1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1980
Fejezet
1 I | I. A KÉT ÁRVA~Néhány órányira
2 I | KÉT ÁRVA~Néhány órányira a Serethtől, őseink Magyarország
3 I | egy roppant barlang van a hegyben, inkább egy óriási
4 I | magas, mint az üreg maga, s a nap délutánonkint egész
5 I | nap délutánonkint egész a fenekéig besüt, buja pázsittal
6 I | padmalyairól alá, ollyá varázsolva a nyílt üreget, mint egy felkoszorúzott
7 I | mulatóhelye Katalinnak, a basa egyetlen nejének. A
8 I | a basa egyetlen nejének. A barlang repkénykoszorús
9 I | mintegy óriási rámába fogja a vidéket, s a kép méltó a
10 I | rámába fogja a vidéket, s a kép méltó a rámához. Előtte
11 I | a vidéket, s a kép méltó a rámához. Előtte egy tó terül,
12 I | terül, sima tükre csaknem a barlang nyílásáig jő, kétfelől
13 I | kétfelől csaknem összehajlanak a tó felett, s e lombkárpiton
14 I | fehér ormai tekintenek le a tó sötét vizébe, s túl e
15 I | e váron, messze, messze! a halványkék égre rajzolva,
16 I | mint egy álomkép tűnnek elő a székely havasok.~Itt ül
17 I | ül most is az odaliszk1 a lágy fűbe heveredve, illatos
18 I | illatos ezüstfűz árnyában, a keleti szőnyegek, a madártollas
19 I | árnyában, a keleti szőnyegek, a madártollas napernyők szögletben
20 I | s illatos lombokat adott a természet.~A délceg úrnő
21 I | lombokat adott a természet.~A délceg úrnő hölgyei a tóban
22 I | természet.~A délceg úrnő hölgyei a tóban fürödnek, s ki-kijőnek
23 I | tóban fürödnek, s ki-kijőnek a partra játszani, enyelegni, -
24 I | rabnő, kit társnéja tréfából a víz alá buktatott. Katalin
25 I | lelke, gondolatjai túljárnak a fénylő bérceken, mik amott
26 I | fénylő bérceken, mik amott a távolban rémlenek, szemei
27 I | nézzük.~Mit vár onnan? Tán a postagalambot, mely izenetet
28 I | azok nem rokonai többé, a büszkén nemes Kállay család
29 I | Kállay család megtagadta a leányt, ki törököt választa
30 I | Dénesné szenvedő vonásait; a legutolsó cselédre is emlékezik,
31 I | mellett járni, hallani képzeli a pusztai aratóleányok mezei
32 I | miért?~És e pillanatban a kertajtó előtt egy magyar
33 I | tíz aranyat, s engedjétek a kertbe jőni, hogy énekeljenek.~
34 I | jőni, hogy énekeljenek.~A gyermekhangok még búsabb
35 I | alkalmatlanokat? - kérdék a rabnők - kik így megszomorítanak
36 I | még többet, csak szomorút, a dalban nem szeretem a vígat.~
37 I | szomorút, a dalban nem szeretem a vígat.~És újra hangzott:~„
38 I | Síró leányának?”~Szállnak a nagy égen~Vándorló madarak,~
39 I | Titkos izenetét.”~„Bízza a hattyúra,~Hattyú olyan madár;~
40 I | rabságából.”~„Feleséged már a~Föld alatt nem hallja,~S
41 I | dalosokat - monda Katalin, s a hölgyek nemsokára két fiatal
42 I | volt, másik leány. Arcaik a naptól leégve, ruháik kopottak,
43 I | énekeltek, magokban érzenék; a fiú arcán meglátszott a
44 I | a fiú arcán meglátszott a könny nedves nyoma, mely
45 I | nyájasan hívta magához.~A fiú alig lehetett több tizenhárom,
46 I | lehetett több tizenhárom, a lányka tizenkét évesnél,
47 I | olajsetét szem uralgott, míg a lyánka piros, telt arcához
48 I | kék szemeihez úgy illett a szabadon aláfolyó selyemszőke
49 I | aláfolyó selyemszőke hajzat.~A fiú félénk, szemérmesnek
50 I | félénk, szemérmesnek látszék, a lyánka bátrabb, vidorabb
51 I | néz reánk. Jer, ne félj.~A fiú felveté szemeit nagy
52 I | mandolinját, s leült vele a szőnyegre.~- Oh ne gondolja
53 I | beszélt kedves csacskasággal a lyánka -; csakhogy valami
54 I | Katalin odavoná magához a gyermeket, s végigsimogatva
55 I | Felső-Fehérvármegyéből - válaszolt a lányka, - a fiú szótalan
56 I | válaszolt a lányka, - a fiú szótalan volt -; nekünk
57 I | kastélyunk, majd oly szép, mint a kegyelmedé - folytatá lelkesülve,
58 I | érdekelten voná maga mellé a leánykát.~- Hogy jutottatok
59 I | Anyánk meghalt - viszonzá a leányka egy szemeibe lövellő
60 I | kétszer is megküldte érte a váltságdíjat annak az úrnak,
61 I | úrnak, akinél fogva van, de a hírnök nem jött soha vissza,
62 I | soha vissza, vagy elszökött a pénzzel, vagy megölték az
63 I | mondta, hogy ki kell mennünk a házból és a jószágból, mert
