Fejezet
1 1| temetőt, amelynek helyén most a nemzeti színház áll, akkoriban
2 1| azzal a faktummal. hogy most olyan sok van.~
3 2| a családfő nem mozdulhat most az ülnöki székről, minden
4 2| loptak egy ludat, s azért most mind fejenként kapnak hat
5 2| asszesszor úr szavaiként: „Most mi hegedülünk tinektek;
6 3| mindenkivel kacérkodik. Most is hogy viseli magát az
7 4| hajábul.”~– Ugye?~– Ugye? Most mindjárt convincálva lesz
8 4| aztán canis tota mater! – Most azután, mint a vulkáneruptio,
9 5| felült a hintóba, amivel most már csak lépést lehetett
10 5| fejével nagy büszkén.~– Most nevessen már, urambátyám! –
11 5| embernek megáll az esze. S most már, ha Fruzsinka kisasszonyra
12 5| postamestereket rendelt, s most már kocsin, lovon küldeti
13 5| calculálhatok; mert a zsidóknak most éppen malapropos új esztendő
14 5| De hát mire kell neked most olyan nagy sebbel-lobbal
15 6| dirigálta az egész vonatot: „No, most grádics jön! Nagyot lépjünk
16 6| Rengeteg pénz lehetett az! Most ismét megszaporodott egy
17 6| legyen hol meghúzni magukat: most is üresen áll.~– Hát tehetünk
18 7| higgye, aki akarja! Tán még most is hűséges a kis Mariska
19 8| azt mondta erre a zsidó. (Most már nem mondta neki, hogy „
20 9| rá, mert megütlek! No, de most már csak nem eresztelek
21 9| parancsoljon.~– No hát, most az éppen azt parancsolta,
22 9| Ez már capitalis dolog! Most már azt mondom, hogy ember
23 9| száz vicispánságnál; aztán most üres.~– De hát hogy keveredem
24 9| Kedves öcsém, beszéljünk most a dinnyékről. Nézd azt a
25 9| ravaszul mosolygott.~– De most jut eszembe valami. Hiszen
26 9| aki sohase próbálta, hogy most minden jezsuita, kálvinista
27 9| kalapáccsal.~– No, édes öcsém, most már megengedj: készülőre
28 9| vehessünk megunknak, így most a káposztáskerteken keresztül
29 9| kész a gyanúper ellened. Most csak tedd el magadat a háznál;
30 10| én már megházasítottalak, most már rajtad a sor, hogy megházasodjál. (
31 10| házigazda holmiját is, aki most már valamelyik ángyának
32 10| terjedt, hogy az az úr, aki most itt letelepedett, a császártól
33 10| elmondá, hogy az bizony most ment ki éppen; de azt mondta,
34 10| fehérnép összeült – fonni.~Most is ott ülnek: a két szolgáló
35 10| elpirul, mikor megszólítják. Most megszólításra sem volt szükség:
36 10| Zrínyiászt is ideadja; de most még nem értek hozzá.~– Hát
37 10| csak diákok kezébe való.~Most egyszerre egy harmadik is
38 10| másik kezet akar csókolni.~Most az egyszer tartotta kezében
39 11| az ajtón.~A főjegyző még most is szép, méltóságteljes
40 11| zabra alkudtak volna, s most arra paroláznának; a régi
41 11| felborzoltam a hajadat; most ezt se tehetem már, hisz
42 11| öcsém!~Ráby csak elbámult.~Most aztán Tárhalmy arca elkomorult.~–
43 11| hogy miben jársz te itt most.~– Itt? (Tudná talán?)~–
44 11| szomszédok szedték széjjel.~– Most azután boldogok a lengyel
45 11| arról beszélni, hogy ő itt most háztűznézőben járt, az már
46 12| találni, hogy mit akart ő most mondani.~Mikor Ráby Mátyás
47 12| és sarkát fölemelte, s most már ő is „Servus humillimus”-
48 12| hogy csak menjen be hozzá, most éppen a toalettjét csinálja,
49 12| házakat vásárolt a nyereségen; most a császár azt teszi, hogy
50 12| szokta helyrepótolni.~– Hja, most annak kilyukadt a feneke.~
51 12| szigorral szokott ítélni. Most éppen azért küldött le engemet,
52 12| Kärtner-kapui színházban? Vagy még most is minden igazgató sorban
53 12| után.~– Bizony, énnekem most más Mercurokkal van bajom,
54 12| még a cimborák? Hol van most estenkint az összejövetel
55 12| Nackender Herrgott”-nál?~– Nem. Most „Zur guten Frau” jár a társaság.
