100-allna | allo-azono | azont-berbe | bereb-botok | botoz-csapn | csapo-diffi | digan-elcsa | elcse-elote | eloto-ertek | ertel-felad | felag-fesze | feszi-fugie | fugiu-hagyt | hahho-hebe- | heder-huzav | huzna-itatn | itato-kapuj | kapuk-kesei | kesek-kinyi | kinyo-kotes | kotot-lagya | lagym-leolv | lep-masli | masna-megmo | megmu-merhe | meri-negyv | nehai-odaha | odahi-oppoz | optim-pelda | pelio-pudli | pudva-reven | rever-sotal | sotla-szeme | szemf-tajte | takar-terem | terez-tromb | tromf-utcak | utcan-vegte | vegun-vissz | visze-zwelw
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
16568 3 | epeszínű arcával, megsárgult szemfehéreivel, az önmagát bálványozó egoizmus
16569 5 | töprengéseinek, hanem a szemfényvesztő gyorsaságával előrántotta
16570 12 | Mercurokkal van bajom, és másforma szemfényvesztőkkel, akik a szegény nép tarsolyából
16571 54 | lomb lehull, a hó fehér szemfödéllel húzza be a földet, a nehéz
16572 54 | éppen csak itt Hunniában szemlélhető – hogy van két szó, mely
16573 10 | eléje ment a látogatónak szemlesütve, s mielőtt az sejthette
16574 37 | igyekeztek előtte felállni, amíg szemlét tart fölöttük az egy szál
16575 4 | hasonlított egy szájtátva, szemmeresztve hallgató kezdetleges emberhez.
16576 20 | nem esik olyan rosszul a szemnek, mint az ilyen fölfedezés;
16577 3 | végén, s a két bozontos szemöldök vetekedik vele haragos voltában;
16578 31 | tele sebhelyekkel, a bal szemöldöke erősen igyekezett eltakargatni
16579 6 | bele ne üssük a fejünket szemöldökfába!” Valami alacsony ajtón
16580 12 | magukat, majd finom pemzlivel szemöldököt rajzolni, azután meg egy
16581 6 | Erre megszólalt egy fekete szemöldökű rác ember: igazi bosnyák
16582 9 | azt, mert nem emeli fel a szempilláit). Aztán nem olyan leány
16583 44 | ez eset?~A megszólított szemre-főre tekingetett, a kezeit dörgölgette,
16584 33 | casust, emiatt keserves szemrehányásokat tett a hozzá menekült bájos
16585 42 | fogalmazva, úgy megerősítve szemtanúk és adatok bizonyítékaival,
16586 55 | a nevét, s a bevádlottal szemtül szembe kész szavának állni.
16587 33 | belebolondulnak érte. A szép fekete szemű tündér, akinek együtt udvaroltunk,
16588 2 | szidják az elöljárókat, szemükre hányva, hogy maguk pusztítják
16589 43 | talán nem eszi meg.~– Hát’szen mi is ott leszünk. Csak
16590 13 | neki békét, utoljára még szénát, zabot is ígértek hozni
16591 17 | se bíró, se nótárus, se szénátor, egy sem marad meg; s ha
16592 6 | Még az ökör sem bőg, ha szénával bedugják a száját, hát még
16593 37 | odakinn! De jól alszik a szentem, még a kiabálásra sem ébred
16594 51 | hirdetik ki a fejedre a szentenciát. Az pedig nem más, mint
16595 54 | szerető, hűséges szem…~A szentendreiek máig sem lelték meg a nagy
16596 53 | eltakarta kezével az arcát.~– A Szentháromság Istennek nevében! – hangzott
16597 32 | asszonyok. Aki éppen ellentéte a szentimentalizmusnak. – Aki fel sem veszi a világot;
16598 51(1)| hallottam, akinek a szava szentírás; a jelen magyar országgyűlés
16599 37 | asztalnál ül legfejül egy szentképáruló hanák, aki, hogy a dohányát
16600 52 | következtében megszállotta a szentlélek. Valami nagy dologra határozta
16601 21 | oldalbordáid?~– Az egyik Szentpálra Zarándban, a másik Bellovácra
16602 42 | Megyek Budára”, vagy „Megyek Szentpétervárra”.~Azzal elbocsátá őt kegyelmesen.~
16603 55 | fel a császárnak a halotti szentségeket.~Ráby kétségbeesett. Minden
16604 33 | szaladni. – Debacchált, hogy ez szentségtörés lesz. De én azzal fenyegettem,
16605 20 | Doria! Hiszen itt lakik Szenttornyán, két óra járásnyira hozzánk,
16606 20 | kezükbe adva, átküldtem őket Szenttoronyba. Már akkor otthon volt Karcsatáji
16607 30 | éppen biliárdozni készült. Szenvedélyes tekéző volt.~– Hát kérem
16608 24 | jöttek fel, egész égrekiáltó szenvedéseik tanújeleivel külső formájukon.~
16609 55 | orcáin.~Végighallgatta Ráby szenvedéseit, s akkor azt kérdezé tőle,
16610 53 | nyomorult teste megszabaduljon a szenvedéseitől! – Hát érdemes vagy erre,
16611 44 | üldözve? Miért e rám mért szenvedések? Miért a fejemre kimondott
16612 42 | bajáért magát kitenni új szenvedéseknek? Összeveszni halálosan,
16613 55 | érezte (saját szavai) húsz szenvedésteljes év után a szabadság- és
16614 25 | szükség volt. Mert hát minek szenvedjünk mi, pesti polgárok folyvást
16615 35 | kedvencnek is ki kellett szenvednie azért, hogy a Rab Rábyt
16616 40 | országért is mi okbul kell szenvednünk?~Tárhalmy elbámult a gyermeki
16617 40 | gyermeki szeretetünket a mi szenvedő anyánk iránt! Vajon belenyugodtál
16618 55 | megválva, az ártatlanul szenvedőnek többé elégtételt szerezni
16619 55 | nem a pénzért fáradtam, szenvedtem, hanem a nép felszabadításáért.
