Fejezet
1 I | nevezhetni, mert nyílása éppen oly magas, mint az üreg maga,
2 I | sötétzöld mohával, mi közül oly szépen tűnik elő egy-egy
3 I | mindazoknak arcain, kiket egykor oly jól ismert; - előtte félig
4 I | és név szerint ismer, az oly mélabús danákat, hogy szinte
5 I | volt ott kastélyunk, majd oly szép, mint a kegyelmedé -
6 I | délcegen a fiatal bátya, oly önhitten, mintha az a vadászkés
7 I | s elvágtattak; a lyánka oly jókedvű lett, mintha azok
8 I | visszatérve az odaliszkhez, oly bús dalokat énekelt ismét,
9 I | hogy nem tud róla; sem oly tudatlan választ nem adott,
10 II | tekintetett adott különben oly szelíd arcnak, melynek vonásain
11 II | fogózva, mint a vad hiúz, oly sebesen felkapaszkodott
12 II | karavánból. Maga a fiatal testvér oly kétkedő idegenséggel tekinte
13 II | gyermeki szívében élt felőle, oly hasonlótlan volt e kép,
14 II | szemeivel leányára tekinte le, oly búsan, oly fájdalmasan,
15 II | leányára tekinte le, oly búsan, oly fájdalmasan, mintha könyörögne
16 II | Leányom! - rebegé a rém, oly hangon, melynek keserves
17 III | muzulmán erkölcs!~S mindezt oly pofával mondta a jó seraskier,
18 III | látszik, hanem az szép, hogy oly sűrű szemöldöke van, az
19 III | elöntötte az epe, hogy másnap oly színben volt, mint egy megérett
20 IV | ízletes vacsorának, Apafinak oly jóízűen esett étel és ital,
21 IV | helybenhagyásérti esedezés oly jószágra nézve, aminek már
22 V | díszlik, melynek sötétjéből oly regényesen tűnik ki a piros
23 V | saját édesapja lett volna, oly szeretettel viseltetett
24 V | majd felvegye az írást, oly argumentumot kapott a posteriori
25 V | hát! - szóla ez, s amint oly közel jutott az íráshoz,
26 VI | még a jó fejedelem maga oly bőkezű és jószívű volt,
27 VI | bajuszával, s redőtlen homloka oly csendes bú árnyéklatát viselik
28 VI | indulatoskodjál; - látod, máris oly ingerült vagy.~- Mostani
29 VI | édesem, nem kell mindenért oly ingerültnek lenned.~- Igen! -
30 VI | nem hurcolhatja az ember oly hosszú útra a feleségét,
31 VII | lehetett férjének, ki nejéhez oly szeretettel viselteték mindenha,
32 VII | szeretettel viselteték mindenha, oly hosszú és veszélyes távollét
33 VII | Aleppóból jöttek szakácsok, kik oly ételeket főznek, hogy az
34 VII | kapott szerelmes levél volna oly hangos cuppanásokat ejte
35 VII | hogy e szigorú férfi most oly engedékeny, úgy engedi húzni-halasztani
36 VIII| kérdezz; miért maradtál oly sokáig távol? Miért nem
37 VIII| lelkem tehetetlenné vált s oly oktalan halálos aggodalom
38 VIII| Én nő vagyok, nem látok oly mélyen az ügyekbe. Mit fog
39 VIII| rajta. Rég fáj a szívem egy oly függő hintóért, minő Bánfi
40 VIII| töltöm az időt.~- Ne siess oly nagyon; maradj legalább
41 VIII| Minő bohó vagy te! Pedig oly érdektelennek fogod találni
42 VIII| nyugtalanságot vitt magával szívében. Oly különös megmagyarázhatatlan
43 IX | nagyságos uram, zárva vannak oly rongyos ősz szolgák előtt,
44 IX | ártatlan ő mint az angyalok, s oly tiszta még a legtitkosabb
45 IX | kívül senki sem volt jelen.~Oly hosszú volt neki az idő,
46 IX | Midőn kegyelmed kértünkre oly kész volt mindannyiszor
47 IX | osztogatta ki. Mindezekről pedig oly személy tesz tanúbizonyságot,
48 IX | félrefordítá arcát.~Maga Teleki is oly megzavarodottnak látszott,
49 IX | ember vagy ördög, ki engem oly pokoli bűnnel vádol, velem
50 IX | elmúlt arcáról e pillanatban, oly visszataszítónak látszék,
51 IX | érdemére, és ne térjen félre oly dolgokra, amik ide nem tartoznak.~-
52 IX | férje magával akarta vinni, oly beteg volt, alig bírt mozdulni,
53 IX | nevetni kezdett e szóra.~- Nem oly nevetni való dolog ez, uraim -
54 IX | kegyelmed fölötti őrködésre, oly módon, hogy kastélyának
55 IX | sápadt és kékült el bele; oly rút volt e pillanatban,
56 X | gyanús arcra talált, azt oly keresztül-kasul kikérdezte,
57 X | ugyanazért ez időköz alatt oly szigorú életmódot viselt,
58 X | szédítettek, s rövid idő alatt oly füst támadt körülöttük,
59 X | Istenemre, te nem vagy oly ittas, mint amilyennek látszol.
60 X | fennakadt olasz e pillanatban oly gyönyörűségesen káromkodott
61 X | paraszt lelkét, hogy őt oly türelmesen nézi; de János
62 XI | rabszolgaságba adassék, kit oly gyalázatosan elárult.”~„
63 XI | bujdosásról, miket örökké oly kedves volt neki hallani.~
64 XI | összezsugorodva hajtá térdeire fejét, oly szánalomgerjesztő volt őt
|