezdte el
204 31| szavalni. Azalatt, amíg ő a verset mondta, a vezeklő
205 31| lábához.~Nemsokára megérkezett ő maga is. Alacsony, öreg
206 31| ebben a szobában, mintha ő volna itt az igazi árendás;
207 31| ki tovább a versenyt. Az ő lova dőlt ki.~Odavágta a
208 31| visszahajigálta azokat az ő fejéhez; utoljára kiugráltak
209 32| felvonást fog beledolgozni az ő tragikomédiájába?~Tizenegy
210 32| vármegye minden hajdúja az ő szolgálatára volna rendelve,
211 32| mutatni akarta neki, hogy biz ő nem sokat törődik vele.~–
212 32| Ez az ember segíthetne az ő dolgán. Hisz ennek folytonos
213 32| szabad – bizony megárt, nincs ő ahhoz szokva, de csak belediktálták
214 33| De hát az teszi meg, hogy ő azt a nyalka viseletet hordja,
215 33| a ló; de hogy hová, azt ő tudja. Egyszer aztán a verítékhullatás
216 33| mert a banda már az övé; ő lövet meg engem, ha rátörök,
217 34| Az első bebizonyítható az ő elfogott levelei által,
218 34| azt fogja olvasni, hogy az ő, éppen e vizsgálat végett
219 34| mindenféle bolond nótákat, ő csak feltérdepelt az ágyába,
220 34| Mint postamesternek az ő kezén ment keresztül minden
221 34| ábrázatja a prefektus úrnak!~Ő maga szokta felhozni a postára
222 34| postamester. – De hát az ő hibája, a saját magáé. Könnyen
223 34| hátán. Azt mondja, hogy ő ezt a titkot másnak meg
224 34| ember! Becsületes ember! Ő tudja, hol van a kincsünk?
225 34| Most ismerték hát meg, hogy ő a községnek az igazi jóakarója.
226 34| küldessék fel a császárhoz, az ő ügyében remonstrálni, a
227 34| szónokok is vannak, mint ő.~Mikor aztán végre gorombáskodni
228 35| sérelmes sikkasztási ügy az ő vádja alapján befejeztessék.~
229 35| küldtek fel a császárhoz. Az ő barátainak tehát gazdag
230 35| égi részével, akire nézve ő csak börtön.~A másnap úgy
231 35| nem – nem szidná meg, azt ő nem szokta – de összehúzná
232 35| Rábynak; de ne mondja ám, hogy ő küldi; tegyen úgy, mintha
233 36| Kemény hideg idő volt. S az ő börtönét nem fűtötték. És
234 36| tömlöcébe a tele holdvilág, s ő bátran azt hihette, hogy
235 36| való közbirtokos társak.~De ő nem emlékezett sem az arcaikra,
236 36| sertéskereskedőknek adták ki magukat, s ő az egyiknek a testvérhúga
237 36| megtudhatta belőle, hogy ő micsoda nagy gonosztevő,
238 37| császár eszközölte ezt az ő erőszakos kiszabadítását?
239 37| vendégfogadójában, ahol nem ő mér, hanem neki mérnek.
240 37| öltözött Ráby Mátyással. Ő az egyedüli nőalak a vendégtársaságban.~
241 37| megyei pandúrokkal, akik az ő üldözésében fáradtak. Természetes,
242 37| Janosics várnagy volt a belépő. Ő a Pest megyei pandúrok egyenruhájában,
243 37| garas?” Hát persze, hogy az ő személyleírásuk után soha
244 37| magatartás hirdeti, hogy ő a „legény” a csárdában.
245 37| csaplárné felkapta a nótát, s ő dalolta el az utolsó versét,
246 38| hogy nem én lettem a férfi, ő meg az asszony. Jertek,
247 38| játszani, úgy irányozgatta ő annak a pisztolynak a lyukas
248 38| társaik segítségére.~De ő még azután is folytatta
249 38| legnagyobb veszélynek; mert amíg ő, mint a róka a vadászfalkát,
250 39| világított az útjára. A köd az ő menekülését is elősegítette.~
251 39| egy férfinak, hogy mikor ő, gyámoltalan leányképpen,
252 39| beszédes lett, s elmondta, hogy ő bizony nem szentendrei pógár,
253 39| Teréziától kapta a donációt, s ő maga a császárnak nagy híve
254 39| szájukat a feléje bámészkodók; ő csak azzal a kis poronttyal
255 39| valamikor a hadnagya volt ő annak, mikor az ezrednél
256 39| az egy cseppet sem, még ő kiabált a legjobban, mikor
257 39| érezni Ráby Máyás esetében.~Ő nem nevetett. Bosszúsága
258 40| keljen fel az ágyból, hogy ő ma bizonyos hazugságokat
259 40| bolond összefirkált, azt ő betűről betűre kiszedje,
260 40| Tárhalmy főjegyző járatta; ő volt az, akitől kitelt,
261 40| Magyar Híradó újságot; nem ő csinálta ám bele azt a tintapecsétet,
262 40| nagyon igyekeznek elolvasni? Ő is beletekingetett. Az apja
263 40| az magyarul írva, azért ő nem értett abból semmit.