56 12| kocsmáros felesége?~– De azt én most meg nem kérdezhetem, mert
57 12| vagy Kutzeloch.~– No, de most már színházba menetel ideje
58 12| nem kérdeztem az úrtól. – Most már igazán elmehet az úr.~
59 13| rabolni – ugyanazok, akik most ajándékkal telehordták. –
60 13| Ráby Mátyás a szobájábul. Most már igazán megharagudott,
61 13| praxis.~Azt hitték, hogy most is úgy történt. Eltelt egy
62 13| kézcsókolni. Soknak a háza még most is fedetlen volt. Soha jobbkor
63 13| nekik a megvetett bűndíjt. Most már úgy nézték, mint a megváltójukat.~
64 13| jelenté hüledezve, hogy no, most küldtek ám a nyakukra egy
65 14| gazdasszonyságára.~Hanem hát most menjen az ember egy kertbe,
66 14| tekintetes doktor urat!~– No, de most már elhallgass, indzsellér! –
67 14| megtudni, hogy mért kell most önnek itt lenni? – Jöjjön
68 14| láttam innen eltávozni. – Most egyszerre híre futamodik,
69 14| amiért idejöttem.~– Én most látom önt először, csak
70 14| erre az ijesztésre, hogy most már odaült a kisasszony
71 14| de a szemei maraszták.~– Most fogok csak igazán itt maradni! –
72 14| régen.”~– Hagyjon ön el most! – súgá neki, de szemei
73 15| beleélte ebbe az eszmébe, s most elkeseredett, hogy nem lett
74 16| csonkatoronyba csukatom (ott ugyan most a színészek játszanak).
75 16| őket Ráby, hogy hiszen csak most gyulladhatott az ki, könnyű
76 16| tengelyre. Mivel hordjanak most vizet az erdőoltásra? Lett
77 17| hagyott játszani magával, most előhozza azokat a bizonyítványokat,
78 17| megvetnél te engemet, ha én most a te szavadra meglágyulnék,
79 17| komolyságában. Te azt akarod most, hogy az általad kiderített
80 17| gazdag vagyont veszítünk el.~Most aztán a Ráby is kitört.~–
81 17| lehetett valaha, aki maga most a legszebb virágában élő
82 17| délceg ifjú. Biz, ez úgy van!~Most azonban éppen egy olyan
83 17| égettem ki?” Hát tegezz engem most is.~– A magam részéről igen
84 17| szóval, hogy „faragó ember”. Most éppen sietek az embereimet
85 17| kontrabontot csinálnak.~Most már kezdett hozzáhajazni
86 17| gazdáját. Némelyiknek a címere most is ott lógott a kapu fölött.
87 17| takács”. A zuboly döngése most is kihallik az utcára.~–
88 17| csizmadia meg Zöld takács most is itten laknak, de a házak
89 17| zsellérségben laknak ott most. Elvették tőlük kótyavetyén.~–
90 17| hol ennek az orvossága? Most a néptanító lakása elé értek.~–
91 17| kijárt neki. Úgyhogy az öreg most abból él, hogy dohányzsacskókat
92 17| eligazították a dolgukat, hogy most már a félig összedűlt házra
93 17| aminek a puszta helyén most a libák legelnek; olyan
94 17| legtöbb háznak a tetején most dolgoztak.~A gazdák csak
95 17| hol annak a rejteke. Azt most be kell falaznom.~– Eszerint
96 17| csináltam el úgy, hogy arra most aztán keresve se talál senki
97 17| mind tréfa volt eddig; de most már a földet húzzák ki a
98 17| Vajon ki lakodalmaskodik most?”~Mikor aztán a piacra kiért,
99 17| hozzá:~Piros csákós süvegem,~Most élem víg életem,~Bokréta
100 17| már arra.~– No, hát azt most már megadom. – Van pénzem.