16620 33 | elmondhatja. Mi pedig egy bajban szenvedünk mind a ketten; csakhogy
16621 45 | pártján van.~Mikor ezt a szép, szenveteg arcú ifjút leültették a
16622 37 | Ráby orra alá.~– Hát aztán szép-e ez a leány? – kérdé a fejtakarót
16623 31 | az apám, a nagyapám, a szépapám, mind ebben a szöglében
16624 22 | lóháton Ázsiából; de egyik szépapja a Dózsa-lázadásba belekeveredvén,
16625 55 | udvari körök legünnepeltebb szépasszonya által akarták rávenni, hogy
16626 23 | valamennyi.~– Urambátyám – szól szepegve Ráby Mátyás –, én attól
16627 21 | azok datálva vannak.~– Te! Szépek?~– Tudja a magas mennykő! –
16628 12 | megláthatod a budai és a pesti szépeket. A darab nem sokat ér.~–
16629 23 | libeg-lobog, mind hazai kartony, szepesi vászon, gyöngyösi privilégium,
16630 3 | feladata udvariasnak lenni a szépnem iránt. Fruzsinka kisasszony,
16631 26 | testével, lelkével, minden szépségével, minden jóságával. – Most
16632 12 | kiszámítással odailleszteni a szépségflastromot.~S mikor készen volt a remekmű,
16633 31 | képzelné magát, erőre és dali szépségre nézve. Az orra pedig félre
16634 46 | megszólalt a feje fölött egy szeráfi hang: – Szegény Rab Ráby!~
16635 54 | sem mondták, hová.~Mint a szeráfok éneklése, mint a szférák
16636 23 | süvegével, piros sipkás szerbek, egy-egy turbános fő; a
16637 7 | pecsétnyomó, aranyszív és szerecsenyfej: a hóna alatt vitte a sapapáját4.~
16638 21 | amennyire már a pirosító szerecsika megtette; de tartott tőle,
16639 19 | Mikor az ember repül a szerelem szárnyain a boldog találkozóra,
16640 2 | A botozás időközeiben a szerelemalku igen erősen folyik. Fruzsinka
16641 18 | tartani, tudom, hogy a te nagy szerelmed tanúbizonysága, s imádlak
16642 18 | viszonozva van az én véghetlen szerelmem által. Tudom, hogy csak
16643 17 | elveszni? – Férjem! Az ég szerelmére kérlek: gondold meg a helyzetünket!
16644 54 | ostorcsapásait, hogy még tovább is szerelmeskedhetnek ezzel a szép földi világgal,
16645 18 | süveget, s aztán ő maga, elébb szerelmetesen megcsókolgatva az ezüsttokban
16646 21 | fiatal rác menyecske volt, szerémségi festőileg tarka öltözetben;
16647 28 | Mátyás helyében lett volna.~Szerencséjére Ráby nem volt Hamlet; mert
16648 19 | Házam, kívánatodra, mindig szerencsének fogja venni, ha nekem menedéket
16649 17 | felesége vadászni. Hátha ma szerencsésebb lesz, mint harmadnapja,
16650 19 | No, de régen volt az! Sok szerencsét hozzá, öcsém. Azt szeretem,
16651 21 | az ajtaját, s a legelső szerencsétlenre, akit a balsors hajdúnak
16652 17 | nem ismertem. Veled itt szerencsétlenség fog történni. Menjünk innen.
16653 55 | jóléteért küzd, soha sincs a szerencsétlenségben magára hagyatva, minden
16654 51 | orvosért elmondani, hogy minő szerencsétlenséget okozott.~A nagy vérveszteségre
16655 33 | meg az Isten azzal a nagy szerencsével, hogy a szökevény szép menyecske
16656 38 | Megtanították rá, hogy ne szeressen, ne becsüljön senkit, ne
16657 34 | nagyokat fohászkodva, míg szerét tehette, hogy orozva kezet
16658 14 | hogy nagybátyám valósággal szeret-e engem, s hogy én tudok-e
16659 14 | nagybátyámnak, hogy ki ne essem a szeretetéből. S azt bizony magam sem
16660 18 | gyávaságommal.~– Itt csak az én szeretetemről van szó.~– Az viszonozva
16661 18 | mint hogy rászolgáljak a szeretetére a gyávaságommal.~– Itt csak
16662 14 | tanúskodik a nagybátyja szeretetéről.~– A nevelést a budai Erzsébet-apácáknál
16663 10 | hajadon koráig megtartogatja a szeretetét! Nem kell érte küzdeni;
16664 42 | végtelensége ez a felfoghatatlan szeretetnek!”~„Mily lelki erő kellett
16665 7 | volt. Előre látta, hogy a szeretetreméltó asszonykirály uralkodása
16666 55 | Amint az agyonkínzott Ráby a szeretetteljes ápolás mellett annyira magához
16667 40 | Ezt a mi kínzó gyermeki szeretetünket a mi szenvedő anyánk iránt!
16668 19 | volna meg. No, de most már szeretlek! Ejh, hogy nem csinálsz
16669 17 | Hanem hát tudod, tégedet szeretnek. Ha meglátják, hogy te vagy
16670 30 | gyerek! Még most is tudja szeretni! No, hát ne sírj! Tudom,
16671 37 | cucám! Volt-e már betyár szeretőd?~S azzal megkapva Ráby kezét,
16672 21 | patvarista vagy még, s a régi szeretődet akartad meglátogatni?”~Lábhegyen
16673 28 | maradt pajtásához vagy a szeretőjéhez, s aztán megint vissza kell
16674 19 | előtt a feleséget, a maga szeretőjét nem szégyellte rágalmazni –
16675 40 | az embert, akit legjobban szeretsz ezen a világon, vagy azt
16676 15 | tetszik (én nem tudom, mit szerettek rajta), hát vedd el magadnak.
16677 11 | öcsém: én mindenkor nagyon szerettelek: mint a tulajdon fiamat.
