Fejezet

 1 I   |        nevezhetni, mert nyílása éppen oly magas, mint az üreg maga,
 2 I   |           sötétzöld mohával, mi közül oly szépen tűnik elő egy-egy
 3 I   |      mindazoknak arcain, kiket egykor oly jól ismert; - előtte félig
 4 I   |              és név szerint ismer, az oly mélabús danákat, hogy szinte
 5 I   |             volt ott kastélyunk, majd oly szép, mint a kegyelmedé -
 6 I   |              délcegen a fiatal bátya, oly önhitten, mintha az a vadászkés
 7 I   |               s elvágtattak; a lyánka oly jókedvű lett, mintha azok
 8 I   |           visszatérve az odaliszkhez, oly bús dalokat énekelt ismét,
 9 I   |                hogy nem tud róla; sem oly tudatlan választ nem adott,
10 II  |            tekintetett adott különben oly szelíd arcnak, melynek vonásain
11 II  |             fogózva, mint a vad hiúz, oly sebesen felkapaszkodott
12 II  |     karavánból. Maga a fiatal testvér oly kétkedő idegenséggel tekinte
13 II  |         gyermeki szívében élt felőle, oly hasonlótlan volt e kép,
14 II  |        szemeivel leányára tekinte le, oly búsan, oly fájdalmasan,
15 II  |       leányára tekinte le, oly búsan, oly fájdalmasan, mintha könyörögne
16 II  |              Leányom! - rebegé a rém, oly hangon, melynek keserves
17 III |           muzulmán erkölcs!~S mindezt oly pofával mondta a jó seraskier,
18 III |          látszik, hanem az szép, hogy oly sűrű szemöldöke van, az
19 III |         elöntötte az epe, hogy másnap oly színben volt, mint egy megérett
20 IV  |          ízletes vacsorának, Apafinak oly jóízűen esett étel és ital,
21 IV  |            helybenhagyásérti esedezés oly jószágra nézve, aminek már
22 V   |           díszlik, melynek sötétjéből oly regényesen tűnik ki a piros
23 V   |            saját édesapja lett volna, oly szeretettel viseltetett
24 V   |               majd felvegye az írást, oly argumentumot kapott a posteriori
25 V   |              hát! - szóla ez, s amint oly közel jutott az íráshoz,
26 VI  |               még a jó fejedelem maga oly bőkezű és jószívű volt,
27 VI  |        bajuszával, s redőtlen homloka oly csendes bú árnyéklatát viselik
28 VI  |       indulatoskodjál; - látod, máris oly ingerült vagy.~- Mostani
29 VI  |            édesem, nem kell mindenért oly ingerültnek lenned.~- Igen! -
30 VI  |              nem hurcolhatja az ember oly hosszú útra a feleségét,
31 VII |         lehetett férjének, ki nejéhez oly szeretettel viselteték mindenha,
32 VII |      szeretettel viselteték mindenha, oly hosszú és veszélyes távollét
33 VII |       Aleppóból jöttek szakácsok, kik oly ételeket főznek, hogy az
34 VII |          kapott szerelmes levél volna oly hangos cuppanásokat ejte
35 VII |             hogy e szigorú férfi most oly engedékeny, úgy engedi húzni-halasztani
36 VIII|               kérdezz; miért maradtál oly sokáig távol? Miért nem
37 VIII|            lelkem tehetetlenné vált s oly oktalan halálos aggodalom
38 VIII|               Én nő vagyok, nem látok oly mélyen az ügyekbe. Mit fog
39 VIII|           rajta. Rég fáj a szívem egy oly függő hintóért, minő Bánfi
40 VIII|            töltöm az időt.~- Ne siess oly nagyon; maradj legalább
41 VIII|              Minő bohó vagy te! Pedig oly érdektelennek fogod találni
42 VIII| nyugtalanságot vitt magával szívében. Oly különös megmagyarázhatatlan
43 IX  |          nagyságos uram, zárva vannak oly rongyos ősz szolgák előtt,
44 IX  |        ártatlan ő mint az angyalok, s oly tiszta még a legtitkosabb
45 IX  |           kívül senki sem volt jelen.~Oly hosszú volt neki az idő,
46 IX  |             Midőn kegyelmed kértünkre oly kész volt mindannyiszor
47 IX  |      osztogatta ki. Mindezekről pedig oly személy tesz tanúbizonyságot,
48 IX  |    félrefordítá arcát.~Maga Teleki is oly megzavarodottnak látszott,
49 IX  |            ember vagy ördög, ki engem oly pokoli bűnnel vádol, velem
50 IX  |         elmúlt arcáról e pillanatban, oly visszataszítónak látszék,
51 IX  |          érdemére, és ne térjen félre oly dolgokra, amik ide nem tartoznak.~-
52 IX  |           férje magával akarta vinni, oly beteg volt, alig bírt mozdulni,
53 IX  |        nevetni kezdett e szóra.~- Nem oly nevetni való dolog ez, uraim -
54 IX  |          kegyelmed fölötti őrködésre, oly módon, hogy kastélyának
55 IX  |             sápadt és kékült el bele; oly rút volt e pillanatban,
56 X   |              gyanús arcra talált, azt oly keresztül-kasul kikérdezte,
57 X   |            ugyanazért ez időköz alatt oly szigorú életmódot viselt,
58 X   |        szédítettek, s rövid idő alatt oly füst támadt körülöttük,
59 X   |                Istenemre, te nem vagy oly ittas, mint amilyennek látszol.
60 X   |         fennakadt olasz e pillanatban oly gyönyörűségesen káromkodott
61 X   |               paraszt lelkét, hogy őt oly türelmesen nézi; de János
62 XI  |           rabszolgaságba adassék, kit oly gyalázatosan elárult.”~„
63 XI  |             bujdosásról, miket örökké oly kedves volt neki hallani.~
64 XI  | összezsugorodva hajtá térdeire fejét, oly szánalomgerjesztő volt őt