101 17| is szorította a kezét.~De most már igazán ment a Marci.~
102 17| egyszer visszaszólították; most már egészen más hangon.~–
103 17| látom, hol az a bor? – No, most cigány, húzd az én nótámat: „
104 17| kisbíró! Azt mondom, hogy most mindjárt kieblábolj innen,
105 17| gondold, hogy az ember itt most tégedet kujonérozni akar.
106 17| ülésben kuttogó mérnökre. Most már értette, hogy mit kiabált
107 17| Marci a kocsiban ülőre: „No, most iszunk mindjárt nagyot,
108 18| kitalálta, ami történni fog.~– Most ennek az lesz a következése,
109 18| bizony mondom neked, hogy ha most nem megyek fel Bécsbe, akkor
110 18| orcája a fejébe vette, hogy ő most el akar pirulni, az ellen
111 18| kimondását követeli. Ha most elmennél a Zsidó utcába,
112 18| részébe, s azt a helyet, ahol most lakik, sóval fogják behinteni!~–
113 18| S tanácslom is, hogy már most maradj itt, és várd be a
114 18| az ebédre hívást; de én most erős diétára vagyok szorítva,
115 18| jó nevető szokott lenni.~Most pedig megállhatta nevetés
116 18| szemöldökével; kapott rajta, hogy most mondhat valamit, ami már
117 18| hogy valaki megfogja.~– Most már rá lehet kezdeni a nevetést,
118 18| szabadon ereszték; ezúttal most az egyszer még kikerülte
119 19| az ajtót, azt hitte, hogy most mindjárt megeszi.~– Miért
120 19| barátod, Petray.”~Ráby szemei most már megszűntek kőmereven
121 19| keblébe dugva.~– Hát már most mit fogsz csinálni?~– Legelébb
122 19| fogadtad volna meg. No, de most már szeretlek! Ejh, hogy
123 19| pisztolyt itt az övemben?~Most már ő kezdte el azt tegezni.~–
124 19| kapitányra, ott fekszik most Zsámbékon. Annak még nagyobb
125 20| Becsülöm érte.~– Hát most már tudod, hogy mért jöttem.~–
126 20| nem tették. No, hanem hát most az egyszer én magam csíptem
127 20| karja az oldalára. Csak most tudta meg, hogy ő eddig
128 20| is általa kihívottnak. – Most tehát nyolc óra. Fél óra
129 20| még egy óráig itt időzni, most következik a férj, még annak
130 20| patvarista volt idehaza. S most is meglesz a rajza – nem
131 20| hát mi a magunk dolgával most már nem fogunk őrá várni;
132 20| elsőbbségi jogát, s ő jön már most másodsorban. Mi végezzük
133 20| aztán parolát adtak.~Hanem most aztán jöjjön az a Gyöngyöm
134 20| jöjjön az a Gyöngyöm Miska! Most már két ember vár reá, aki
135 21| Összeültek aztán tanakodni, hogy most már mit tegyenek.~Pert kezdeni,
136 21| amennyiszer visszaadassék.) Most is nagyon szerette még ezt
137 21| kapod vissza.”). De már most mit csináljunk a csábító
138 21| fel a törvényszék előtt, s most már ő kérhette ellenfelének
139 21| Nekem? Két feleségem?~– Akik most is élnek – szólt Petray
140 21| judices elébe tartozik-e? – Most elmehetnek a felek Isten
141 21| amelyiknek több esze volt most, mint a fejének, előre,
142 21| ember vagy? Azt hiszed, most is patvarista vagy még,
143 21| furcsa történetről; mert ő most a dinnye-melegágyak elkészítésével
144 21| feleségben nem lesz hiányosságod. Most már van három. S ha egy
145 21| házassági bizonyítványa hamis.~– Most jövök már rá, hogy miért
146 21| azt, amelyik fejni tud. Most jó volna otthon, mert a
147 21| veled.~– Jaj, dehogy érek én most arra! – monda a Böske. –
148 21| eddig a házba:~– Hiszen most is elmondhatod, hogy mi
149 21| keed öreg apja! Aszongya: Most mingyá rávágok ezzel a bottal!
150 21| hát tudod-e, hogy neked most mingyárt meg kell esküdnöd.