16678 49 | s ha azok kimondták az ő szerettére: „El kell neki veszni!”,
16679 15 | megtámadottat szíve szerint szeretvén, e veszedelmek közepett
16680 46 | Visszaveszi a Böskét, s tehenet szerez mellé… Bírja békével.~Jaj,
16681 41 | eszközt erre a mai napra alig szerezhetett volna magának. – Mert amint
16682 1 | köpenyeget hordani, s nehogy a szerezsánokkal összetévesztessenek, a veres
16683 26 | kérdőre vesznek, honnan szereztem tíz esztendő alatt azt a
16684 5 | ezer forint. Így könnyebb szerrel megfizették érte a portót.~
16685 35 | rajta kacagni. A mester szerszámai, amiket behoztak, voltak
16686 35 | után, hogy hozzák már a szerszámait. Ráby felfohászkodott az
16687 44 | kettős lánc. Mindenféle ártó szerszámot elszedtek tőle, órát, pugilarrist,
16688 31 | hogy ilyen szobatársra tett szert. Válogatós volt. Jobban
16689 24 | hangos fenyegetőzést, s szertelen jókedvük támadt, olyan zsivajt
16690 10 | szeretik valahol! Hogy olyan szertelenül hűségesek hozzá! Hogy van
16691 40 | csikmákok, mint egy papmacska, szerteszét mindenfelé elszórva kisebb-nagyobb
16692 41 | megtudják Budán. Nagyon jól szervezett titkos policáj volt az,
16693 9 | számodra, még asszonyt is szerzek bele.~– Jó lesz, urambátyám.~–
16694 9 | Előbb a valóságos dátumokat szerzem meg, s addig senkinek sem
16695 6 | prédálja az ember a keserves szerzeményét.~Erre megszólalt egy fekete
16696 38 | hínak.~– Hát azután miféle szerzet vagy?~– Disznókereskedő.~–
16697 51 | barátot”.~Ez a veres barátok szerzete, még mielőtt József császár
16698 51 | többi fennhagyott egyházi szerzeteknek, hogy őket befogadják. –
16699 1 | voltaképpen miért választotta szerző ezt a címet regényéhez,
16700 19 | volna is, mint az „Erbia” szerzőjének (akinél sohasem tudhatta
16701 17 | ő népét tönkrerontja, a szerzőjével együtt.~Egy helyütt, amint
16702 51 | Egyike a sors véletlen szeszélyeinek, hogy a sebész, akit legelébb
16703 55 | magához; akkor egyszerre szétcsapta a köpenye szárnyait előttük,
16704 41 | lövöldözve a haragos penna szétfreccsenő kartácslövéseitől. Azt mondta
16705 43 | néptömeg között, hogy az szétfusson, s elhagyja Plötzlich úr
16706 54 | vészt.~S azzal erre a szóra szétfut minden ember a haldokló
16707 9 | bajusz elkezdett kétfelé széthúzódni. Az öreg ravaszul mosolygott.~–
16708 6 | szegények házába”; mind szétiramodik menten; úgy fél a város
16709 48 | odajön hozzá egy derék ember, szétkergeti róla bántalmazóit, elkezd
16710 55 | bizonyosan ki fogja nyomatni, szétküldi a világba, még a hírlapokba
16711 19 | leült egy székre, s aztán szétmeresztette a lábait.~Gondolta, hogy
16712 14 | jött a táblabíró úr, hogy szétnevette az alatta levő széket. Erre
16713 22 | szólítja, annak a szavára szétnéz, meglát egy követ az utcán,
16714 17 | szerint, s azt az elöljáróság szétosztja maga közt. A köznépet pedig
16715 17 | még az ősszel megkapták a szétosztott ajándékot?~… Hát – csak –
16716 17 | ivópoharad, amíg öblítettem, szétpattant a kezemben. A vizslakutyád
16717 36 | éjjel-nappal, hogy a kályhája szétrepedezett, s éjszaka úgy világítottak
16718 20 | amikor az elsül; mert ha szétszakad, duellánst, secundánst mind
16719 16 | ötfelé felosztva, azoknak a szétszedett fasciculusokat kiosztották,
16720 46 | tinta, hol a papiros nála. Szétszedték az ágyát apróra, még a szalmát
16721 18 | esküdni készülőt; az asszonyok szétszórt hajjal, a férfiak megtépett
16722 38 | mikor aztán a nyeregben ült, széttekintett; a pandúrok ott csörtettek
16723 28 | Csajkos apó félreértette Ráby széttekintgetését.~– Azt nézegeted, ugye,
16724 14 | ellenkezőjét, hogy a tőrt széttépjem, amiben már ön vergődik,
16725 16 | azt hitte már, hogy azt széttépték a gyilkosok, s aztán egész
16726 25 | hársfaillat, ami a Városmajorból szétterjedez ilyenkor, arrafelé vette
16727 31 | Rábynak kellett őket mindig szétválasztani. – No, ez szép mulatság
16728 28 | ebben a házban.~Bizonyosan szétzúzta volna a fejét azon a falon.~
16729 12 | estenkint az összejövetel a téli szezon alatt? A „Púposhátú reménység”-
16730 14 | a hivatalkörük képezi a szférájukat.~– Hivatalkörük? Nem hallotta
16731 54 | szeráfok éneklése, mint a szférák harmóniája, mint a hattyú
16732 41 | Faragó (mivelhogy azok mind szfinkszeket, Memnon-szobrokat, s más
16733 26 | alatt, és hallja annak a szidalmait, aki a ruhája szélét csókolta
16734 26 | utánakiabált gúnyneveket, szidalmakat, nem jegyezni fel, hogy
16735 42 | várna reá; míg itt nevetség, szidalmazás és egy „delator” kétséges
16736 55 | nem szűnt meg saját magát szidalmazni – a derék pertárnok annyira
16737 26 | derültebben mosolyog.~A szidalmazó embernek az arca egészen
16738 42 | becsületes ember vagyok, aki szidalmazóinak visszavágja a lábaikhoz
16739 26 | a suszterinasig mindenki szidalmazta. Hanem ő azért mégis úgy
16740 26 | egész replika egy válogatott szidalmi litánia volt Ráby Mátyás
16741 18 | odatódul az ablaka alá, s onnan szidja és rémíti fenyegetőzve az
16742 35 | azért azután – nem – nem szidná meg, azt ő nem szokta –
16743 44 | csalónak, hazugnak, káromlónak szidták; összevissza taszigálták,
16744 33 | az időben? – Ej, de sokat szidtam magamban! – Nem akarok én
16745 23 | dukál. Amint tovaszaladnak, szidva az egész világot, de csak
16746 5 | deployirozva, a ráckevei szigetbe bride abattu átsaltomortalirozott,
16747 9 | amitől tudom, hogy mind a Szigetségbe repültök át.”~Nem restellt
16748 17 | kanyarodik fel rá, mely a szigetségi révbe vezet. Mikor a Marci
16749 16 | szegény népnek a legnagyobb szigor és büntetés mellett tiltva
16750 17 | mellé az ülésbe, s még egy szíjnál fogva oda is kötötte a kocsi
16751 37 | karabélyát, s a kivont kardja szíjra akasztva csüggött a kézcsuklóján.~
16752 6 | Kracskó Mátyás nótárius vézna, szikár ember; savószínű, gyér bajuszának
16753 19 | megszűntek kőmereven bámulni. Szikrákat szórtak.~– Olvassa, bátyám! –
16754 5 | a háztól. Veszett volna Sziléziában! S ha még megházasodnék
16755 25 | Még akkor csak jegenye meg szilfa volt ottan; az első ákácot
16756 17 | kulacsot megtöltötte jó szilvóriummal: „Eredj ki! Ne ülj idehaza.