64 I | kell mennünk a házból és a jószágból, mert azt az atyánk
65 I | az atyánk neki eladta, és a fejedelem odaajándékozta.
66 I | atyám vett, és Károlynak a lantja.~- De egyebem is
67 I | is maradt - szólt közbe a fiú bátor tekintettel. -
68 I | tekintettel. - Egy vadászkésem.~A fiatal suhanc olyan képpel
69 I | valakire gondolna, mikor annak a markolatját fogja.~- S mi
70 I | kimentünk kedves anyánkhoz a temetőbe, ott sokáig sírtunk,
71 I | pedig tudok énekelni; mikor a török urak erre jártak,
72 I | ott még többen szeretik a dalt, s most igazán is adnak
73 I | Törökországot, mindenütt énekelünk a városokban, s majd ha sok
74 I | elragadtatva szorítá magához a fecsegő gyermeket, hangosan
75 I | hazám gyermekeiben buzog.~A lyánka megcsókolá a nő kezét,
76 I | buzog.~A lyánka megcsókolá a nő kezét, s kebeléből kicsiny,
77 I | asszony, nem jártunk hiába, a jó török urak nem hagytak
78 I | soha.~Katalin remegve tartá a gyermek kezeit kezében.~-
79 I | szólt közbe délcegen a fiatal bátya, oly önhitten,
80 I | oly önhitten, mintha az a vadászkés már óriássá tenné.~-
81 I | Isten - igazítá ki helyesen a lyánka.~- Azután, - folytatá
82 I | lyánka.~- Azután, - folytatá a kis fecsegő - ki bántana
83 I | hogy mi atyánkat keressük? A múlt télen, hogy egy nagy
84 I | húsz napig vándoroltunk, - a zivatar az úton ért, esett
85 I | zivatar az úton ért, esett a hó, zúgott a szél, a hófúvás
86 I | ért, esett a hó, zúgott a szél, a hófúvás belepte
87 I | esett a hó, zúgott a szél, a hófúvás belepte az utat,
88 I | hófúvás belepte az utat, a varjúk károgtak fölöttünk,
89 I | barlangba, ott összetettük a kezünket és könyörögtünk: „
90 I | zivatar, meleg eső elverte a havat, szivárvány látszott
91 I | az égen, kismadár fütyült a bokron a rút varjúk helyett,
92 I | kismadár fütyült a bokron a rút varjúk helyett, s húsz
93 I | mi felfutottunk egy fára, a farkasok odajöttek, s elkezdtek
94 I | asszonyom, egy közülök, a legvénebb, a szakállas farkasvezér
95 I | egy közülök, a legvénebb, a szakállas farkasvezér elment
96 I | visszajött, egy nagy őzet hozott a hátán, s magával hítta a
97 I | a hátán, s magával hítta a többieket, s úgy nevetett
98 I | közelebb kezdé vonni magához a gyermeket, amíg azon vevé
99 I | nekem is van jó gyermekem a távolban, ahelyett lesztek
100 I | keresztülmehettek azon a falun, melyben rejtve van,
101 I | ha ráakadtam, kiváltom.~A két gyermek sírva borult
102 I | ajkaikhoz.~- Rögtön hozzáfogunk a kivitelhez - szólt az odaliszk,
103 I | frissítővel tértek vissza, s a két gyermek elé téve, kínálni
104 I | kezdték őket jó szívvel.~A lyánka olyan keveset evett,
105 I | keveset evett, mint egy madár; a fiú szemét lesütve fordult
106 I | csak az esik jól; - felelt a fiú szigorún, s komoly daccal
107 I | Eközben három eunuch állt meg a grotta előtt, melleiken
108 I | egészíté ki büszke hangon a fiú.~- Tehát azt, az érte
109 I | tudnátok-e mondani, milyen volt?~A fiú elgondolkozni látszott,
110 I | sírjon, minthogy beszéljen.~A lyánka elébb várta, hogy
111 I | egészíté ki hévvel a fiú.~- Szép fehér kezei
112 I | Katalin.~- De igen - felelt a fiú -; egy sebhely a jobb
113 I | felelt a fiú -; egy sebhely a jobb halántékán, amit Vöröstoronynál
114 I | Vöröstoronynál kapott. De aki a sebet adta, az meghalt ám! -
115 I | jöjjetek vissza, megvinni érte a kívánt váltságdíjt.~A küldöttek
116 I | érte a kívánt váltságdíjt.~A küldöttek lóra ültek, s
117 I | lóra ültek, s elvágtattak; a lyánka oly jókedvű lett,
118 I | jöhetnének atyja nélkül, de a fiú elkomorult, s míg testvére
119 I | vidítá hálaadó kedéllyel a jóltevő úrnőt, ő félrevonult
120 I | elszomorodva megült, míg a lyánka odament hozzá:~-
121 I | hogy itt maradtunk - felelt a fiú bánatosan -; én tudom,
122 I | senki, csak én...~- Én sem?~A fiú tagadólag inte fejével.
123 I | inte fejével. Erre aztán a lyánka is szomorú lett,
124 I | mindennek bővében tartá a két felfogadott árvát, csak
125 I | Napok múlva előkerültek a küldöttek, előbb az egyik,
126 I | küldöttek, előbb az egyik, majd a másik, utoljára a harmadik.~