151 21| nótárus úr azt mondta, hogy most mingyárt meg kell esküdnöm,
152 21| hitte, hogy már elég volt. Most következett még csak az
153 21| megvigasztalódott.~– No, most csak takarítsd össze azt
154 21| azt mondá neki:~– S már most azt mondom, Böske, hogy
155 21| keblébe nincsenek dugva, most a számadások szépen be volnának
156 22| az nagi vrac paraztoc.)~Most már vége van minden tréfának –
157 22| Jól be volt már vásárolva most is, s a háta mögött lehetett
158 22| kicsiholt az ürömtaplóba. – És most az úrnak semmi keresete
159 22| compossessort akart mondani), már most alá is út, fel is út, mehet
160 22| Csak bízd te azt énrám. Már most csak hagyd te a dolgot egészen
161 22| antipátiájuk van a nemesuraknak. Most éppen a velencei nemesek
162 22| Rákóczi-hadjáratot végighadakozta, s még most is abban a viseletben jár,
163 23| éjjeli~ Dínomdánom.~Most azonban megérkezik a bicskei
164 23| bosszantják őket.~De még most nem vesznek össze. Ki a
165 23| törvénytelenül occupálták. Most ő bennünket, velencei és
166 23| hogy feledségbe ne menjen, most pedig cum gentibus üljetek
167 23| patáliánál ez a fődolog. Most én kommandírozok. Tehát
168 23| mink ilyent többet is; de most nem érünk rá; csülökre,
169 24| bolond dolog ám ez, amit ők most itt csináltak.~Megrohanni
170 24| frater! Ezt szeretem már! Most van kegyelmed az igaz úton!
171 24| mindennel, amit tud. – Őfelsége most csupán atyai kegyességének
172 24| kiseprűzik a városbul.~– Ez most még úgy lehet; de mind megváltozik
173 24| Budapest, mi volna Magyarország most, ha ez a terv kőbe vágott
174 24| Micsoda? – kiálta fel, s most már a szemei fehérét is
175 24| Nem értem!~– De én értem. Most már, „dominus frater”, elég
176 25| nem volt olyan szép, mint most, hanem olyan bűz akkor is
177 25| akkor is volt benne, mint most. Abban a hajdankori vendégfogadóban
178 25| annyi por volt már, mint most.~Ráby Mátyás ide indult
179 25| hordják is a szarvaikat most, ő ezeket mindet le fogja
180 25| a sok inzsellér ókumlál most?~Ráby kíváncsi volt rá,
181 25| szerencséje.~– Nohát, már most ebből megértheti az úr,
182 25| Elmondta, hogy miért sétál ő most itten. Azért, mert itt még
183 25| lehet lépkedni.~Ráby Mátyás most már kezdett gyanakodni,
184 25| a kezembe a poharat, aki most elment.~– Elment?~– Igen,
185 25| akkor Pesten hatszáz, mint most. Ketten voltak mindössze;
186 26| hogy mi volt az, amivel most hátba hajították: sárgöröngy,
187 26| odakinn a hetivásárban.~Most aztán olyan egyedül maradt
188 26| egyike volt Lievenkopp (most már őrnagy), aki azóta csakugyan
189 26| urammal együtt maradt. – Most lesz még csak, ami lesz!
190 26| elmondta neki a Fruzsinka, hogy most a bátyám nem küldhet, mert
191 26| pitvarban.~– Nohát, akkor most eredj haza, aztán megint
192 26| megkapta a maga illetőségét, s most már azokra ne számíts. Bíró
193 26| diák hozza a jégesőt? – Most te vagy a garabonciás diák.