16757 5 | fejét a földre lehajtva szimatol, mint a kopó, s szemeivel
16758 11 | gótikus münster tornya. És ez szimbolikus divat volt: ez jelezé hazánknak
16759 17 | kótában. Ahol a cisz-moll szimfónia kezdődik. Egyszerre odaborult
16760 25 | elő, ugyanonnan túlfelől, szimmetria kedvéért, a tarka zsebkendő.
16761 12 | nyugodjanak. Senkivel sem szimpatiált, senkinek sem járt kedvében.
16762 26 | útközben mindenütt gyanús szimptómákkal találkozott. Tóth Pál, a
16763 11 | ahelyett, hogy az ország színe-java parancsol a sokaságnak,
16764 11 | sokaság parancsoljon az ország színe-javának.~A fiatalember elnevette
16765 7 | és virágok s a szivárvány színei közül; míg aki csak úgy
16766 43 | szélével folyvást a víz színéig lemerülve. Olyan mulatság
16767 9 | kigondolt. De azok az udvari színeket viselő madarak szörnyű arisztokraták,
16768 12 | nemesemberekén fehér-piros és a színészekén világoszöld. Ezek tartoztak
16769 12 | kalapja szélére. Hanem a színésznőknek kötényt is kellett viselni,
16770 1 | civilizáció első jeléül egy színésztársaság ütötte föl tanyáját (természetesen
16771 11 | zöldet, a próféta szent színét, lábszárra húzott öltözetnél
16772 1 | amelynek helyén most a nemzeti színház áll, akkoriban ajándékozták
16773 12 | Pozsonyban a Grassalkovich herceg színházában voltál-e már? Azt mondják,
16774 12 | Azt a levelet még onnan a színházból éjszakai stafétával elküldte,
16775 28 | 65533;láb. Untig elég, ha színházi díszelőadásról van szó.
16776 40 | kezdve az Alservorstadti színházig az egész világ eseményeit,
16777 7 | ember a szájába tett, és színi (nem fújni) kezdett, hát
16778 14 | levél, amit őméltósága még a színielőadás alatt írt vala. Rábynak
16779 17 | nem ám lábhegyen, mint a színpadi táncosok, hanem a két sarkán,
16780 30 | nagy szónoklatra, aminőt a színpadon mondanak, akciói sem voltak
16781 42 | kersztül sem törik hétféle színre.”~„És aztán, ha megismert
16782 25 | kék mennyboltozat veres színt ölteni; a lábai odaragadtak
16783 5 | vékonyát csípik. A lovag szintoly csendesen ül a nyeregben;
16784 18 | mely Elizeus könyörgésére szíriai Námánt elhagyta, és Géházi
16785 5 | árvalányhaj meg csinált virág; szironyos tüszőjébe egy pár ezüstveretes
16786 35 | hazatérve, hítta a szokásos sziszegéssel az egérkéjét; de az nem
16787 42 | egész vádhalmaz olyan remek szisztémával volt rendbe szedve, olyan
16788 12 | hozzá gitár: ott volt a szita, az is jó zenekíséret; aztán
16789 12 | törni, a másiknak lisztet szitálni a dorongos fánkhoz. (Nem
16790 40 | betűre kiszedje, mint a szitaszemkötő, egyik betűt a másikhoz
16791 31 | úgy undorodott a mosdatlan szitkoktul, ahogy sérté az érthetetlen
16792 37 | igazi leány.~A másik pedig szitkozódott, mint egy igazi férfi.~–
16793 49 | egymást az ajtón, kölcsönösen szitkozódva.~Másnapra elpanaszolta ez
16794 30 | emberarcok voltak! Minden szavuk szitok és átkozódás volt; de mégis
16795 22 | taplót a dohányra, s nagyot szítt rajta, hogy meggyulladjon.~–
16796 14 | nevetnivaló. Prefektus úr a fogát szítta, s Ráby Mátyásra tekingetett,
16797 23 | megforralva, s forrójában bekapva. Szittyagyomor kellett ahhoz. Az aztán
16798 7 | emberek, a fák és virágok s a szivárvány színei közül; míg aki csak
16799 47 | palackot, ami a régiségtől már szivárványrozsdát kapott, s amíg őfelségének
16800 50 | imára kulcsolva, csendes, szívből eredt könyörgést bocsáta
16801 42 | tudod őt érni!”~„Tépd ki szívedből azt a másik asszonyt, ki,
16802 47 | Hogy nyerhetné meg ez a szíveket?~Hisz annak az első titka
16803 21 | fokosát. – De már azt nem szívelem el.~S azzal se szólt, se
16804 17 | Hát csakugyan olyan nagyon szívén hordja az úr ennek a mi
16805 18 | mikor azt válaszolta erre a szíves meghívásra, hogy:~– Hálásan
16806 14 | amint azt Ráby kérdésére szíveskedett megmutatni.~No, már azzal
16807 20 | Holnap reggel kilenc órakor szíveskedjék az úr megjelenni a secundánsaival
16808 37 | uram megköszönte szépen a szívességet, már csak a húga hadd maradjon
16809 13 | megköszönte az atyafiaknak a szívességét; de neki az ekvipázs még
16810 12 | egyik sem tudta nélkülözni. Szívós volt, és keresztülharaphatatlan,
16811 30 | kerületi biztos a fogait szívta.~– De nincs ám ezzel vége
16812 53 | a szegény megtört rabot: szívükben igazat adtak neki; de ő
16813 16 | alá, mert az a horvát – szlavon bánus együtt uralkodó társa.