127 I | majd a másik, utoljára a harmadik.~A két első minden
128 I | másik, utoljára a harmadik.~A két első minden rabjait
129 I | minden rabjait sorra nézte a bégnek, az agának, az ulemának,
130 I | találta, akit keresett, a harmadik pedig, ki a seraskiernél
131 I | keresett, a harmadik pedig, ki a seraskiernél járt, ilyen
132 I | Hát mióta vannak neveik a kutyáknak? Ki hívja az ökröket,
133 I | nem megy az anyakönyvbe. A rabszolgák között pedig
134 I | két szarva is. Pusztulj a pokolba!”~- Mondtam - sóhajt
135 I | Mondtam - sóhajt fel a fiú -, hogy nem fogja őt
136 I | pillanattól fogva nem volt a fiúnak többé maradása. Rögtön
137 I | hogy elmenjen velük együtt a seraskierhez; - amit a fiúnak
138 I | együtt a seraskierhez; - amit a fiúnak csak a titkos sejtelem
139 I | seraskierhez; - amit a fiúnak csak a titkos sejtelem súgott a
140 I | a titkos sejtelem súgott a vízen túli táj felől, azt
141 I | érett meggyőződésből hitte: a seraskier birtoka volt azon
142 I | birtoka volt azon táj, s éppen a durva visszautasítás volt
143 I | legnagyobb ok azt hinni, hogy a keresett rab az ő birtokában
144 I | mindjárt felkészült az útra a derék hölgy; azon időkben,
145 I | mérföldre teendő utazás; a keskeny, vízmosás rongálta
146 I | kalauz vezetése mellett, ki a hegyek minden zegezugát
147 I | kövekkel, s jól ismerte a hegyi folyamok átgázolható
148 I | átjárást szerezzen nekik a mamelukoktól őrzött kapukon,
149 I | mamelukoktól őrzött kapukon, s a murzák hajdúi között. Öt-hat
150 I | teherhordó öszvér szállítá utánuk a több hétre való eleséget,
151 I | elesteledtek, ott ütöttek tanyát.~A fiú látva e terhes készületet,
152 I | tova. Elmegyünk mi egyedül a seraskierhez. Álltunk mi
153 I | ott fogna. Én ismerem jól a vén renegátot. Lopás, rablás,
154 I | önbizalommal mondá ezt, hogy a fiú szinte büszke kezdett
155 I | oldalán görbe szablya.~A leányka csengős öszvéren
156 I | barna képű oláh kalauz, míg a karaván élén egy török kalauz
157 I | török kalauz ballagott.~A török kalauznak fogadása
158 I | ábrázatját; az oláhnak pedig az a fogadása volt, hogy ahol
159 I | útfélen, s előtte kiürülve a pomana korsaját, addig odább
160 I | egész társaságnak alkalmat a megpihenhetésre.~A török
161 I | alkalmat a megpihenhetésre.~A török kalauz szótalan ember
162 I | emlékezetest: „itt ebben a kőben bukott el a Murza
163 I | ebben a kőben bukott el a Murza paripája tavaly nyáron;
164 I | tavaly nyáron; amott, abba a fába véste a nevét Drágu
165 I | amott, abba a fába véste a nevét Drágu Lupuj, meg a
166 I | a nevét Drágu Lupuj, meg a szeretője Muntye Ljubu,
167 I | itt akasztatta fel azt a harminc rablót sorba egymás
168 I | mellé Halil effendi; abban a lyukban ott lakott a süvöltő
169 I | abban a lyukban ott lakott a süvöltő sárkány, akit Balina
170 I | megölt. Itt nyomta agyon a terhes szekér azt a zsidót,
171 I | agyon a terhes szekér azt a zsidót, aki öt esztendővel
172 I | esztendővel ezelőtt felfordult, s a szekér alá esett. Amott
173 I | esett. Amott verték agyon a debrenyi kántort a zsiványok
174 I | agyon a debrenyi kántort a zsiványok öt dénárért. Itt
175 I | volt ezer esztendő előtt az a nagy tó, amiben aranyhajú
176 I | meg az aranyludak. Ezen a kövön állt Drakul vajda,
177 I | állt Drakul vajda, mikor a cigányasszony megjövendölte
178 I | Várna alatt el fog esni a magyar király, s ő a fiát
179 I | esni a magyar király, s ő a fiát küldte hozzá két jó
180 I | helyeken már messziről mutogatá a jó oláh, ki szüntelen karavánok
181 I | gyermeklelke elandalgott a tündéres, a szokatlan, a
182 I | elandalgott a tündéres, a szokatlan, a borzasztó regéken,
183 I | a tündéres, a szokatlan, a borzasztó regéken, s ha
184 I | mesét? Mi gyújtotta fel ezt a fát? ki égeti azt a tüzet
185 I | ezt a fát? ki égeti azt a tüzet ott a távolban, mi
186 I | ki égeti azt a tüzet ott a távolban, mi füstöl ott
187 I | veresség csorgott ottan le a sziklán? mi csattog úgy
188 I | sziklán? mi csattog úgy a távolban? és az oláh semmire
189 I | választ nem adott, hogy azt a fát a villám gyújtotta volna
190 I | nem adott, hogy azt a fát a villám gyújtotta volna meg,
