Fejezet
1 I | bátyját, kézen fogva:~- No, jer, üljünk ide e jó török
2 I | buzog.~A lyánka megcsókolá a nő kezét, s kebeléből kicsiny,
3 I | azt fogom hinni, idegen nő éppoly nyájas az én fiamhoz,
4 I | nekem kétszarvú emberről.~- No, no - inté az oláh -, majd
5 I | kétszarvú emberről.~- No, no - inté az oláh -, majd meglátod,
6 I | lyánka, féltében nevetve.~- No, no, csak nevess. Éppen
7 I | féltében nevetve.~- No, no, csak nevess. Éppen az ilyen
8 I | Katalin elkacagta magát.~- No itt nincs több gyerek, csak
9 I | Hogyne mennénk? - sürgeté a nő -; az idő szép, és még elég
10 I | gyereket fogja elkapni. No, gyerekek, befogjátok a
11 II | egymásra tekingettek.~- No, gyermekek, - szólt az oláh
12 II | kísértet között - válaszolt a nő szent ihlettel szemeiben.~-
13 II | fáról, magában mormogva:~- No, ezeket megvette az ördög.~
14 III | úti kíséretével együtt.~- No, már megint vendég! - szól
15 III | szép a fehérszemélynél. No, hát hozott Isten, jó asszony,
16 III | fogadásom következtében.~- No, Allah segítsen utadban.
17 III | egyet távolabb keresnem.~- No, bíz ez furcsa fogadás;
18 III | alig jöhetek ki velök.~- No de, kedves szomszéd - szólt
19 III | hölgy kérését.~- Legyen no. Te gonosz nő vagy. A prófétát
20 III | Legyen no. Te gonosz nő vagy. A prófétát képes volnál
21 III | így, seraskier - kiálta a nő, aggódó pillantást lopva
22 III | könyörögni. Az a kisleány sír! no, tagadjátok, hogy sír! No,
23 III | no, tagadjátok, hogy sír! No, mond, te kis fiókgalamb,
24 V | tesz ki belőle.~- Meglátja? No kiteszem hát én - szólt
25 V | Kozárról tudott valamit.~- No hát akkor sohase fárasszák
26 V | elhagyja az igaz embert. No de hiszen, ha ide kell hagynom
27 VI | hogy nem fog vonakodni.~- No, én mosom kezeimet - mondta
28 VI | pedig a kiaja bégnek; - no még majd a fő ulemának is
29 VI | fejedelem felugrott székéről.~- No, Paskó uram, kegyelmed ritka
30 VI | szólt türelmetlenül a nő -, szórakozásnak a basák
31 VI | egyenesen ez az oka - folytatá a nő -, hogy egész Sztambulban
32 VI | lenned.~- Igen! - beszélt a nő sírva fakadva - te nem hiszed,
33 VI | rá haragba hozva Paskó.~- No, hát tessék kettévágni, -
34 VI | aki semmiért sóhajtozik!~- No én bolond nem vagyok, mert
35 VI | tudott kend gondolni?~- No, hát ha akarja tudni, azt
36 VII | arcvonásait, s midőn végre a nő kiejté kezéből az elolvasott
37 VII | látta, mint fordul vissza a nő fenyegető arccal, szikrázó
38 VII | elkiáltá magát:~- Gyertek hát no, aki lelketek van, ha velünk
39 VII | mint fog a szép fiatal nő kedvesen, kedélyesen eléje
40 VII | ki nem kopik a házból.~- No, ez szép lesz - dörmögé
41 VII | idő kiadja. Mért kérded?~- No, merthogy idáig is nagyon
42 VII | tanultam volna én olaszul?~- No, mert akkor nem tudom, hogyan
43 VII | kérdé elbámulva János.~- No, mert azalatt a nagyasszony
44 VII | Hallja kegyelmed: ember az? - No, mert madár is van ám olyan,
45 VIII| bízva minden boldogsága?~A nő nyakában csüggött mellette
46 VIII| mosolyogva a hölgy. - Én nő vagyok, nem látok oly mélyen
47 VIII| Hová készülsz? - kérdé a nő visszatartva férjét kezénél
48 VIII| megjöttél, s már elhagysz. No, maradj. Nem fogok országos
49 IX | méltóságtok elfogadná a nő bizonyságtételét férje mellett
50 IX | uraim! - kiálta közbe a nő. - Ne engedjenek kegyelmetek
51 IX | megérdemlem talán, hogy én, gyönge nő, egy cseléd ronda beszédei
52 IX | kiálta fel megrettenve a nő. - Ez ember képes lenne
53 IX | megalázó! - kiálta fel a nő magánkívül.~- Kegyelmed
54 X | gyanúsan széjjelkémlelve.~- No, bizony, csak nem fél kend
55 X | most már úrnál szolgálok.~- No, ezt már szeretem hallani -
56 X | állt urabátyja előtt.~- No de igyék hát kegyelmed is;
57 X | hogy engem le fog itatni. No, iszen majd móresre tanítom
58 X | szikráztak a sötétben. - No csak várj rám, mindjárt
59 X | süvöltött. Erre megragadva a nő kezét egy szőnyegajtót felszakított,
|