16814 45 | kis nedves, téglapadlós szobácska. Aztán volt egy négyszöglábnyi
16815 28 | addig a kis cukorillatú szobácskáig, ahol az a szelíd rokkapörgés
16816 28 | melynek minden termét, szobácskáját olyan jól ismerte, elkezdve
16817 10 | krajcárt is fizettetnek egy szobáért, azért, mert a Hatvani utcában
16818 7 | kikísérte őt a szomszéd szobáig, azt gondolta, hogy onnan
16819 47 | minden helyiségét, termeit, szobáit, archívumát, lakosztályait.~
16820 13 | uraimékat Ráby Mátyás a szobájábul. Most már igazán megharagudott,
16821 4 | vociferátiót a domicella szobájának az ajtaján keresztül, megálltam
16822 46 | vármegyeházban, akik szeretik a szobákat befesteni, be volt mázolva
16823 16 | télen megfagynak a hideg szobákban, addig az elöljárók a nyár
16824 43 | policájdirektornak elő kellett adni a szobakulcsot, ahová őkegyelme be volt
16825 7 | bevitte magával három-négy szobán keresztül, ahová neki minden
16826 32 | a szobából.~Most aztán a szobatársait kezdte szemügyre venni a
16827 31 | adódván, azokat hozzá illő szobatársak foglalják el időjártával.~
16828 31 | Ráby átlátta, hogy ez hát szobatársára nézve életkérdés, s többé
16829 31 | Megpróbálta megszólítani a szobatársát, kérdezősködni a családjáról.
16830 31 | volt büszke, hogy ilyen szobatársra tett szert. Válogatós volt.
16831 32 | látszott venni a másik három szobatárst, hanem egészen úgy rendelkezett,
16832 35 | megszabadult a három bosszantó szobatárstól. Egyedül lehetett. – S nem
16833 34 | mindent; de ettül a három szobatárstul félnie kellett. Ezek bizonyosan
16834 15 | tartjuk elégnek pusztán a szóbeli érzésekre utalni, hanem
16835 41 | nem mon(d)”, ti. hallgat a szobra, csak zengeni szokott. „
16836 31 | a szépapám, mind ebben a szöglében nyugodott. De ezt a Messiásnak
16837 31 | volt az én ágyam, az én szöglém; az apám, a nagyapám, a
16838 43 | szólt Plötzlich úr, a szögletbe mutatva a kardja hegyével –,
16839 54 | a cédulát aztán odaadá a szögleten settenkedő veres fiúnak.~–
16840 30 | lyukba talán?~– Nem. Oda a szögletlyukba.~És becsinálta remekül.~
16841 5 | megfordult, s aztán egy szökéssel túltermett az árkon gazdájával
16842 55 | hogy szedje a sátorfát, s szökjék, amerre lát.~Bizonyos volt,
16843 36 | szeretnék, ha erőszakkal szökném meg a börtönbül.~Azt tette
16844 18 | akik azt mondanák, hogy „szököl”, s még valami szégyent
16845 44 | fel rác leánynak, aztán szöktessük meg, s kísérjük el Bécsig.
16846 38 | sem hiszi, hogy ez egész szöktetési história nem elejétől végig
16847 37 | Kurovics gazda, nem kend szökteti az én Rab Rábymat éppen,
16848 36 | senki, hogy minő álruhában szöktették el. Azután a személyleírás
16849 34 | akarta volna fellázítani! – szörnyedt fel Zabváry úr, egész méltatlankodással
16850 24 | magas fitymálását az ilyen szörnyeteges képtelenségek irányában.~–
16851 9 | színeket viselő madarak szörnyű arisztokraták, mindenféle
16852 18 | tudta, hogy nevessen-e, vagy szörnyűködjék.~– No, de ez már ízetlen
16853 20 | az csak nem érkezett.~– Szörnyűség volna, ha még ez is gyáva
16854 10 | ujjai hegyét, s folytatta a szöszke len szálainak selyemvékony
16855 16 | felszerszámolással! Amíg azok szöszmötölnek, csak esik ám be az ajtón
16856 19 | Igen egyszerű és világos szöveg.~„Édes Fruzsinkám. Megértettem
16857 3 | eltakarja vele, s csak a szöveten keresztül vizsgálja az areopag
16858 55 | keresztülhatolhatott.~Itt társzekerekkel szövetkezett, amik kereskedői málhákat
16859 40 | török ellen, az orosszal szövetkezve. Ismét egy nemes sugallatból
16860 14 | vagyok a Szent Hermandad szövetségében. Kevés idő jártával mind
16861 54 | kulcslyukon keresztül meglátta a szövetséges hajdút közelíteni.~Akkor
16862 40 | hazafiaknak természetes szövetségesei, mindaddig, amíg a császár
16863 36 | porkolábom, az őreim, mindenki szövetségesem.~– No, hát majd szűkebbre
16864 12 | dicasterialis hivatalnok, csíkos szövetű kartonfrakkban; majd egymásba
16865 2 | között valami egyetértés szövődjék a büntetés enyhítésére.
16866 10 | látogatói irányában pedig nagyon szófukar volt: úgy kellett belőle
16867 9 | nem evett. Igaz kertész szokásaként, nem volt gyümölcsevő. Csak
16868 41 | majd ebéd után, öregurak szokásakint, el fog szunnyadni, s akkor
16869 35 | után hazatérve, hítta a szokásos sziszegéssel az egérkéjét;
16870 51 | megtartották még akkor azt a szokást, hogy haláluk közeledtét
16871 21 | cseppet le nem ád belőle, a Szőke pedig azt teszi, hogy ha
16872 31 | Ráby. Meg kell ezt már neki szokni, mint a molnárnak a malomzörgést.
16873 31 | Már ezt pedig meg kellett szoknia; mert ezek, amíg csak el
16874 21 | hirtelen felrántá a felső szoknyáját, az alatt volt harminchárom
16875 16 | eltakarja az az urát a szoknyájával, mikor híni jönnek, s azt
16876 17 | lehet a csókokra felelni? Szókratész! Plato! Luther! Diogenész!