191 I | gyújtotta volna meg, hogy a tűz pásztorfiúk műve, a
192 I | a tűz pásztorfiúk műve, a füst pedig szénégetőké,
193 I | füst pedig szénégetőké, és a veresség nem egyéb zápormosta
194 I | zápormosta veres földnél; s a távoli zörej a hegyi patak
195 I | földnél; s a távoli zörej a hegyi patak moraja; hanem
196 I | megmagyarázta szépen, hogy ahhoz a fához egy kegyes oláh barátot
197 I | gyújtották meg alatta, ott a tűznél zsiványok sütnek
198 I | zsiványok sütnek ökröt, s a füst a föld alól jő, hol
199 I | zsiványok sütnek ökröt, s a füst a föld alól jő, hol kecskelábú
200 I | rettenetes főzeléket, az a veresség pedig ott a griffmadárnak
201 I | az a veresség pedig ott a griffmadárnak a vére, s
202 I | pedig ott a griffmadárnak a vére, s ami zuhogást hallani
203 I | zuhogást hallani olykor a messzeségből, az nem egyéb,
204 I | messzeségből, az nem egyéb, mint a kétszarvú embernek a köhögése.~
205 I | mint a kétszarvú embernek a köhögése.~A leányka csak
206 I | kétszarvú embernek a köhögése.~A leányka csak hallgatta,
207 I | tündérekről volt szó, de a legutóbbinál elnevette magát,
208 I | Hát láttad te? - kérdé a lyánka, féltében nevetve.~-
209 I | vagy.~- Mit ijesztgeted azt a gyermeket? - riadt rá odafordulva
210 I | gyermekhangot hall, mindjárt előjön a kétszarvú ember, amiért
211 I | ha valaki keresztülmegy a Dzerdzsina völgyén, már
212 I | völgyén, már előre beköti a gyerekei száját, hogy ne
213 I | jó kalauz, hát kösd be a szádat, mert mindjárt a
214 I | a szádat, mert mindjárt a Dzerdzsina völgyet érjük.~
215 I | kuszáltan merednek szét a vihartépte fák. Alig látszik
216 I | rajra valami zöld, az út a sötét mélységbe kanyarodik
217 I | újra, amint előtekeredik a magas hegyháton, mint egy
218 I | mint egy fáradt kígyó; a sziklák közül nagy zuhogva,
219 I | mintegy körülölelni látszik a szomorú, barátságtalan völgyet,
220 I | völgyet, elválasztva azt a vidék mosolygóbb részeitől.
221 I | mutat valami élőt, csak a bérci sasok kóvályognak
222 I | bérci sasok kóvályognak a magasban kanyargó, méltóságos
223 I | kanyargó, méltóságos röpttel.~A nap már aláfelé hanyatlott,
224 I | már aláfelé hanyatlott, s a félhold ezüst sarlója kezdett
225 I | meglátszani az égen. Amint a hegyi folyamhoz értek, a
226 I | a hegyi folyamhoz értek, a török kalauz ismét megállt,
227 I | orcáját harmincháromszor, a társaság azalatt várt.~Mikor
228 I | ennek vége volt, akkor meg a papucsait húzta le.~- Barátom! -
229 I | magadban új fogadást, hogy a lábaidat is megmosd harmincháromszor
230 I | harmincháromszor minden patakban?~A török röviden válaszolt.~-
231 I | Hogyne mennénk? - sürgeté a nő -; az idő szép, és még
232 I | s elég pihenve jövünk.~- A hold már feljött - viszonzá
233 I | hold már feljött - viszonzá a török -, s holdfeljötte
234 I | után nem megyek keresztül a Dzerdzsina völgyén.~- Miért
235 I | mennél?~- Mert ott lakik a kétszarvú ember.~- Te tréfálsz.~
236 I | kétszarvú ember.~- Te tréfálsz.~A török bólintott fejével,
237 I | Hát kicsoda, micsoda az a kétszarvú ember?~A török
238 I | micsoda az a kétszarvú ember?~A török vállat vonított.~-
239 I(1) | A török kedvenc nejét hívja
240 I | álmodtam asszonyom - szólt a török -, mert ijedtemben
241 I | mert amint fél arcommal a fába ütődtem, elestem egy
242 I | szőke szakálla melléig ér, s a két hátrahajló fényes szarv
243 I | hátrahajló fényes szarv egyenesen a homlokából van kinőve, a
244 I | a homlokából van kinőve, a haj választékai közül, még
245 I | haj választékai közül, még a bőr repedései is látszanak
246 I | Ha három esztendőt ígérsz a paradicsomból, még akkor
247 I(2) | Rossz szellem a törököknél.~
248 I | oláh vakargatni kezdett a csimbókjai között, mintha
249 I | gondolkoznék.~- Sohase hányd, vesd a dolgot; ha ember az, akitől
250 I | oláh megnyugtatva. - Ezt a két gyereket fogja elkapni.
251 I | No, gyerekek, befogjátok a szátokat.~Azzal szépen elébb
252 I | Azzal szépen elébb került a gyermekektől az oláh, mintha
253 I | lézengni hozzájok, hanem a fegyveresek közé vegyült,
254 I | százszor, hogy ő nem fél.~A karaván átgázolt a hegyi
