Fejezet

 1 I   |         atyánk neki eladta, és a fejedelem odaajándékozta. Nem maradt
 2 IV  |        volt az öreg Apafi Mihály fejedelem, s hogy nagyobb hibája nem
 3 IV  |         a gondviselés által a jó fejedelem úr mellé, talán nagyon sok
 4 IV  |          forgolódott leginkább a fejedelem körül. Akármerre ment, mindenütt
 5 IV  |       ellőttek, ráfogták, hogy a fejedelem lőtte, úgy hogy dél felé
 6 IV  |       lőtte, úgy hogy dél felé a fejedelem maga is nevetve kezdé tapasztalni,
 7 IV  |        volt rá, hogy addig is, a fejedelem ahol megéhezik vagy megszomjúhozik,
 8 IV  |        beszéle Pozsgai Ferenc.~A fejedelem nagy zavarban volt, és nevetett.~-
 9 IV  |       édes barátaim - szabódék a fejedelem, látva, hogy nagyon fogják -
10 IV  | készséggel, négykézlábra állva a fejedelem előtt, hogy hátát használhassa
11 IV  |          alá a folyamodásokat.~A fejedelem előbb kikacagta magát a
12 IV  |    intézvén Apafihoz kérelmét, a fejedelem ugyanazon dolgot ugyanazon
13 V   |        donationalis levelét?~- A fejedelem őnagyságáét, amit a gyergyói
14 V   |        dátum, ehel az aláírás, a fejedelem kétségbevonhatatlan kezevonásával,
15 V   |      ráüte öklével. - Ezt írta a fejedelem az én hátamon a gyergyói
16 V   |          is látom, hogy az nem a fejedelem írása.~- Hamis a lelked,
17 V   |        uram őkegyelmességétől, a fejedelem őnagysága első tanácsosától.~
18 V   |           s azt gondolva, hogy a fejedelem tán azt izente: hogy az
19 V   |        egy és ugyanazon dolgot a fejedelem úr őnagyságától, s azt a
20 V   |          is íme kegyelmeteknek a fejedelem s a tanácsurak nevében tudtul
21 VI  |         egy, majd más megszorult fejedelem osztogatott nekik utódaik
22 VI  |    hozzáférni. Emellett még a jó fejedelem maga oly bőkezű és jószívű
23 VI  |        meg nem teszi! - kiálta a fejedelem. - Most házasodott meg szegény,
24 VI  |           Hohó! - kiálta közbe a fejedelem. - Már akkor százat a magáéból
25 VI  | esztendőre meggazdálkodom azt.~A fejedelem felugrott székéről.~- No,
26 VII |         seraskierhez, mely nem a fejedelem kezével, hanem annak íródeákja
27 VII |         is az undok árulásnak.~A fejedelem követe, Paskó Kristóf, éppen
28 VII |      lókötők, nem szégyenlitek a fejedelem követét megtámadni? aki
29 VII |   ajánlat, s gondolva, hogy ha a fejedelem megtudja sajátságos helyzetét,
30 VII |         elképzelheti, hogy míg a fejedelem megtudhatta követe szorult
31 VII |          türelemmel várni, míg a fejedelem kiszabadítja ez önkénytelen
32 VII |          tudja kegyelmed, hogy a fejedelem milyen hirtelen haragú,
33 VII |      elébb mondtad magad, hogy a fejedelem meg talál haragudni érte.~- (
34 VII |        elébb ott leszünk, mint a fejedelem várna.~- Majd meglássuk.~
35 VIII|   ügyekbe. Mit fog tehát tenni a fejedelem?~- Ki fogja fizetni az adót
36 VIII|          Igen, kedvesem, de ha a fejedelem nem szedheti be a falvakból
37 VIII|       Sietnem kell Fehérvárra, a fejedelem tudja, hogy útban vagyok,
38 VIII|   legalább ebéden itthon, hisz a fejedelem sem kívánja, hogy az útban
39 VIII|       nem tudom. Parancsom van a fejedelem őnagyságától, kegyelmedet,
40 IX  |          késő délutánig, mikor a fejedelem hintaja a kapu alá gördült,
41 IX  |        hanem egyszerre odaállt a fejedelem fogata elé, s hangos szóval
42 IX  |  felkiálta:~- Én uram, nagyságos fejedelem! hallgassa meg kegyelmed
43 IX  |         ha nem engeditek, hogy a fejedelem meghallgassa a könyörgő
44 IX  |        meg nem mozdulok innen!~A fejedelem meg volt lepetve a vén szolga
45 IX  |       egészen ellepte a könny; a fejedelem elérzékenyülve szóla hozzá.~-
46 IX  |        szolgáljak jobb urat, óh, fejedelem. Ne hozz ítéletet rá, mielőtt
47 IX  |         de légy te is ember, óh, fejedelem; jusson eszedbe, mily hű
48 IX  |       öreg szolga összecsókolá a fejedelem kezét, s könnyes szemekkel
49 IX  |         zajjal kétfelé nyíltak a fejedelem szobáiból vezető ajtók;
50 IX  |    Mihálytól kísérve megjelent a fejedelem.~Az urak fölkeltek előtte
51 IX  |          és meghajták magokat. A fejedelem inte nekik, hogy üljenek
52 IX  |        nem nézhettek oda; maga a fejedelem fehér volt, mint a fal.~
53 IX  |      Méltóságos uraim, nagyságos fejedelem! Ámbátor felfordult világ
54 IX  |         nem ura.~- Ah, nagyságos fejedelem! - kiálta közbe Berta. -
55 IX  |     dolog ez, uraim - feddőzék a fejedelem. - Ki kell hallgatni, amit
56 IX  |     Legyen úgy - hagyá helyben a fejedelem.~- Ah, ez megalázó! - kiálta
57 IX  |        nem lehete reá nézni. - A fejedelem elé akart borulni, hogy
58 X   |    tanyát választá János gazda a fejedelem határozata folytán magának
59 XI  |       meg, kik panaszt tevének a fejedelem előtt, hogy ők Boór Ádám
60 XI  |     jogaikat követelék vissza.~A fejedelem rögtön hívatá Pozsgait,
61 XI  |        Boór gyermekei? - kérdé a fejedelem tőlök.~- Saját édesapánk,... -
62 XI  |           A három nap letelvén a fejedelem egész tanácsát összegyűjté,
63 XI  |     apjuknak neveznek? - kérdé a fejedelem a beburkolt alaktól.~- Én
64 XI  |      űzzek az emberek szívébe?~A fejedelem irtózva fordult félre.~-
65 XI  |      tanácsterem ajtaja előtt.~A fejedelem inte, hogy hozzák eléje.~
66 XI  |        nejét megölted? - kérdé a fejedelem megindult hangon.~- Azt
67 XI  |           Azt cselekvém, uram.~A fejedelem tenyerébe hajtá homlokát,
68 XI  |          után hirtelen felkelt a fejedelem a székéről, s elhagyá a
69 XI  |          De rosszul számított. A fejedelem megkereső levelére a császár
70 XI  |    visszahelyezett Boór Ádámot a fejedelem küldöttei verték föl elvonultságából.~
71 XI  |      kedves volt neki hallani.~A fejedelem követe, Naláczi még egyszer
72 XI  |    tornácában a hívásra, s íme a fejedelem pecérei egy összeroskadt