16877 11 | hajdanában én ezt azzal szoktam viszonozni, hogy a markommal
16878 33 | meg ahhoz a copfos módihoz szoktattak; nekem se tetszenék, ha
16879 5 | imide-amoda – ahogy műnyelven szoktuk mondani: „Csináltak a kis
16880 41 | menjünk a hivatalszobába – szóla, a száját megtörülve az
16881 33 | amit én megteszek, hogy szólaljon fel ellenkező értelemben.
16882 6 | nótárus uram a maga ékesen szólásával.~– Jaj, édes Avakumovics
16883 2 | leányasszony”, ami e kor szólásmódja szerint nagy különbség.~
16884 40 | elbámult a gyermeki ékesen szóláson. Egészen meglepte, megragadta
16885 26 | Laskóy táblabíró, Petray szolgábíró és Zábváry prefektus, akikről
16886 2 | szék, amelyik üresen áll, a szolgabíróé.~S ez nem azért áll üresen,
16887 5 | onnan kiáltotta vissza a szolgabírói köszöntőt:~– Ajánlom hivatalbeli
16888 5 | pedig a harmadik imádóján, a szolgabírón segített azáltal, hogy a
16889 34 | ült az asztalnál ebédelve, szolgai készséggel igyekezett neki
16890 20 | köpönyegét, s meghagyta a szolgájának, hogy pontban fél tízkor
16891 18 | Námánt elhagyta, és Géházi szolgájára átköltözött, rohanjon meg
16892 30 | hogy őfölsége nem engedi hű szolgáját nyomorultul elveszni.~–
16893 39 | fölség.~– Mennyi ideje szolgál?~– A harmadik kapitulációt,
16894 51 | kell, aki az Antikrisztus szolgálatában állt, s a zsidónak zsinagógát
16895 26 | hogy rögtön elkergette a szolgálatából. Kifizette neki az egész
16896 22 | esküdtek, drabantok mind az ő szolgálatjukban állnak; a vármegye brachiumot
16897 5 | köszöntőt:~– Ajánlom hivatalbeli szolgálatomat az úrnak! – s azzal elvágtatott
16898 17 | sipka lekötve az álla alá. A szolgálattevő hajdúknak fejenkint mind
16899 32 | bükkfa taplót Garabosra, hogy szolgáljon tűzzel, mikor szükség van
16900 40 | pianofortén játsszál, s a szolgálóid németül beszéljenek, itthon
16901 47 | Erre a napra Mariskát Böske szolgálójával együtt elküldték Budán lakó
16902 7 | végzek, megfizet az, akinek szolgálok. S aki hivatalban van, annak
16903 10 | könnyen segít ő azon, hogy a szolgálók ne fülelhessenek a diskurzusra:
16904 48 | Én ez órátul fogva nem szolgálom tovább a vármegyét; verjék
16905 30 | gondolom, hogy a hajdani szolgálóm hozta el a szállásomról
16906 55 | ítélőszéke előtt megjelennél, szolgáltass igazságot az elnyomott községeknek,
16907 43 | Rab Ráby megkerül, azonnal szolgáltassam át Pest vármegyének.~– Mi
16908 17 | csak kismiska. Hogy nyáron szolgáltatják le vele a téli robotot,
16909 47 | a falakat, hogy ha ő nem szólhat, azok mondták volna meg: „
16910 33 | vele megértetni, hogy egész szolid ember lett belőlem. Láthatja,
16911 43 | a szívét, hogy meg merje szólítani a doktort.~– Mi baja van
16912 22 | egyszerűen Keő István uramnak szólítja, annak a szavára szétnéz,
16913 33 | cukerpakerájt. Minden ember azzal szólított meg, hogy „Gyöngyöm Miska!”,
16914 17 | hatalmas”. Ha egy szót nem szólna is rá, ha csak rám nézne
16915 26 | Mikor nyár vége felé a szőlő zsendülni kezdett, a jó
16916 2 | és az etnográf számára. A szőlődézsma-kijátszók rácok, azok a verés alatt
16917 6 | nem sajnálták a drága szép szőlőgerezdeket sarkaikkal összetaposni,
16918 23 | egymást; amiből kettő eltűnt a szőlőhegyek között, s aztán csak a három
16919 6 | meg a hozzá tartozó izbégi szőlőhegyekben javában folyt a szüret.
16920 6 | így nevezi a törvény a szőlőhegyeket) tele volt danoló szedőkkel.~
16921 6 | Mivelhogy mindaz, ami a szőlőhegyen termett, elébb dézsma alá
16922 6 | estig. Akkor becsukták a szőlőhegyi utak kapuit, s az igazi
16923 6 | danoló szedőkkel.~Valamennyi szőlőhegyről azonban csak egy úton szabad
16924 6 | áldotta Szent Orbánt, amért a szőlőhegyrül üres hordóval szerencsésen
16925 55 | már lakókat talált, s a szőlőjét leszüretelve. Nagy lármát
16926 2 | hogy a szüret ideje alatt a szőlőjükben az érett fürtöket földdel
16927 2 | után szedték le lopva a szőlőjüket, mikor már a hajdúk nem
16928 23 | a másik csata azalatt a szőlők alatt elkerülve, a kertek
16929 23 | a kerülőt megtehessék a szőlőkön keresztül, s egyszerre érjenek
16930 26 | ígérgettek a jövő esztendőre, s a szőlősgazdák közt kihirdették, hogy az
16931 6 | Ilyenformán megesik egy jámbor szőlősgazdán, hogy amilyen üresen hozta
16932 39 | a kezét, s egy szót sem szólott többet, bevitte magával
16933 9 | lokalitás, szép kerttel, szőlővel, szántóföldekkel. Korhely,
16934 6 | uram egyszer majd el is szólta magát.~– De, hogy még őexcellenciájának
16935 17 | meg mustos tökkel, mikor szombaton délután a labdázásból hazafelé
16936 50 | jégdarabkákat szopogatnia szomj ellen. Hanem a rab olyan
16937 25 | Hát Ráby nem bánta; nagyon szomjas volt és felhevült; különben
16938 22 | keseredve, hogy valósággal szomjazott a lelke egy kis egészséges
16939 40 | szegény Ráby Mátyás?~Tárhalmy szomorúan tekinte rá: kitalálta ő
16940 16 | monda bíró uram hipokrita szomorúsággal, s azt olvan jól adta, hogy
16941 51 | siralomházba, nosza, minden szomszédasszony siet sütni-főzni, a kamrájából
16942 2 | elő a conceptusból, amit a szomszédja, a kasznár jegyzetei iparkodtak
16943 39 | senki, mert mindenkinek a szomszédján akadt meg a szeme. Magában
16944 5 | és nem mondhatni meg a szomszédjának, hogy miből támad a jókedve.~
16945 3 | magyar viseletet. Rossz szónok, s ha haragba jön, akkor
16946 30 | szemével. Nem készült nagy szónoklatra, aminőt a színpadon mondanak,
16947 34 | parasztok között még nagyobb szónokok is vannak, mint ő.~Mikor
16948 37 | végét fogja a szájába, s azt szopogatja; a hosszú lócán végigheveredve
16949 50 | félretett jégdarabkákat szopogatnia szomj ellen. Hanem a rab
16950 38 | könyököddel szorongatod, ezt a szopókát a szájadba veszed, és belefújsz,
16951 21 | végén a lépcsőkhöz ért, szórakozottságában ahelyett, hogy a lefelé
16952 36 | kicserélték volna, mikor azt a szőrbozótot érzi az arcán berzenkedni.