255 I | fél.~A karaván átgázolt a hegyi patak sekélyén, s
256 I | sekélyén, s amint leereszkedve a völgybe még egyszer visszatekintének,
257 I | látták, mint imádkozik a hátramaradt török, arcra
258 II | II. A RÉM~A nap még fent volt
259 II | II. A RÉM~A nap még fent volt az égen,
260 II | még fent volt az égen, de a mély völgyben rég este volt
261 II | verőfény, az sem talál semmit a komor sziklákon, amit kikeltsen,
262 II | sziklákon, amit kikeltsen, csak a tetőkön zöldül holmi gindár
263 II | zöldül holmi gindár bokor s a törpe sóskafa, melynek lombjain
264 II | sziklaoduba, s számbaveheti a pásztor: hánnyal fogyott?
265 II | szaporodott?~Mentül tovább halad a karaván, a völgy annál sötétebb,
266 II | tovább halad a karaván, a völgy annál sötétebb, szorosabb,
267 II | fél, úgy szorong: ha ezek a roppant függő bércek egyszerre
268 II | valami homályos köd kezd ülni a völgyre, az emberek úgy
269 II | öszvér csengettyűje ád dolgot a visszhangnak s az utasok
270 II | legördülő kavics.~Végre a völgy legmélyebb helyére
271 II | valaha földrengés vethetett a völgy hasadékába, s amint
272 II | hasadékába, s amint egyik felével a meredek sziklaoldalhoz lapul,
273 II | féloldalt hajolni, hogy a sziklához ne dörzsölődjék:
274 II | Mindenki szorongva közeledett a helyhez, az emberek egymásra
275 II | ha itt kap el bennünket a gonosz, még csak futni sincs
276 II | még csak futni sincs hová.~A fiú bosszankodva hallá a
277 II | A fiú bosszankodva hallá a figyelmeztetést, s amint
278 II | figyelmeztetést, s amint a sziklához érve még egyszer
279 II | még egyszer hozzáfordult a kalauz, intve őket:~- Itt
280 II | esve:~- Jézzu Mária! Ahol a kétszarvú ember!~Mindnyájan
281 II | odatekintettek. Valóban ott állt, a sziklaköb tetején, mintha
282 II | bújt volna egyszerre elő a meghallott dal szavára.~
283 II | dal szavára.~Úgy, ahogy a török által leíratott: lábai,
284 II | lehete látni.~Amint ott a magasban állt, a karaván
285 II | Amint ott a magasban állt, a karaván feje fölött, görcsös
286 II | vadászkéséhez kapott.~De a következő pillanatban reszketni
287 II | pillanatban reszketni kezdett a fiú, keze elbocsátá a kés
288 II | kezdett a fiú, keze elbocsátá a kés markolatát, arca elsápadt,
289 II | nyelvére, szemeit elfutotta a veresség; egyszerre elveté
290 II | fejéről fövegét, s nekirohanva a sziklának, mielőtt valakinek
291 II | juthatott volna meggátolni, a sziklahasadékokba fogózva,
292 II | sziklahasadékokba fogózva, mint a vad hiúz, oly sebesen felkapaszkodott
293 II | sebesen felkapaszkodott a rémalakhoz, ott térdre bukott,
294 II | tud; míg egyszerre mint a zápor, megeredt szeméből
295 II | zápor, megeredt szeméből a könny, s akkor minden ízében
296 II | kiált fel:~- Ez az atyám!~A csodálkozás moraja zúgott
297 II | csodálkozás moraja zúgott fel a karavánból. Maga a fiatal
298 II | zúgott fel a karavánból. Maga a fiatal testvér oly kétkedő
299 II | idegenséggel tekinte fel a rémalakra, s majd támadt,
300 II | majd ismét elmúlt arcáról a könnyű derű, mit a megismerés
301 II | arcáról a könnyű derű, mit a megismerés idézett néha
302 II | ismert apjára többé. Azokhoz a szép szemekhez, ama szelíd,
303 II | szarvval homlokán: jól mondá a fiú, hogy egyedül ő fog
304 II | találni és senki más nem.~De a férfi megismerte őket, s
305 II | hogy ismerjen ő is reá!~A fiú szóhoz kezde jönni,
306 II | őt?~- Leányom! - rebegé a rém, oly hangon, melynek
307 II | melynek keserves rezgése a szíveken hatott keresztül,
308 II | Katalin egyedül mert megállani a közeledő rém előtt, ki fia
309 II | fia karjára támaszkodva, a szikla rovátkáin alászállt,
310 II | biztos távolból nézte őket; a kalauz felfutott egy fára.~
311 II | annak homlokát, szemeit, míg a gyermek magához tért ölében
312 II | fővel.~- Óh, apám - sóhajta a gyermek -, jöttünk volna
313 II | kiálta dühösen égő arccal a gyermek. - Barátod kihajta
314 II | bennünket házunkból, mint mondá, a te megbízásod szerint. Nőd
315 II | most is emlékezik rád - a túlvilágon.~Az ember hátratántorodék,
316 II | ember hátratántorodék, s a sziklához kelle támasztania