194 26| tanácsot adom neked, hogy te most addig a városba be ne menj
195 26| Dehogynem megyek. Inkább most már sietnem kell közéjük,
196 26| hogy össze ne csókolják. Most azonban senkinek sem jut
197 26| felvilágosítá, hogy itt most nem jó lesz beszélni; jobb
198 26| szépségével, minden jóságával. – Most pedig maradt belőle az a
199 26| protocollumba vétetendő, s már most felhívja a vádlót, hogy
200 26| Mátyás, nagy bámulatára, most tudta meg, amit már minden
201 26| felzúdult tengernek: – Most takarodjanak kegyelmetek
202 26| hogy ebben a városban már most egy pipagyújtásra se maradjon
203 27| továbbállt; tudja tatár, hová? Most már kollégák vagyunk mind
204 27| hanem hát nagyobb baj van most annál. – Ugyebár, te most
205 27| most annál. – Ugyebár, te most levelet írtál a császárnak?~–
206 27| szentül azt hitte, hogy most csak mókázik. Azért poharat
207 28| aludni abban a cseberben?~Most újra felhangzott az a kórusban
208 28| rajta gondolkozni, hogy most hol van. Bejárhatta lelkével
209 28| háznak: azt a föld alattit – most már ez a tapasztalata is
210 28| számuk megkevesbedett, s most már jobban kinyújtózhattak,
211 28| féltében dobogott a szíve. Most meg fogja tudni a porkoláb,
212 30| híres „corridorfolyosó”? De most nincs időnk rá, sietnünk
213 30| bihászman – izéket. Úgy. Most írja rá kívül veres plajbásszal: „
214 30| expediantur”.~No, hát már most expediálva van mind.~Azok
215 30| jöttek ki a szobájából.~No, most jöjjön valaki instantiával
216 30| fiatal kisasszony.~– No, most kellenek nekem ide fiatal
217 30| magához. – Bolond gyerek! Még most is tudja szeretni! No, hát
218 30| bekerültél, ha ez a gyerek nem!~Most aztán egyszerre megnyílt
219 30| legnagyobb paroxismusában.~– Most fogja az úr ezt a levelet,
220 30| kell? Nincs is. – De már most ne sírj hát!~Lehet is a
221 30| megsimogatta a fejét.~– De már most aztán hogyan mégy majd haza?
222 30| is fog szökni. Ebből már most semmi sem lett; mert amerre
223 30| hajolnom a parancsolatja előtt.~Most aztán megértett mindent
224 30| Bihászman? – Hát már most azt hiszi az úr, ugye, hogy
225 30| rosszabb helyre jutott. – Most tűrhető helyen van. Kitalálja
226 30| hogy onnan kihozták, és most itten lehet? Hát nem mondta
227 31| folytathatta, ahol elhagyta, s most már maga is hozzálátott
228 32| azt ki nem állhatom. No, most elmehettek, fiaim, szervusz
229 32| bukdácsolással ki a szobából.~Most aztán a szobatársait kezdte
230 32| cselszövényt, s elősegítette; de most végre mégis rajtavesztett
231 32| idebenn. – Garabos uram most már csak úgy fűszerképpen
232 33| Kettőnk közül én átkozom azt most jobban.~– Én nem átkozom
233 33| azt hinné az ember, hogy most mindjárt levágja a németet
234 33| mondani! – szólt Ráby, s most már félkönyökére dűlt az
235 33| várják, hogy folytassam.~Ráby most már egészen felült az ágyában.~–
236 33| ugyan úgy hangzik, mintha én most mentegetném magamat. Van
237 33| szeretném azt jobban, ha az úr most ahelyett, hogy a gézengúz
238 33| Azt gondoltam, hogy már most észre tér, s visszamegy
239 33| ment. Dehogy tért észre. Most kezdett el még csak igazán
240 33| úgy lépre kerített, hogy most itt búsulhatok két esztendeig,
241 34| őt magához Petray úr (aki most a tiszti ügyészi állomást
242 34| Hasonló tettért ugyanaz, aki most megbízta vele, ítélt rá
243 34| valamerre a limbusba, s most pénz helyett a felmondást
244 34| postalegény elsikkassza útközben. Most is egy egész csomagot hozott.