16953 33 | Megülöm én a szilaj csikót szőrén is. A szép tündér egy pompás
16954 4 | szőre volt: ergo a Pamina szőrét tette a medaillonjába: –
16955 12 | visszaélések kiderítését szorgalmazzam.~– Tudom, tudom – szólt
16956 14 | hanem adott neki egy forró szorítást vele, mely azt mondá: „Ilyen
16957 10 | akarja megáldani.~…Sohasem szoríthatták meg többé egymás kezét.~
16958 17 | atkás, mocsáros földekre szorítják. Úgyhogy már az utolsó tehenkéjét
16959 17 | nyomta a Marcinak, meg is szorította a kezét.~De most már igazán
16960 18 | azért mégis tele marokkal szórja a pénzt, ami a gyanút megerősíti.
16961 40 | kígyó, aztán meg hosszú szőrös hátú csikmákok, mint egy
16962 28 | az illat, ami az ő torkát szorongatja, csakugyan penészbűz, s
16963 28 | tenyerek, amik az ő markát szorongatják, csakugyan ragadnak a szutyoktul;
16964 38 | alá fogod, s a könyököddel szorongatod, ezt a szopókát a szájadba
16965 46 | Azzal aztán a Rab Rábyt még szorosabban odaláncoltatták a falhoz,
16966 46 | hanem annak egy részét szorosan összegöngyölítve eldugta
16967 6 | tornyai a Fekete-tenger szorosát. Ott, ha a megszólításra
16968 12 | pamaccsal hajporfellegeket szórt a frizurájára.~Hát ezalatt
16969 19 | kőmereven bámulni. Szikrákat szórtak.~– Olvassa, bátyám! – szólt
16970 17 | Ráby csak elbámult. Hiszen szórul szóra azt akarta ő is tenni.
16971 14 | negyednapra mind a bodzaherbatéra szorultak, s a vége felé az egész
16972 17 | planétakeringés, s tüzet szórva a szép asszonyokra a két
16973 26 | Ha-ha-ha!~S ettől a három szótagtul, mintha szíven lőtték volna,
16974 43 | nem volt az egész német szótár birtokában, hogy az igazi
16975 26 | népnek. A tömeg ezúttal szótlanul utat nyitott előtte. Különben
16976 44 | van derítve! Maguk az urak szőtték-fonták azt ellenem! S most a saját
16977 32 | embernek egyszer-másszor kedve szottyan, s jó kedvében egyet-mást
16978 6 | bíró uramnak olyan kedve szottyant, hogy maga kezdte el járni
16979 20 | is lesz az úrral egy kis szóváltása!”, s akkor verekszel te
16980 35 | Nem volt kénytelen azt a szózatokkal teljes némaságot hallgatni
16981 39 | verekedni vitézül derék szpáhikkal, vitéz szarácsiakkal; hogysem
16982 9 | Jurisből! Hát nem ismered már Szt. István király II-ik R.
16983 17 | számlálni: „Ez itt a Tóth Pál szűcsnek a háza.” – „Ez a Sánta Gábor
16984 41 | éppen katonás világ volt, szükségeltetett egy ilyen extraserialis
16985 34 | felhatalmaztassék őt a börtönében minden szükségessel ellátni, s a kinn levő jó
16986 34 | egyszerre megkapnák, amire nekik szükségük van, s nem kellene senkivel
16987 25 | az úr, hogy milyen nagy szükségünk van nekünk, pestieknek arra,
16988 18 | kalandozása. Ráby Mátyás szüléitől nem örökölt nagy vagyont,
16989 51 | ő bárdolatlan lelkének a szüleménye volt; az uraknak nem volt
16990 11 | kigyógyul; ember meghal, ember születik helyébe; de a constitutiónak
16991 44 | lett volna inkább barátnak születni! Azt csalónak, hazugnak,
16992 55 | S ez most rossz vért fog szülni; a magas dicasteriumok megneheztelnek
16993 8 | elcsalva, eldugva. Az úr szülötte városának a népe az, aki
16994 40 | mi hazánk, a mi egyetlen szülőföldünk. – Mármost, ha azt mondaná
16995 7 | hűség, a gyermekekre nézve a szülők iránti tisztelet lesz megnehezítve
16996 33 | több ok, hogy elvegyem. A szülőkkel már rendben voltam; az esküvőre
16997 48 | a bosszúvágyó lélek kín szülte reményeiről? – Képes elaludni
16998 6 | olyan üresen viszi vissza szüretelés után. Pedig jó termése is
16999 6 | üresen hozta ki a lajtját a szüretelésre, éppen olyan üresen viszi
17000 6 | telnek meg rézpénzzel, amit a szüretelőkből préseltek ki bírák uraimék.
17001 1 | haza szántatni, arattatni, szüreteltetni, disznót öletni. Azalatt
17002 30 | mert a másodalispánnak szürethez kellett készülni odahaza.~
17003 41 | mertem félretenni a jövő szüretig, amikor reményem volt excellenciádat
17004 17 | hogy a borát elharácsolják szüretkor, hogy háromféle dézsmát
17005 38 | belépett.~– Ármányadta szilaj szüzecskéje! Kisiklott a kezemből, felugrott
17006 36 | Afelől ugyan nyugodtan szunnyadhat minden állomáson.~Úgy is
17007 37 | karjára fektetve.~De alig szunnyadhatott el, amint újabb zaj keletkezett.
