Fejezet

 1 I   |            vonva sötétzöld mohával, mi közül oly szépen tűnik elő
 2 I   | elszomorodott; majd mindjárt fogunk mi énekelni, azonnal, tudunk
 3 I   |             hogy anyánk meghalt, és mi árvaságra jutottunk, érkezett
 4 I   |            a markolatját fogja.~- S mi történt veletek tovább,
 5 I   |         most igazán is adnak pénzt? Mi így majd bejárjuk egész
 6 I   |        kézzel távozni kapuiktól, és mi megtakargattunk szépen minden
 7 I   |      bennünket, ha megmondjuk, hogy mi atyánkat keressük? A múlt
 8 I   |          varjúk károgtak fölöttünk, mi behúztuk magunkat egy kis
 9 I   |           megfagynunk az úton, mert mi jó atyánkat keressük!” Azzal
10 I   |            elveszni bennünket, mert mi jó atyánkhoz indultunk!”
11 I   |     farkasok ordítottak az erdőben, mi felfutottunk egy fára, a
12 I   |          kardok éle közt jár.~- De, mi atyánkat keressük, és nem
13 I   |             bocsáss tova. Elmegyünk mi egyedül a seraskierhez.
14 I   |             a seraskierhez. Álltunk mi nagyobb urak előtt is.~-
15 I   |             nem tudsz valami mesét? Mi gyújtotta fel ezt a fát?
16 I   |             a tüzet ott a távolban, mi füstöl ott az erdők közt,
17 I   |        csorgott ottan le a sziklán? mi csattog úgy a távolban?
18 I   |          itt maradsz kardos, 3 mert mi továbbmegyünk, holnap utolérhetsz
19 II  |             utóbbiak közé tartozánk mi is. És a seraskier semmit
20 II  |            tudni a váltságdíjról, s mi rossz után rosszabbat cseréltünk,
21 II  |              E szorongattatásunkban mi nehány száz rabok, ami pénzecskénk
22 II  |            és mindnyájunkat szeret. Mi kiváltók e férfit, s elküldtük
23 II  |           még meg.~- Nem zúgolódom. Mi vártunk évekig, s itt vesztünk
24 II  |           Nem, nem - szólt a fiú -, mi elmegyünk a seraskierhez
25 III |            jó asszony, akkor tudom, mi az arab paripa, mi a lengyel,
26 III |           tudom, mi az arab paripa, mi a lengyel, mi a burkus.
27 III |          arab paripa, mi a lengyel, mi a burkus. Egyiknek sovány
28 III |           rá lehet ismerni, de hogy mi különbség legyen egy magyar
29 III |             Csalatkozol, seraskier. Mi szabad törökök vagyunk.
30 III |          fel, és vigyék eléje.~Hogy mi célja volt az elmés asszonynak
31 IV  |      olyankor kérhetett tőle, kinek mi tetszett: jószágokat, hivatalokat
32 IV  |            ismerni, hisz nem kérünk mi semmi olyast, amiből nagyságodnak
33 V   |              Mit? hogyan? ki által? mi felől?~- Erről a jószágról.~-
34 V   |      felnéze a szóra, s nem tudván, mi okból ellenkezik vele Pozsgai,
35 V   |            bebocsáss, különben...~- Mi lesz különben? - gúnyolódék
36 V   |        harmadik, negyedik ki tudja, mi kárt tett? Egyszóval iszonyú
37 V   |            nyílását szokta fedezni, mi a kastélyudvarról egész
38 VI  |         minduntalan, én tudom, hogy mi bajom, de te csak kinevetsz
39 VII |             felrúgott dinnye - vagy mi.~S néhány nap múlva csakugyan
40 VII |           erdőbe kezde menekülni, s mi kénytelenek voltunk az elmaradandókat
41 VII |            vakmerően nekünk rohant, mi egyszerre, mintha ki nem
42 VII |     támadókból támadottak lettek, s mi, amidőn futásunk közben
43 VII |       akarnák elhagyni a csatatért. Mi lett az ütközet vége, nem
44 VII |              Katalint leveré e hír; mi oka lehetett férjének, ki
45 VII |         visszaesni árulása miatt! - Mi jutalmat kérsz e tudósításért,
46 VII |        miért nem hoztad magaddal?~- Mi dolgod neked a feleségemmel? -
47 VII |          kíváncsisággal várta, hogy mi lesz az.~E szóra nyolc szolga
48 VII |           mosolyogva.~- Nem vagyunk mi zsiványok és fosztogatók,
49 VII |           el kegyelmed nekünk, majd mi odább adjuk. De kegyelmed
50 VII |          kijöhessen az ember.~- Hát mi itten belül mivel fogunk
51 VII |           még más egyebet is.~- Hát mi újság még odahaza? - kérdé
52 VII |            csak úgy egy órára, vagy mi.~- De hisz az elébb mondtad
53 VIII|      üldözőbe vettek bennünket, s a mi gályánk, bármint erőtettük
54 VIII|          kezde lenni, úgy hogy mind mi, mind üldözőink megálltunk
55 VIII|      mennyiszer áldottam magamban a mi jó sáros országutainkat,
56 VIII|       őrzött, hogy ott nem vesztünk mi is. Negyednapra tisztult
57 VIII|        dívántól, hogy ám szedjük be mi az adót azon falvakból,
58 VIII|              Látod, hogy nem érted! Mi, Erdélyország rendei, mi,
59 VIII|            Mi, Erdélyország rendei, mi, szabad egyesült hármas
60 VIII|        hívják azon férfit?~- De hát mi szükség azt tudnod?~- Csak,
61 VIII|         béres és szolgáló néphez:~- Mi ez?~- Hát hal, meg hús,
62 VIII|             lép be a cselédházba.~- Mi történik itt? - kérdé, meglátva
63 IX  |     letérdelt a hintó hágcsójára.~- Mi kell? Miért állítád meg
64 IX  |            varrva.~- Jól van, fiam. Mi kell? Kihallgatlak.~- Nem
65 IX  |        vétke, - én ugyan nem tudom, mi lehetne az? - hisz ő is
66 IX  |             ha kegyelmed-e az, vagy mi vagyunk-e ugyanazok, akik
67 IX  |        olyankor kegyelmed sohasem a mi általunk rábízott ügyeket
68 IX  |            igenis idetartozó dolog. Mi nem bűnt keresünk, hanem
69 IX  |          előre kellett volna tudni. Mi tehát, hogy az igazságnak
70 X   |            Elhiszem, ha mondod. Hát mi kell?~- Csak eresszen kend
71 X   |           legeslegutolsó; hanem hát mi dolgod velem?~- Ej na. Hát
72 X   |            esett.~- Nos aztán?~- Ha mi itt keresztül-kasul járunk,
73 X   |          széles, s a part alacsony, mi magunk pedig felülünk az
74 XI  |        bosszút akar rajta állani.~- Mi bizonyítványaitok vannak,
75 XI  |       kívánd látni, mert abban csak mi ismerünk még reá.~- Láthatod