245 34| világon, mint Ráby Mátyás! Most ismerték hát meg, hogy ő
246 34| ellenkezőre fordultak, s most már készek a vérüket ontani
247 35| maga dolgát meg a Rábyét, most már egyesítve mind a kettőt;
248 35| hármas lakattal az ajtót.~Most azután teljesült a kívánsága;
249 35| fejéért egy fületlen pitykét. Most ül össze a törvényszék,
250 35| elzárták a külvilágtól. Most már nem kapott a börtöne
251 35| füttyszavával szokott visszafelelni; most nem adott neszt magáról.~
252 35| Hanem a szegény Rab Ráby már most megint egyedül maradt! Nagyobb
253 36| vizsgálóbíró, hogy:~– Ez most már nem lehet: a feladás
254 36| értesült, hogy megbízottja még most is a tömlöcben van. Azonnal
255 36| szabadon bocsássanak, s most ezek azt szeretnék, ha erőszakkal
256 36| levelei a tömlöc fenekéről.~Most már csak azt kérte őfelségétől,
257 36| elvett kulcsokkal.~– No, most Ráby úr, frissen nyissuk
258 36| volt kinn a szabad levegőn, most egyszerre a csípős decemberi
259 36| attól a gondolattól, hogy ha most őtet ezek az ismeretlen
260 37| Bécsben fogja már találni. S most már kezdett gyöngén megalkudni
261 37| következései lehettek volna, éppen most, amikor külháborút viselt,
262 37| öltek meg. A kocsmáros maga most is benn ül valahol Pozsony
263 37| egy hajdani híres szépség, most pedig egy tenyeres-talpas
264 37| elhibáztak valami dolgot, s most azt nekem kell helyrehoznom.
265 37| el a Rab Rábyt, mert az most olyan sima képű, hogy ha
266 37| visszavigyék bírái elé, akiknek most már lesz őt miért elítélni.~–
267 37| kísérőjével.~– No, iszen, most jutottak már kendtek esőbül
268 38| vagy?~– Disznókereskedő.~– Most mindjárt egy fogad bánja
269 38| kérem alássan.~– Ejnye, most mindjárt elsül az a pisztoly! –
270 38| félelmében a megszorított ember.~Most Villám Pista az egyik betyárnak
271 38| szépen tudod már! No, látod, most tanítottalak valamire, amivel
272 38| Ha pandúrhúsra éheztetek, most jöjjetek, tálalok!~Ez utolsó
273 38| hangosan tapsolni és kacagni.~– Most már szaladhattok a kis uram
274 39| És gondolhatta, hogy ott most Fruzsinka csatározik az
275 39| francia gobelinszőnyegek, amik most a műértőt bámulatra ragadják,
276 39| Rögtön felé indult.~– No, most gyerek, riktájk! Jön a császár!~
277 39| nem is kapod vissza soha, most már itt marad az, a regement
278 39| szemébe nevető ellenséggel, s most itt állani asszonyruhába
279 39| hűséges ordinánca volt, most pedig még csak rá sem néz.
280 39| esküdtek mennyre-földre, hogy most látják először a kisasszonyt,
281 40| ennek ez a rendi.~Mariska most, ügyes harcolókint, más
282 40| képesek megérteni?~A kisleány most már belemelegedett az ostromlásba,
283 40| lábának vasba kerülni.~– Most mindjárt megértetem a kisleánnyal,
284 40| pohár kicsordultáig; mert most már az egész nemzet felgerjedt
285 40| értik azt a kisleányok. Most hát értsd meg. Annak az
286 40| az adót és subsidiumot. S most ő még új contributiókat,
287 41| nehezen ráállt a tudós. – No, most már, gondolá a kamarás,
288 41| őexcellenciája jó asztalt tart!~Most csalatkozott azonban még
289 41| S meggyőződhetik róla. Most pedig elmehet früstükölni,
290 42| itt le van írva? S csak most kezdi megismerni magát,
291 42| nem volt neki egyik is, s most ez a rongy ellene támad,
292 42| mondta volna Ráby, hogy „Most már bizony visszamegyek”,
293 42| Rab Ráby történetét.~„De most már visszamegyek!”~„Nem
294 43| van a csónakunk. Mink is most jöttünk át. Két óra sem
295 43| Janosics uram megjelent; még most is sántított attól a lövéstől,
296 43| kamarás urat láncra veretni. Most mindjárt vegye le a békóit,
297 43| Az megvirradt szépen; ők most már egész biztos helyismerettel
298 44| A két hajdú behozatott.~Most aztán Ráby Mátyáson volt
299 44| személyesíté Kurovicsot.~Most aztán csakugyan nem tudta,
300 44| szőtték-fonták azt ellenem! S most a saját imposturájukért
301 44| az ügyetlen varázsmesét.~Most emlékezett már vissza a
302 45| uram, megszeppenve, hogy most mindjárt megpüföli ez a
303 45| kancsó se jöhetett be hozzá.~Most lett már azután valósággal „
304 46| historia fog taamadni ebbevl.)~Most már kezd a történetünk egészen
305 46| est? – rebegé.~– No, ugye? Most már rajtatok a sor azt mondani: „
306 46| ön a magáét az enyimhez; most háromfertály kettőre, holnapután
307 46| vágtattam, hogy hazajussak; most kegyelmeteken a sor. Akinek
308 46| hinni! Dehogy van otthon! Most is Rab Ráby az, s ott ül
309 46| fogadást tett, hogy ha még most is ki tud ebbül a börtönbül
310 46| börtönéből kézen fogva.« Még most is itt vagyok.”~A hét nap
311 46| kőművespallérja volt.~Ez most azért jött, hogy a börtönajtó
312 47| Ezen az asztalon, amelyre most az ebédjét felhordják, írták
313 47| tartatik.~No, táblabíró! Most mutasd meg, hogy mit tudsz.
