Fejezet

 1     5|      nevessen már, urambátyám! – dörmögé a patvarista.~Nevetett is.~–
 2     6|         őkemét.~– Ezt a fickót – dörmögé bíró uram a nótárusnak –,
 3    17|          De bizony meghasznál! – dörmögé Marci, visszaadva a kulacsot. –
 4    19| meglőttem egyszer velük egyet; – dörmögé aztán halkan. – Nem halt
 5    20|         még ez is gyáva lenne! – dörmögé magában Ráby, akit kezdett
 6    32|         Tisztelem a mesteremet – dörmögé Garabos uram, mely felelet
 7    34|        Nem éppen ez az a dolog – dörmögé a bajusz alól Leányváry
 8    37|           Lassabban beszéljünk – dörmögé Kurovics, s fél szemmel
 9    38|        csendesen az ajtón, s azt dörmögé halkan Villám Pista fülébe:~–
10    49|         hogy egészen meghalsz! – dörmögé Janosics uram, mikor e szavak