264 40| udvarral. Nem is azt kereste ő ebben az újságban, hanem
265 40| történik. Hanem az, amit ő szeretett volna megtudni,
266 40| szomorúan tekinte rá: kitalálta ő azt jól, hogy a leány azt
267 40| angyalt sem cserébe.~– Pedig ő azt akarja tenni velünk.
268 40| hátramaradt nemzet vagyunk; ő más néppé, civilizált nemzetté
269 40| akartak bennünket ölni: ő fel akar bennünket támasztani;
270 40| országban, aki továbbadná, amit ő megindít. Minden parancsszava
271 40| védi minden ember, amit ő el akar törülni. Szent koronánkat
272 40| találja magával szemközt. Ő ezt nem is tudja bizonnyal.
273 40| adót és subsidiumot. S most ő még új contributiókat, új
274 40| kisleánynak a nagy írás, ő maga vágott neki új kalamust
275 41| figyelmeztetve volt arra, hogy az ő első hivatalnoka Magyarországon,
276 41| helytartótanács elnöke, gróf N…y az ő politikájának nem híve.
277 41| vajon e nyakas ember, aki az ő rendeleteit olvasatlanul
278 41| hogy ezt a fiatalembert az ő szemmel tartása végett küldték
279 41| hálószobájába, aminek a kulcsa az ő zsebében volt, kívülről
280 41| van tálalva.~No, mármost ő is szaladhat falatozni,
281 41| gondolni, hogy mit írdogáljon ő itt egyre-másra. Hiszen
282 41| négyre jár az idő, s még ő nem ebédelt. Kínjában csupa
283 41| az asztalnál prezentálni, ő az adlatus in militaribus.~
284 41| fejét veszik, sem ismer ő meg abból de csak egy keserves
285 41| saját autographonját.~De biz ő maga sem tudott abból semmit
286 41| fog szunnyadni, s akkor ő aztán „ill a berek, nádak,
287 41| téglát pazarol”; mivelhogy ő építette a legnagyobb piramidok
288 41| azér(t) is!”, mivelhogy ő mindenható. „Memnon” onnan
289 41| maradt őexcellenciájával. Ő az íróasztal mellett, az
290 42| állapotok.~Érezte, hogy az ő egész tragédiája valami
291 42| tóduló világesemények az ő történetének veszedelmes
292 42| ideje bekövetkezik, akkor az ő szentendrei causáját többé
293 42| hogy a mennydörgés alatt az ő cirpelésük elvész. Pedig
294 42| természetes, hogy minden partit ő nyer meg. Csak akkor veszi
295 42| másképp üt ki, mint ahogy ő szépen kicsinálta.~A pesti
296 42| hiheti azt őfelőle, hogy az ő egész történetében lehet
297 42| hogy vajon csakugyan nem ő az az országcsaló gazember,
298 43| helyre az elnök úr.~– Kérem! Ő a császár megbízottja.~–
299 43| Azt bátor vagyok tagadni! Ő a mi személves felelősségünk
300 43| híttak, eszébe jutott, hogy ő tud valamit diákul, s ettül
301 43| valamit diákul, s ettül fogva ő lett Cicero. A latin nyelv
302 44| szolgálatára állíttatott az ő ajtajuk elé.~– Ki tudja
303 44| elbámulás sora.~Hisz ez az ő két kísérője; a két rác
304 44| Rab Ráby megszökésekor az ő börtönajtajánál?~– Igenis,
305 44| társa siralmas példájából; ő még Ál-Kurovics korában
306 44| felnyílik Rab Ráby ajtaja, s ő maga kijön rajta egy tüzes
307 44| inkább, hogysem azt, amit ő megindított, diadalra jutni
308 44| eltakarta arcát. – Talán ő sem állhatta azt meg anélkül,
309 46| abból a szegletéből, mely az ő feje fölött volt, egyszerre
310 46| hosszú nádszál. – Egész az ő fekhelyéig bocsátkozott
311 46| tegnap elbocsátottuk, s ő egyenesen hazakívánkozott.~
312 46| azon kegyességét, hogy az ő gyors kiszabadulását kieszközölte.
313 46| levelet, lepecsételteté, s ő maga írta rá a császár címét,
314 46| Kalabusz uram mire való?~Ő sem eszi hiába a vármegye
315 47| hamisított, az is, amit ő saját maga írt. Az utóbbit
316 47| tartani felette, s aztán ő maga vezeti azt le Belgrád
317 47| csizmák kopogtak ott az ő mennyországában. A császár
318 47| lett volna ínye szerint az ő betegek számára is nagyon
319 47| megyéket felszólítják, hogy az ő rendeleteinek elleneszegüljenek.
