Fejezet
1 I | kegyelmes asszony. Akkor te is félj odajőni.~- Ne feledd,
2 I | báránysüvegét, mondta:~- Eredj, te bolond! Mit mesélsz nekem
3 I | ha meglátom.~- Hát láttad te? - kérdé a lyánka, féltében
4 I | gyerekeket kapja el, mint te vagy.~- Mit ijesztgeted
5 I | nincs több gyerek, csak te magad, jó kalauz, hát kösd
6 I | lakik a kétszarvú ember.~- Te tréfálsz.~A török bólintott
7 I | Iblisz. 2~- S láttad te ezt az Ibliszt?~- Szaladtam
8 I | utolérhetsz bennünket. Hát te, frátye! - fordult ekkor
9 II | össze volna is törve; hát te? Ilonka! Nem látod-e őt?~-
10 II | házunkból, mint mondá, a te megbízásod szerint. Nőd
11 II | amik énvelem történtek; de te légy áldva százszor, hogy
12 II | ragadá meg a hölgy kezét.~- Te keresztyén vagy?~- Én is
13 III | Igazat mondva, jó szomszéd, te e nagy út viszontagságaitól
14 III | hölgy kérését.~- Legyen no. Te gonosz nő vagy. A prófétát
15 III | térdeire csapva a török - te a kétszarvú embert gondolod -
16 III | akik előtted vannak, de te meg akartál csalni, s a
17 III | tagadjátok, hogy sír! No, mond, te kis fiókgalamb, hogy nem
18 III | tehát jól vigyázz arra a te fejedre!~Azzal inte kíséretének,
19 V | ezer meg ezerfelé.~- Jaj! te semmirekellő, mit cselekszel? -
20 V | érdemes repositiót.~- Hallod-e te ez és amaz! (itt következett
21 VI | enyhítenék bajodat.~- S te levegőváltoztatásnak nevezed
22 VI | reád nézve mindegy, miután te nem jössz oda - felelt némi
23 VI | beszélt a nő sírva fakadva - te nem hiszed, hogy én beteg
24 VI | hiszed, hogy én beteg vagyok, te csak tréfának, szenvelgésnek
25 VI | szenvelgésnek veszesz mindent, te úgy bánsz velem, mint a
26 VI | tudom, hogy mi bajom, de te csak kinevetsz vele.~- Lelkem,
27 VII | vagyok felőle győződve, hogy te a keresztyének romlásának
28 VII | találtam benne, hogy nekem a te keresztyénségedhez semmi
29 VII | óvatosságot illeti, ne taníts te arra engem; tudván, miszerint
30 VII | engem; tudván, miszerint te úgy kívánod, hogy az újabb
31 VII | egyikünkre sem fog áramlani, csak te magad vigyázz magadra, s
32 VII | ajándékom számodra.~- Fiú, te vakmerő vagy! Nem hallottál-e
33 VII | azon bűnös fejét adom, akit te keressz.~- Ifjú ember! veszélyes
34 VII | Mire vársz még?~- Uram, te megesküdtél, hogy nődet
35 VII | Jól vigyázz hát arra a te fejedre!”~Jól vigyázzon
36 VII | kedvéért szereztem, s legalább te majd elmondod neki odahaza.
37 VII | kerevetére.~- Árulásodért te halsz meg! - mondta Kucsuk -;
38 VII | mondta Kucsuk -; s ahogy te akartál megölni mást, úgy
39 VII | Elviszed a pestises pénzedet, te gyilkos, országháborító!
40 VII | országháborító! Így akarod te az egész székely nemzetet
41 VIII| óráiban borzalommal arra: ha te is velem volnál! s vigasztalt
42 VIII| vigasztalt az a gondolat, hogy te ekkor nyugodtan alszol csendes
43 VIII| Tengeri kalózok üldöztek, s te futottál előlök idegen partok
44 VIII| vannak a természetben: míg te vérpadon, viharos tengeren
45 VIII| Nem országos titkokról, de te magad mondád, hogy ez magános
46 VIII| nekem titkom teelőtted? Te engem megvetsz, lenézesz;
47 VIII| ellágyult.~- Minő bohó vagy te! Pedig oly érdektelennek
48 VIII| engemet nyugtalanít az, hogy te titkolózol.~- Az egész dolog
49 IX | könnyen hibázhatott; de légy te is ember, óh, fejedelem;
50 IX | fel előttem, öreg szolga. Te ritka becsületes ember vagy.
51 IX | tanúval, annyi súlyt adok a te szavadnak, mint az övének.
52 X | akiket becsületben tartok, te vagy a legeslegutolsó; hanem
53 X | mint egy darab fa.~- Mégis te győzted kevésbé - mormogá
54 X | Óh, uram, értem már. Te a pecséteket akarod felnyittatni,
55 X | nem volt hó.~- Istenemre, te nem vagy oly ittas, mint
56 X | segítsen le innen.~- Nini, hát te tudsz magyarul?~- Hiszen
57 X | egyenesen kezdenünk, de te elbolondítottál bennünket
58 X | férfihang szólalt meg.~- Te vagy ott, Gondolfo?~János
59 XI | fogsz borzadni tőle, uram. Te egykor fogolytársa voltál,
60 XI | Engedd azt fedve maradni, te kérdezz bármit tőlem, ami
61 XI | látszott rajta, de nem dac.~- Te urad hűtelen nejét megölted? -
|