317 II | Bármily borzasztó legyen is a sors, mely téged ért, él
318 II | rajtad - szólt szilárdul a delnő -; s ha megengedé,
319 II | feltaláljanak, nem ujjmutatása-e a mindenhatónak ez, hogy ismét
320 II | Lehetetlen! - én rabja vagyok a seraskiernek, kezemen nincs
321 II | tudta magát megtartóztatni a borzadálytól.~- Mely kéz
322 II | kevernek, s megingatják benned a hitet.~- Akarom, hogy beszélj;
323 II | akarom azt, apám! - szólt a fiú fenndobogó szívvel,
324 II | fenndobogó szívvel, míg a lányka még szorosabban simult
325 II | szemeibe könnyek tolultak.~- A lengyelek tatárt híttak
326 II | híttak segítségül, elhulott a szép nemes had, s aki élve
327 II | megküldeni, de amely nap a bennünket fogva tartó murza
328 II | fogva tartó murza felvette a díjat, érkezett a seraskier
329 II | felvette a díjat, érkezett a seraskier a szultán halálparancsával,
330 II | díjat, érkezett a seraskier a szultán halálparancsával,
331 II | mely selyemzsinórt ítélt a murzára, s annak minden
332 II | minden pénzét és marháit a seraskierre juttatá. Ez
333 II | közé tartozánk mi is. És a seraskier semmit sem akart
334 II | seraskier semmit sem akart tudni a váltságdíjról, s mi rossz
335 II | adjon el annyit, amennyi a váltságdíjra kell, s küldje
336 II | vártunk sokáig, egyik napról a másik napig; a napokból
337 II | egyik napról a másik napig; a napokból évek lettek, és
338 II | váltságdíjunk...~Az ember elfulladt a beszéd és fájdalom miatt.~-
339 II | apja beszédét - elfoglalá a küldők jószágait, árváikat,
340 II | vártunk évekig, s itt vesztünk a várakozásban, a seraskier
341 II | vesztünk a várakozásban, a seraskier maga is undok
342 II | eltántorítson, velünk teljesítteté a legaljasabb munkákat, miket
343 II | legaljasabb munkákat, miket másutt a cigány is csak akkor vállal
344 II | mutaték nekik, mint kell a balsorsban erősnek lenni.
345 II | Egyetlenegy nem hagyta el hitét. A seraskier dühös volt, s
346 II | homlokomon felhasíttatva a bőrt, egy eleven kecskebak
347 II | kecskebak fejéről leszakíttatá a szarvakat, s azon forrón,
348 II | s azon forrón, véresen a homlokomon vágott sebbe
349 II | tenyereibe hajtá homlokát, a kisleány pedig féltében
350 II | Ugyanekkor - folytatá a rab - egy tulok hátulsó
351 II | hátulsó lábairól lehúzatva a bőrt azon nyersen lábaimra
352 II | társaidnak, most vezesd a hozzád hasonlókat!” E szavakkal
353 II | kecskenyájra mutatott, melyet amott a sziklákon legelni láttok,
354 II | alig bírt magához térni a bámuló iszonyatból; azzal
355 II | vezetni fog, és magam elmegyek a seraskierhoz.~- Szöknöm
356 II | gúnyjelről mindenki rám ismer, s a seraskier hatalmas, csak
357 II | miattam, én nem óhajtom a világot látni többé, és
358 II | világot látni többé, és a világ elborzadna, ha engem
359 II | imádkozom.~- Nem, nem - szólt a fiú -, mi elmegyünk a seraskierhez
360 II | szólt a fiú -, mi elmegyünk a seraskierhez érted könyörögni.~-
361 II | is tud, mint könyörögni!~A Jehova névre felderült az
362 II | arca. Hévvel ragadá meg a hölgy kezét.~- Te keresztyén
363 II | kísértet között - válaszolt a nő szent ihlettel szemeiben.~-
364 II | az van felettem határozva a magasban, hogy itt haljak
365 II | valamit, arcán átfutott a pír; tán azt akarta mondani:~-
366 II | történni. - E szavaknál a két térdepelő gyermekre
367 II | karjai közül, s ismét felment a sziklaköbre.~Katalin inte
368 II | kísérőinek, hogy menjenek tovább.~A kalauz lemászott a fáról,
369 II | tovább.~A kalauz lemászott a fáról, magában mormogva:~-
370 II | ezeket megvette az ördög.~A távozó gyermekek sokáig
371 II | csókokat hányt pici kezeivel. A kalauz, bármennyire félt
372 II | hátra talál nézni úgy marad a feje, mégsem állhatta meg,
373 II | tekintsen, s amint megpillantá a kétszarvú embert ott a sziklacsúcson
374 II | megpillantá a kétszarvú embert ott a sziklacsúcson térdepelni,
375 III | III. A SERASKIER~Csúnya, nagy potrohos
376 III | nagy potrohos ember volt a seraskier, hájjal volt bélelve
377 III | bírta volna fogni, mert még a tenyerén is ujjnyi szalonna
378 III | terjedelme miatt soha nem látta a lábait. Mindamellett szüntelen