320 47| Ez az egész világ nem az ő világa; ő csak egy kísértő
321 47| egész világ nem az ő világa; ő csak egy kísértő lélek ebben –
322 47| a monarcha színe előtt.~Ő maga saját kezével siet
323 47| megyei börtönbül, melyben ő maga tudósít, hogy még mindig
324 47| meghallott, azt felhasználva s az ő keze vonásait utánozva,
325 47| megyei börtönöket, s akkor ő felséged lábaihoz borulva,
326 47| volna a falakat, hogy ha ő nem szólhat, azok mondták
327 48| amennyin egy ember befér, ő maga jött elöl, maga után
328 48| alatt van; itt nem fogja ő hallani az ő angyalának
329 48| itt nem fogja ő hallani az ő angyalának vigasztaló szavait
330 48| volt az a szalmaszál, amibe ő azt a maradék papírlapot
331 48| hálával.~Hogy is jutott ő ehhez a gráciához?~Mit locsogott
332 48| védelmi replicát, amit az ő nevében készített a számára
333 48| Az a nagy halmaz írás az ő processusa volt.~Igazán
334 49| s ha azok kimondták az ő szerettére: „El kell neki
335 49| El kell neki veszni!”, ő azt mondta rá: „Én nem engedem!”
336 50| egy nap vagy több nap az ő oltalmazó angyala nem jöhetne
337 50| angyala nem jöhetne el, az ő táplálékát lenyújtani. Egy
338 50| azon a hármas páncélon. Az ő angyala meghalt.~A porkoláb
339 50| Rábyéban – mert az, akit ma az ő feje fölött elénekeltek,
340 50| vittek, nem Mariska volt, az ő védangyala – hanem Fruzsinka,
341 50| védangyala – hanem Fruzsinka, az ő hűtelen hitvestársa; aki
342 51| megmérgezési szándék az ő bárdolatlan lelkének a szüleménye
343 51| hogy hagyjon neki békét, ő nem tartozik a hívei közé,
344 51| nyomorúságát, mint azért, hogy ő is segített a császárnak
345 51| szó bántotta az elnököt.~Ő nagy dignitárius úr volt;
346 52| akarja, hogy abból, amit ő elkezd, valami jó lehessen!
347 52| fogoly nem férfi, hanem nő. Ő ismeri a családját; ez egy
348 52| nőtül, hanem attul, hogy ő nem közlekedhetik a fogollyal
349 52| atyjának, hogy hadd maradjon ő itt; hadd ápolja ő maga
350 52| maradjon ő itt; hadd ápolja ő maga azt a nőt.~Bizony csak
351 52| Mátyás szűk ege megfosztva az ő édes angyalától, s így váltotta
352 52| így váltotta azt fel az ő életének, szerencsétlen
353 53| szívükben igazat adtak neki; de ő egy eszmét testesített meg
354 53| vastag hajóalattsághoz az ő Ráby Mátyását – a Pápis
355 53| mindez miért? Azért, hogy az ő nyomorult teste megszabaduljon
356 54| Isten ellen való vétek, amit ő ez igaz ember vesztére komplotizált.~–
357 54| tehettem? Itt a vicefiskális; ő tudja a legjobban…~– Én
358 54| nyelve egy kis időre! Ekkor ő az „uraknak ura!”~Jött azonban
359 54| az utca szegletén, csak ő maga jött el a kis vasajtóig.~
360 55| tartozásokért el van marasztalva, ő készpénzzel kifizet minden
361 55| jobban össze volt törve, mint ő. A betegség halált jósló
362 55| életében panaszra adott okot. Ő is csak ember volt, mint
363 55| embernél el van temetve az ő halottjuk.~Ráby valamennyi
364 55| hogy az tud annyit, hogy ő éveken át aljas gonosztevők
365 55| Ráby azt hitte, hogy ezzel ő most ki van fényesítve.
366 55| szeme közé vágták, hogy ő nem lehet tanú, mert Magyarországon
367 55| derék embert rágalmazni? Ő nem ismeri a személyét,
368 55| állni a szép szemeknek, s ő is a két magyar szavazatához
369 55| elégedjék meg a Ráby azzal, hogy ő maga tudja, hogy a becsületbíróság
370 55| palatinushoz, Sándor főherceghez; ő viszi távollétem alatt a
371 55| Nem hitték el neki. Az ő dolga bebizonyítani, hogy
372 55| Emlékirataiból meg fogják tudni, hogy ő nem kézműves, hanem bécsi
373 55| cáfolják meg, ha tudják! Ő helytáll nekik bárhol és
|