17008 41 | öregurak szokásakint, el fog szunnyadni, s akkor ő aztán „ill a
17009 55 | Utoljára, hogy Ráby nem szűnt meg saját magát szidalmazni –
17010 12 | Ej, az olyan apró-cseprő szúnyogocskák, mint a te falusi nótáriusod,
17011 20 | Gyöngyöm Miska. Virágos szűrében, aranyrojtos gatyájában,
17012 5 | heverészett leterített cifra szűrén hat fegyveres legény, akik
17013 5 | s a Gyöngyöm Miska cifra szűrével közösen betakarva alá s
17014 48 | több napon át ütik, verik, szurkálják, éheztetik; mikor aztán
17015 5 | Istenuccse, igaz! Ott szurkoltam az urambátyám háta mögött
17016 52 | csatolva. A kérdést ágyúk és szuronyok fogják kísérni.~– Tessék!
17017 36 | pisztolyokkal; némelyiknek szuronyos puskája és kardja is volt,
17018 9 | rongyos kalapban, szakadozott szűrrel, fancsali feszületként áll
17019 23 | ponyvatábor a csizmadiák és szűrszabók soraival kezdődik, azután
17020 30 | olyan volt, mintha karddal szúrt volna rajta keresztül. Mert
17021 28 | megcirógatva a Ráby orcáját a szurtos tenyerével. – Paplanos ágyban
17022 51 | amíg el nem állt benne a szusz.~Akkor azt kérdezte tőle: –
17023 28 | szorongatják, csakugyan ragadnak a szutyoktul; hogy az az illat, ami az
17024 55 | passaui csodatevő szent szűzhöz zarándokol. Így nem kértek
17025 22 | nem ioo nagi vrakwal egy taalbvl cheressnieet enni, kiwaaltkeeppen,
17026 46 | Romanticus historia fog taamadni ebbevl.)~Most már kezd a
17027 28 | leiratic egi nagion waalogatott taarsasaag ees annac az ev visselth
17028 1 | hol van Pest, átküldi a Tabánba, ha pedig magyartul kérdezi,
17029 14 | legidősebb és leghozzátermettebb táblabírára, aki hogy is lehetett volna
17030 14 | az asztalnál, azok a vén táblabírón kívül mind nőtlen urak,
17031 3 | felolvasnak, az nem négy táblabírónak, de négy gulo primigeniusnak
17032 5 | pénzt a tiszttartó elnyer a táblabírótul, azt vissza szokás suttyomban
17033 36 | ami ki volt szegezve a táblára, s megtudhatta belőle, hogy
17034 23 | nyomakodott a két veszekedő tábor közé, mintha a genfi conventió
17035 23 | pszichológ is volt. Jól ismerte a tábora természetét; ha együtt viszi
17036 49 | erősek, a hatalmasok egész táborával, s ha azok kimondták az
17037 36 | uralkodó maga is lenn volt a táborban, s elég veszedelmet kiállt.~
17038 39 | egészen meg volt öregedve. A táborélet megviselte. Arca valami
17039 40 | emberek azért mégis annak a tábornak a részét képezik, amely
17040 47 | a folyóügyeket végezte. Tábornokok, nyargoncok, szállítmányosok
17041 36 | is tudja, hogy a császár tábort húz össze Pest alatt, s
17042 1 | Nagyobb juris causákat a tabularis fiskálisok ültek meg, s
17043 1 | Fiskálisok igenis valának; tabuláris fiskálisok, megyei és városi
17044 9 | akarnék! De hát „audi, vide, tace, si vis manere in pace!”1
17045 30 | Hogy el ne unja magát. Tacitus, Horatius. Nagyon jó. –
17046 25 | Aestuosimus,~Sudorificus,~Taediosus.~Ventus calidus,~Aether
17047 39 | a császár –, minek az a tagadás? Mikor én tudom, hogy önök
17048 21 | vége lett, akkor aztán nem tagadhatta meg magától azt az elégtételt,
17049 20 | felelte, hogy igenis, nem tagadja a kettőnk közt fennforgó
17050 44 | Meggyőződéseim vannak, amiket meg nem tagadok. Jobb sorsot kívánok a népnek;
17051 9 | tőle magot, azt ugyan nem tagadta meg a „jó embereitől”, hanem
17052 38 | őt a magyar pandúroknak.~„Tágítsuk meg szegény kis uram számára
17053 41 | hideg sem engedett ki a tagjaiból, a botosok is a lábain voltak,
17054 55 | adtak neki a Konvent előkelő tagjaihoz.~Egy napon aztán szereztek
17055 23 | szekerekről, s kinyújtózták a tagjaikból az álmot, aztán felköltötték
17056 26 | indulni el, mint a commissió tagjának, de semmi esetre se korábban.
17057 17 | dac minden mozdulatban, taglejtésben, fejhordozásban, azok a
17058 24 | nyelve; hanem a hangból meg a taglejtésekből kivehette, hogy „No, jó
17059 41 | az adlatust csak levelező tagnak nézték, aki nem kap a retekből,
17060 6 | személyek” öregei; a fiatalabb tagok a fal melletti lócákon foglaltak
17061 7 | megkönnyebbült mármost a szíve tája. Egészen elérte a célját –
17062 34 | hogy úgy Szent Mihály-nap táján más esztendőkben sok helyről
17063 20 | akkor nekiindult a romok tájának, s olyan jól kiszámította,
17064 26 | Nagyon is ismeri a házam táját. Belém lát!~– Aztán egyszer-másszor,
17065 21 | határőrvidéknek még csak tájékán sem voltam! – kiálta Ráby,
17066 54 | öntözik végig a tavaszillatú tájékot…~Ha az elsőt kiáltják el –
17067 23 | nagylelkűséggel. – Pedig az én pipám tajték, és ezüst a kupakja!~– Az
17068 26 | ajkai egymásnak adták a tajtékot; szemei kidülledtek üregeikből,
17069 32 | előkeresett; szép faragott tajtékpipa volt pedig, azzal meg a
|