379 III | rabszolga által felváltva, s az a lectica is vasból volt;
380 III | Minden igavonó állat között a legolcsóbb az ember; egy
381 III | abból, ami hulladék marad a seraskier asztaláról; a
382 III | a seraskier asztaláról; a barom csak nyáron dolgozik,
383 III | dolgozik, télen pedig pihen; a rabszolga nyáron ekét, boronát
384 III | ólombányában kopácsol. Evégett a derék ember egész gazdaságát
385 III | csépeltek és hajtották a gázlómalmokat és vontatták
386 III | gázlómalmokat és vontatták a hajókat.~Éppen most is gabonát
387 III | csépeltet rabszolgáival a derék úriember a szérűs
388 III | rabszolgáival a derék úriember a szérűs udvarán, két rabszolganő
389 III | hajtja róla pávafarkakkal a legyet, kettő lábait mosogatja,
390 III | kettő lábait mosogatja, a többiek nagy tekenőkben
391 III | nagy tekenőkben szemelgetik a konkolyt a tisztabúza közül,
392 III | tekenőkben szemelgetik a konkolyt a tisztabúza közül, s jaj
393 III | küldött futárja köszönteti a kegyelmes urat, miszerint
394 III | vendég! - szól mérgesen a renegát. - Hogy nem tudnak
395 III | mint én. Veszendőben van a régi muzulmán erkölcs!~S
396 III | mindezt oly pofával mondta a jó seraskier, mintha Orkhán
397 III | génuai olajkereskedő volt a jámbor.~- Hanem hát csak
398 III | jőjjön az asszony; „Ebet a gazdájáért - mond a példabeszéd -,
399 III | Ebet a gazdájáért - mond a példabeszéd -, asszonyt
400 III | azért csak odakinn maradt a szérűn, gondolva, hogyha
401 III | nekik mondani: hozzatok a legdrágább frissítőkből,
402 III | Katalin, s leszállva lováról a seraskier elé sietett, s
403 III | s azt illően üdvözölve a két gyereket hátul hagyá.~-
404 III | asszony - mormogá magában a seraskier -, csakhogy egy
405 III | ritkaság és nagyon szép a fehérszemélynél. No, hát
406 III | kikerülni.~- Igen? - szólt a derék úr. (Vajon ki lehetett
407 III | úr. (Vajon ki lehetett az a gazember, gondolá magában,
408 III | Szakácsok, hozzátok azokat a drága csemegéket. - Tehát
409 III | magyar foglyot, s izentem már a közellevő török urakhoz,
410 III | birtokodban magyar fogoly.~A seraskier némán kacagott,
411 III | tudom, mi az arab paripa, mi a lengyel, mi a burkus. Egyiknek
412 III | paripa, mi a lengyel, mi a burkus. Egyiknek sovány
413 III | vagy, seraskier - szólt a delnő, alig türtőztetve
414 III | gondom lenne azt kiválasztani a sok közől.~A seraskier a
415 III | kiválasztani a sok közől.~A seraskier a fejét rázta.~-
416 III | a sok közől.~A seraskier a fejét rázta.~- Nem lehet,
417 III | vehetnék hozzá, így is fele a földeimnek parlagon hever,
418 III | hever, s felvehetem, hogy a hajdúk minden héten agyonütnek
419 III | kettőt-hármat, nyakamon a tél, s az ólombányákba,
420 III | szólt Katalin, odaülve a seraskier mellé a hordszékre,
421 III | odaülve a seraskier mellé a hordszékre, s végigsimogatva
422 III | egypár száz aranyat érte.~A seraskier arca erre szépen
423 III | az electricus cirógatás a szép asszony kezeitől, vagy
424 III | ember, ki jól tudja, hogy a vele született nagy szívesség
425 III | nem törődik vele, ráhagyja a hölgy kérését.~- Legyen
426 III | Legyen no. Te gonosz nő vagy. A prófétát képes volnál mosolygásra
427 III | narancs- és gránátalmafát a kertedből.~- A legszebbeket
428 III | gránátalmafát a kertedből.~- A legszebbeket kapod meg.~-
429 III | meg, ha nem restellnéd, a férjed paripái közül elküldhetnél
430 III | elküldhetnél egyet, talán azt a Mizrim nevűt, meg ha ráérsz,
431 III | Kecskepásztort? - kérdé fülhegyezve a jámbor. - Miféle kecskepásztort,
432 III | egyet, ha jól emlékszem, a Dzerdzsina völgyben.~- Ahhá! -
433 III | kezeivel térdeire csapva a török - te a kétszarvú embert
434 III | térdeire csapva a török - te a kétszarvú embert gondolod -
435 III | Nagyon rosszul tanultad meg a török szokásokat, amit a
436 III | a török szokásokat, amit a muzulmán kimond, az megállja.~-
437 III | te meg akartál csalni, s a kétszarvú emberre gondoltál,
438 III | kívántál, százat vehetsz a hadsereg megtérte után.~-
439 III | az elfogott római vezért a perzsa király. 6 S itt fog
440 III | király. 6 S itt fog állani a kertemben, a bokrok között