314 47| súgta meg semmi ösztön, hogy most itt mellette, körülötte,
315 48| elhelyeztetve őt új fekhelyén. (Most már nem voltak láncai, kinyújtózhatott.) –
316 48| ügyéről.~Hiába is akart volna most vele beszélni, mert a rabnak
317 48| azokon valaha nehéz vas volt; most már csak be kell gyógyulni
318 48| száján.~– Hát ezt a változást most nekem köszönheti Ráby úr,
319 48| lett helyembe szolgabíró. Most a particularis congregatión
320 50| Rab Ráby reszketett; de most már nem a hidegtől.~Estefelé
321 50| diadalmasan.~Túltett a hóhéron!~„Most mondd már, hogy nem fáj!”~
322 51| tragoediaia elmondatic.)~Ráby most már kívánta, hogy hoznák
323 51| maga halálára.~– No, Ráby! Most jóllakhatol már kedved szerint!
324 51| Honnan a pokolbul vegyek én most kálomista papot? Majd én
325 51| kálomista papot? Majd én most mindjárt szaladok Dabasra
326 51| már. – No, bizony! Éppen most volt a tisztelendő fráter
327 51| bűnét; ezek miatt szenved most a delikvens ily méltó büntetést
328 51| parancsolgat!~– Bihászman? De ha én most mással vagyok elfoglalva?
329 51| üldözésnek volt kitéve. Most ennek kellett odajönni,
330 52| felrémíteni a világot, s most már kegyetlenkedett.~Vakmerő
331 52| a beneventáláshoz. – Még most is sántított a lövéstől,
332 52| levéltárból Rábyhoz leizengetni.) Most aztán ezt a szobát Fruzsinkának
333 53| Itt van a szabadító! Ah, most emezeken van az elsápadás
334 53| annyi se jönne ki rajta. Most válik el, hogy ki férfi
335 54| engedelmeskedő rabja a kötelességnek, most egyszerre lángarcú, parancsoló,
336 54| alakká változott át.~– És most, uraim, következik a tisztújítás!
337 54| igazak és hamisak fölött. Most már felszabadult a szó!
338 54| ez ellen! – ordított bele most harmadiknak a szolgabíró. –
339 54| arrul majd teszek én! Ha ők most azt mondják, hogy a Ráby
340 54| Ez a keleti pestis! – Most már kitalálta a jelenségeiből
341 55| már azt hitte, hogy no, most leborítja a sipkájával,
342 55| azt a választ kapja, hogy most adják fel a császárnak a
343 55| a Rábynak tett ígéretét.~Most már csakugyan minden közönséges
344 55| kigyógyítható betegek közé.~Most már a meggyilkolt becsületét
345 55| azt hitte, hogy ezzel ő most ki van fényesítve. Rövid
346 55| hírlapokba is beiktatja. S ez most rossz vért fog szülni; a
347 55| mondta neki:~– Fiam, én most már nem tehetek semmit;
348 55| tudni, merre tévedt el! Ráby most már kezdett futóbolond lenni.
349 55| lát.~Bizonyos volt, hogy most már ilyen kigondolt aprólékos
350 55| mert gyanúban van!~Ráby most már vehette észre, hogy
351 55| ezt nem bírta eltitkolni.~Most aztán azt hitték róla szentül,
|