441 III | fog állani a kertemben, a bokrok között csudára.~-
442 III | így, seraskier - kiálta a nő, aggódó pillantást lopva
443 III | aggódó pillantást lopva a gyermekek felé, kik a seraskier
444 III | lopva a gyermekek felé, kik a seraskier minden szavát
445 III | gyermeke! - kiálta közbe a muzulmán. - Tálán éppen
446 III | ezek is az enyimek, akié a ló, azé a csikó.~Károly
447 III | enyimek, akié a ló, azé a csikó.~Károly hirtelen visszarántá
448 III | visszarántá testvérét, ki már a seraskier lábaihoz akart
449 III | jöttetek könyörögni. Az a kisleány sír! no, tagadjátok,
450 III | azt mondom tinektek, hogy a kétszarvú embert még ma
451 III | összekulcsolt kezekkel Kucsukné.~A hájtömeget a könyörgés még
452 III | kezekkel Kucsukné.~A hájtömeget a könyörgés még dühösebbé
453 III | emelte fel kezét.~- Esküszöm a próféta szakállára! Esküszöm
454 III | próféta szakállára! Esküszöm a paradicsomi szent tubafa
455 III | tubafa árnyékára, melyet a leggyorsabb lovas sebes
456 III | meg; esküszöm Aisáhnak, a próféta feleségének kötényére,
457 III | feleségének kötényére, melyet a hívők zászló gyanánt viselnek;
458 III | egy birodalmat adnátok is a kétszarvú emberért, ha nekem
459 III | Seraskier! - kiáltá a delnő felpattanva, s izmos
460 III | nyakamról, akkor adom oda a kétszarvú embert a rabszolgaságból!~-
461 III | adom oda a kétszarvú embert a rabszolgaságból!~- Jól van -
462 III | kiálta szikrázó szemekkel a delnő, s megfenyegetve összeszorított
463 III | tehát jól vigyázz arra a te fejedre!~Azzal inte kíséretének,
464 III | kíséretének, hogy menjenek, s a két gyermeket kézen fogta.~-
465 III | Ohó! megállj azokkal a gyermekekkel! - kiálta utána
466 III | gyermekekkel! - kiálta utána a seraskier - azokat egy tappot
467 III | viszed innen tovább. Akié a fa, azé a gyümölcs, apjok
468 III | innen tovább. Akié a fa, azé a gyümölcs, apjok enyém, a
469 III | a gyümölcs, apjok enyém, a porontyok is nekem születtek.~
470 III | porontyok is nekem születtek.~A delnő visszafordult e szavakra,
471 III | dühtől, és körmei, mint a saskeselyűé, görbültek befelé.~
472 III | Így nézett egy pillanatig a seraskierre; a másik pillanatban,
473 III | pillanatig a seraskierre; a másik pillanatban, mint
474 III | recsegett, ropogott alatta a vasszék, s összeszorított
475 III | hanem pofája elkékült, mint a posztó, s szemei kijöttek
476 III | kíséretével együtt, s elvágtatott a seraskier udvarából.~Az
477 III | lóra is kapott azonnal, de a delnő és kísérői már akkor
478 III | éppen olyan kicsiny volt a seraskier szolgáié urok
479 III | mondván, hogy jó lovaik voltak a futóknak, nem érhették utól.~
480 III | futóknak, nem érhették utól.~A seraskiert elöntötte az
481 III | tudósíták, hogy rejtse le magát a hegyhasadékok között, s
482 III | hegyhasadékok között, s ha a seraskier keresteti, elő
483 III | tehát nem bírva kifogni a kétszarvú embert sziklái
484 III | bosszúját, panaszt tett a szultán Kiaya-Bégjénél a
485 III | a szultán Kiaya-Bégjénél a rajta elkövetett erőszakoskodás
486 III | egész dologgal, mert ha a szultán megtudja, hogy ő
487 III | magát fojtogatni, megteszi a tréfát, hogy azt az asszonyt
488 III | határaikon keresztül Erdélyből a seraskierhez, vagy tőle
489 IV | s ami nem tartozott nála a rendkívüliségek közé, olyankor
490 IV | és halálítéleteket. És ha a derék Bornemissza Anna,
491 IV | nem lett volna rendelve a gondviselés által a jó fejedelem
492 IV | rendelve a gondviselés által a jó fejedelem úr mellé, talán
493 IV | Így is sokszor megejtették a főurak, mikor külön kaphatták
494 IV | bizonyos volt, hogy annak a barátságos vígalomnak Apafi
495 IV | szép nagy erdősége volt a gyergyói havasokban, meghívá
496 IV | havasokban, meghívá magához a környékbeli nemességet és
497 IV | azoknak közbenjárása által a fejedelmet is hajtóvadászatra,
498 IV | az ételt, s megzálogolta a parasztot, aki az erdejében
499 IV | aki az erdejében felszedte a vackort, s most egyszerre
500 IV | vendégeket csődíteni. Aminthogy a fejedelemasszony, valami
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1980 |